A cipruslombot szellő hajtja szét

Békássy Ferenc és egy meg nem épült kápolna

Weiner Sennyey Tibor

Békássy Ferenc nevét a nagyon elhivatott irodalomkedvelőkön kívül is kezdi megismerni a közönség, de velük szemben előnyben voltak azok, akiket jó szerencséjük valamikor már elvezetett a legendás alkotóházba, Zsennyére, az ottani kastélyparkba. Annak falu felőli sarkába temették el 1915-ben az akkori birtokos fiát, a világháborúban elesett 22 éves költőt, aki Cambridge-ben a Bloomsbury-körhöz tartozó barátait hagyta hátra (például Maynard Keynest) és akinek egy érzelmes adriai hajóutazást megörökítő Adriaticáját Virginia Woolfék adták ki, posztumusz. Sírjára a család kápolnát akart állítani, ennek üvegablakait pedig a szintén angol inspirációjú gödöllői művésztelep egyik vezéralakja, Nagy Sándor tervezte. Hozzánk az összes művét, levelét kötetbe szerkesztő költőtárs írt róla.

Nagy Sándor: Békássy Ferenc-emlékterv (részlet), 1915–19 között, tempera, akvarell, tus, papír, 307 x 185 mm, az 1–3. képmezők mérete egyenként 70 x 30 mm, Herman Ottó Múzeum, ltsz.: P. 77. 198, © Herman Ottó Múzeum

Gyakran elhangzik a vád, 22 évet élt, az semmire sem elég. Mi lehetett volna, ha? Túl fiatal volt, ismeretlen, sznob és távoli, folytathatnám... mindazok, akik ilyeneket írnak, mondanak Békássy Ferenccel kapcsolatban vagy nem ismerték, mert nem is ismerhették a teljes életművet, vagy, ami rosszabb, alapjaiban értik félre a költészet természetét, és talán magát az életet is.

Arthur Rimbaud 21 évesen hagyta abba az írást. Petőfi Sándor 26 éves volt, amikor meghalt. Békássy Ferenc 22 évesen esett el a keleti fronton, 1915. június 25-én. Ha csak az utolsó verseit írja, mint amilyen a Költő akartam lenni..., a Jöjj, szólt a herceg vagy az öt esztendőn át javítgatott Bacchus, már akkor is lenne helye a magyar költészet történetében, de sokkal több verset írt. Ha csak a magyar költészetről szóló tanulmányát írja angolul, melyben elsőként fordítja Adyt, Babitsot, Kosztolányit angolra és értékeli kortársként őket elképesztően pontosan, már akkor páholyt érdemelne a magyar és angol kultúrtörténetben, de sokkal több esszét és tanulmányt írt. Ha csak néhány levelet írt volna Noël Olivier-nek, akkor is szinte kiapadhatatlan történeti forrása lehetne a magyar– angol kapcsolatoknak, de közel félszáz hozzá írt levele maradt fenn, és levelezett John Maynard Keynesszel és a kor angol elitjének színe-javával. De ha csak annyit tett volna, hogy hazajön Cambridge-ből és huszárként meghal a hazáért az első komolyabb csaták egyikében, akkor is emlékeznünk kellene rá, mint háborús hősre. Ennél azonban sokkal többről van szó.

Békássy Ferenc mint végzős Cambridge-ben, 1914


Békássy 22 évet élt, és ebbe belefért annyi, amennyi nagyon sok embernek 100-ba sem férne bele. Bár 1915-ben meghalt (és az édesanyja, Bezerédj Emma kis példányszámú kiadásán kívül [1916–1917]), 2010-ig mindössze csak egy vékonyka válogatás (Éder Zoltán nevét dicséri) egy hungarológiai füzetecskében jelent meg munkáiból magyarul 1990-ben, aminél még a Virginia Woolf által 1925-ben kiadott Adriatica and other poems is vastagabb. Ma, 2018-ban, talán már beszélhetünk egyfajta Békássy-reneszánszról.

Az elmúlt 14 év alatt azonban nemcsak Békássy írásai kerültek napvilágra, hanem a hozzá kapcsolódó képzőművészeti alkotások is. Elsősorban meg kell említenünk a gödöllői Nagy Sándor festőművész kilenc ablaktervét, melyeket elsőként a Herman Ottó Múzeumban Pirint Andrea muzeológus fedezett fel és bocsátott rendelkezésünkre1. Ezeket a terveket a Békássy Ferenc sírhelyére épült kápolnába szánták, de ennek felépülésére még várnunk kell. Az ablakok történetének izgalmas irodalomtörténeti háttere: Babits Mihályt Óbarokba invitálták teadélutánra 1915. február 14-én, ahol az eredeti szándék szerint találkoznia kellett volna Békássyval. Babitsot ezekkel a szavakkal hívták meg: „Van nekem egy kedves öcsém, Békássy Feri cambridge-i tanuló, aki most indul a harctérre. A háború előtt egyik legjobb angol revue, a Poetry and Drama közölte cikkét a legújabb kori magyar költészetről. (A cikk a gyors hazatérés miatt a cambridge-i holmik között maradt.) Ebben a cikkben volt néhány szép Babits és Ady fordítás is. Természetesen a fiúnak régi vágya, hogy megismerhesse. Vasárnap 14-én, 5 órai teára (...) megkérném, nagyon szépen megkérném, hogy eljöjjön. Várjuk, kérjük, óhajtjuk ebbe az egyszerű meleg körbe.”2 Babits Mihály azonban nem ment el erre a teadélutánra, de Nagy Sándor, a gödöllői festőművész igen. A magyar szecesszió kiemelkedő alkotójának, Nagy Sándornak munkáit és jelentőségét itt nem feladatunk bemutatni, elég arra a megállapításra hivatkozni, hogy: „Több mint valószínű, hogy Nagy Sándor és Békássy Ferenc legalább egyszer személyesen is találkoztak egymással” 3 – és ennek fontossága csak mostanra válik nyilvánvalóvá. Néhány éve, a Láthatatlan könyvtár (a zsennyei könyvtár maradványainak) feltárása során kezembe került egy reprodukció, amely Nagy Sándor akvarelljéről készült. A kép bár csak fekete-fehér formában ismert, de Békássy Ferenc portréja, talán olyan húszéves korából. Tehát egyrészt van egy eddig ismeretlen Nagy Sándor-akvarell Békássy Ferencről, másrészt jóval az óbaroki teadélután előtt ismerte már egymást a festő és a költő a képsorozat tanúsága szerint.

Békássy Ferenc összes művének borítója


Bezerédj Emma, az édesanya, így ír Babits Mihálynak 1916-ban: „Nagy Sándor, gödöllői művész mondta róla 1915-ben: „Ő [Békássy Ferenc] géniuszának alkotásait nem adhatta, ahogy adni kívánta. De maga a láng-lélek nem valami, ami fejlődik az emberekben, az megvan a maga egészében, az ifjúban is, s a gyermekben is. Ami fejlődik, nő, az csak a közlőképessége, az, hogy magát meg tudja mutatni másoknak. A láng maga, a génie itt volt közöttünk huszonkét évig. S ennek a képe itt maradt, mint valami kialudt fény emléke.”4

Békássy Ferenc és Nagy Sándor kapcsolatáról ezenkívül azonban semmit sem tudtunk, mígnem 1977-ben a Herman Ottó Múzeum tulajdonába került egy üvegablakterv-sorozat, amit ismeretlen festőnek tulajdonítottak. „1977-ben, Petró Sándor miskolci műgyűjtő halálával a felbecsülhetetlen értékű képző- és iparművészeti magángyűjtemény jelentős része a Herman Ottó Múzeum kezelésébe került. A többségükben névhez köthető alkotások gazdag kollekciója mellett egy kisebb számú tárgycsoport mestereinek kilétét bizonytalanság övezi. Ismeretlen festő munkájaként került nyilvántartásba az az üvegablakterv is, amely jelen tanulmány tárgyát képezi, és amelynek alkotójaként Rippl-Rónai József neve éppúgy felmerült, mint a magyar szecessziós formanyelv másik – üvegablakokat is tervező – képviselőjéé, Nagy Sándoré (1868–1950).”5

Végül Pirint Andrea minden kétséget kizáróan beazonosította Nagy Sándor kézjegyét, s azt is, hogy ki is az, akinek emlékére a sorozat készült: „Üvegablaktervünk azonban egészen más ösztönzésből született, mint a magyar népművészeti értékeket, balladai örökséget továbbéltető munkák. A kompozíció gyújtópontjában elhelyezkedő képmező sírhelyet asszociál. A keresztfán – ma már csak alig – olvasható évszámok („1893–1915”), az előtér kegyeletteljesen égő gyertyasora, s a középtérben a gyász fájdalmával térdre boruló figurák között ívelő feliratos szalag („BÉKÁSSY FERI”) – a képsorozat sajátos emlékmű-jellegét tükrözik.”6 A képsorozat felfedezője írásában egyébként kiemelkedő elemzést is ad.

Nagy Sándor: Békássy Ferenc-emlékterv (részlet), 1915–19 között, tempera, akvarell, tus, papír, 307 x 185 mm, a 4–6. képmezők mérete egyenként 70 x 30 mm, Herman Ottó Múzeum, ltsz.: P. 77. 198, © Herman Ottó Múzeum


Nagy Sándor műve tehát egy elképzelt, de meg nem épült kápolna kilenc ólomüvegablaka lett volna, vagyis egy különleges emlékmű Békássy Ferencnek, amit konkrétan szántak is valahová. Valószínűleg Zsennyére.

„Hogy „Feri missziója” mi volt, azt csak találgathatjuk. Mint ahogy azt is csak feltételezhetjük, hogy Nagy Sándor üvegablakterve esetleg a Békássy Ferenc misszióját is beteljesítő zsennyei kastélyban valósult volna meg. Az üvegablakterv rendeltetési helyét illetően természetesen Békássy Elemérné óbaroki kúriája is felmerül, de festett üvegablak megvalósulásáról egyik helyszín esetében sincs tudomásunk.”7

A kortársaknak Békássy mindenképpen olyasmit jelenthetett, mint amit Nagy Sándor mondott, vagy ahogy Emma írta, fia nem volt más, mint „egy reménysugár, amit ő egy szép jövőből sejtetett velünk. Oly szép volt ez, oly kialakult egy jövő számára, annyira túl a lírán, szinte megdöbbentően, mint a legszebb óhaj, amit a jövő számára azt hittük csak mi tudunk egyáltalán elképzelni.”

A kilenc ablakterv tehát nemcsak azért nagy jelentőségű, mert a gödöllői Nagy Sándor festette őket, hanem mert izgalmas olvasatot ad Békássy Ferenc életművéhez. Megfejtésüket említett tanulmányában Pirint Andrea kezdte el, és mi itt folytatjuk.

A kilenc kép közül a bal felső sarokból indulunk és sorban megyünk. A képek pontos leírása később még egyszer fontos lehet azoknak, akiknek majd sikerül a zsennyei kertben Békássy Ferenc rendes síremlékét a Nagy Sándor-ablakokkal együtt felépíteni. Az első képen egy erdőben bolyongó, különös aurával körbevett alakot vehetünk ki, a fák ágain üldögélő madarakkal. A kép fenti és lenti sorában két verssort láthatunk elkenődve. A sorokat azonban sikerült beazonosítani, Békássy Ferenc Ez a világ című verséből valók: „(fent) S lelkemben bár ezer virág / még virul / (lent) Képzeletben már a rózsa szirma hull.”8

A második képen keresztes lovagokat idéző ruhában, koponyával a kezében, galambbal és bagollyal kétoldalt, továbbra is aurával körbevéve jelenik meg a központi alak. Az allegorikus kép két szélső sorában a Változom című vers két sorát találjuk: „(fent) Örökké változom / (lent) Mindegyre más oltárnál áldozom.”9

A harmadik képen visszatérünk az erdő motívumhoz, ahol a központi alak egy olyan fához ér, melyen egy kígyó van körbecsavarodva. A kép két szélső sorában a Gondolat vagy érzés című Békássy-vers két sora: „(fent) Ne aludja tovább / (lent) álmait a gyermek.”10 A negyedik képen fekete ruhás siratóasszony térdel. A kép két szélső sorában A sennyei kert című versből vett idézet kissé megváltoztatott átirata az alábbi: „(fent) Ahol annyi magot vetettél / (lent) mégis, mégis legyen egy ... oltalom” – a versben az aposztrofált rész eredetileg így hangzik: „Dús földbe itt szívem erős magot vetett.”11

Az ötödik képen a Bosszuló éjjel vagy másképpen fordítva Nincs feltámadás című vers sorának szintén átírt verziója található: „(fent) Halandó üdv tenéked / (lent) halálra kijelölt.” – A vers eredetileg így hangzik: „Üdv tenéked szép halandó, szép halálra kijelölt.”12

Nagy Sándor: Békássy Ferenc-emlékterv (részlet), 1915–19 között, tempera, akvarell, tus, papír, 307 x 185 mm, a 7–9. képmezők mérete egyenként 70 x 30 mm, Herman Ottó Múzeum, ltsz.: P. 77. 198, © Herman Ottó Múzeum


A hetedik képen találunk még Nagy Sándor által felírt Békássy-verssorokat, méghozzá a Haragos erdőn című versből: „(fent) Apró madarak nagy serege / (lent) Röpköd körülötte és száll vele.”13 – A képen Szent Ferencre emlékeztető kompozícióban a központi alak, madarakkal, erdőben.

A hatodik, nyolcadik és kilencedik képen nincsenek sorok az eredeti Nagy Sándor-kompozíción, csak helyük van meghagyva. A kompozíció logikáját követve csak sejtésünk lehet, hogy mely versekből és milyen sorokat szánhattak volna az ablakokra.

A hatodik képre, melyen egy felfelé tekintő, vizet öntő, gyászruhás nőalakot láthatunk, talán szintén A sennyei kert című versből kerülhetett volna az alábbi idézet: „(fent) ... ha elfolyik életem / (lent) Add meg míg létezem igaz nyugalmamat.” A nyolcadik képen töviskoszorúval és keresztet cipelve látjuk a központi alakot. Itt talán a Rajongók című versből került volna fel két sor: „(fent) Rajongók vagytok és minden rajongó / (lent) Apostol is, új Krisztus követője”14. Végül pedig az utolsó, kilencedik képen napkorongot hordozó ifjút látunk, aki előtt egy szemeit eltakaró lány térdel. Ide leginkább a Tavi tündérekből az alábbi két sort tudnám elképzelni: „(fent) Nap fénye kincs, szórjad azért / (lent) Lelkünk, ha nincs, ki tudja mért...”15

A képek értéke a magyar irodalomtörténet és művészettörténet szempontjából is felbecsülhetetlen, ha pedig egyszer megépül és meg is valósul: az nemcsak a hazáért hősi halált halt fiatal költő méltó emlékhelye volna, hanem a magyar költészet és festészet összefonódásának jelképes tere is.

Békássy egyébként szintén nagyon szoros barátságban volt a Julian Akadémiát végzett verebi Végh Gyulával is, aki később az Iparművészeti Múzeum igazgatója lett, de ez egy következő történet. 2010-ben az Egybegyűjtött írások című Békássy-könyv megjelenését az Olof Palme Házban megrendezett Jelen szigete (2010) című kiállítás követte, melynek témája szintén Békássy és költészete volt.

Békássy Ferenc arca mindannyiunkat foglalkoztatott. Három portréfotó maradt fenn róla, az egyiken mint végzős cambridge-i diák, a másik kettőn mint daliás, mégis valami különös szomorúságot sugalló huszár. (Kiss Márta festőművész 2010-ben ez alapján festette meg Békássy modern kori portréját.)

Volt azonban egy korábbi portré is, amiről rossz minőségű fekete-fehér reprót találtam a zsennyei kastély két tölgyfa szekrényében őrzött, Sennyey–Bezerédj–Békássy-könyvtár, két háborút és a huszadik századot túlélt csekélyke maradéka között. Ez a kép azonban lappang. Máig. Ugyanis a zsennyei kastély felújítása után, 2015-ben előkerült közel 100 darab dia, amelyek a Sorok-patak szabályozásakor, a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején örökítették meg a kastélyt, környékét és berendezéseit. A képeken székek, asztalok, a kastély akkori személyzete, a Sorok-patak szabályozása. És egy festmény. A hiányzó festmény. A gödöllői Nagy Sándor festményének színes, jó minőségű reprója, amely Békássy Ferencet 17-18 évesen ábrázolja. Ez a festmény nagyon sokat hozzátesz Békássy-értelmezésünkhöz, megmutatja a valóban ifjú, látó-költő Békássy-arcát. És ha a fotók mellé rakjuk, akkor segíthet megérteni, hogyan jut el ez a szép, hamvas fiú mindössze öt esztendő alatt a komoly huszárig. A festmény a hetvenes években még Zsennyében kellett hogy legyen, én már annak is örülök, hogy ezt a színes és értékes reprót a dián végre megtaláltuk, de érdemes lenne Kiss Márta festményével együtt az alkotóházban elhelyezni, hiszen idetartozik.

Nagy Sándor: Békássy Ferenc portréja, kb. 1910 (?), (diáról készült reprodukció)


Kissé személyesebb hangra váltva, szeretném megjegyezni, és mindaz, amit eddig felsoroltam, alátámaszthatja, hogy talán nem „értékelem túl” Békássy Ferencet, amikor újra és újra beszélek róla, újra és újra középpontba helyezem műveit. Mert igen, Békássy élete és műve mára az én identitásom és életművem része is lett, de minden költőre vár egy másik költő, aki vezetője lesz, midőn a sötétlő erdőben az emberélet útjának feléhez ér. Dantének ez Vergilius volt, nekem Békássy lett. Éppen ezért jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan kapcsolódtam hozzá, mi köt Békássyhoz és Zsennyéhez?

Békássy Ferenccel 2005 nyarán kezdtem el foglalkozni, amikor először tölthettem hosszabb időt Zsennyében, amelynek neve eredetileg Sennye volt – ahogy Békássy leveleiben és verseiben is olvashatjuk –, csak a Vas megyei dialektusnak megfelelően alakult Zsennyévé a huszadik század során. Sennye a Sennyey család ősi birtoka volt, amit 1826-ban adott el egyik ősöm Békássy nagyapjának. A Sennyey család birtokai ekkor már főleg Zemplénben voltak, melynek központjai 1948-ig Pácin gyönyörű kastélya és a bélyi kúria volt. Anyai nagyapám még a pácini kastélyban született, amit aztán a kommunizmusban vettek el családomtól. Tudtunk Zsennyéről is, de – ahogy említettem – csak 2005-ben jutottam el Zsennyébe, ahol is a cicellei templomot még őseim építették, és például a barokk stílusú freskóit még az ő megrendelésükre festette 1771–72-ben Dorfmeister István. E freskókon nem mellesleg látszódik a korabeli kastély és előtte őseim is. Érthető, hiszen a cicellei templom alatt volt eredetileg a Sennyey-család kriptája. Szóval névvel, családdal, sok évszázadot átölelő történettel kapcsolódtam már Zsennyéhez, amikor huszonöt évesen először megérkeztem, és végre Békássy Ferenc nevével a kastély kerítésének falán találkoztam. Feltettem a kérdést, hogy nagyszerű, hogy ilyen költő élt itt, de milyen verseket írt? Hol lehet Békássy Ferenc verseit olvasni? De a költő emléke élt csak homályosan, verseit már elfelejtették. Így kezdődött nyomozásom, amely karmikus életfeladataim egyike lehet, úgy sejtem.

Nagy Sándor: Békássy Ferenc-emlékterv, 1915–19 között, tempera, akvarell, tus, papír, 307 x 185 mm, a képmezők mérete egyenként 70 x 30 mm, Herman Ottó Múzeum, ltsz.: P. 77. 198, © Herman Ottó Múzeum


2005-től 2010-ig öt év alatt teljesen elmélyültem életének történetében és műveiben, mely kutatás végeredményeként megírtam diplomamunkámat, azaz Békássy Ferenc életrajzát, egybegyűjtött írásait kiadtuk, majd pedig 2013-ban szerelmes leveleit is. Öt évvel később, 2018-ban pedig sikerült megjelentetnünk összes művét egyetlen kötetben. Számtalan cikket, tanulmányt írtam ez idő alatt róla, együttműködtem olyan kiváló irodalomtörténészekkel és költőkkel az ügyben, mint Szörényi László, Gömöri György vagy éppen Sipos Lajos és Szőcs Géza. Szerencsém volt, hogy láthattam, miként inspirálta ez a nagyszerű költő a múlt olyan kiemelkedő alkotóját, mint Nagy Sándor, és a jelen számos kiváló képzőművészét. Nem tagadhatom, hogy Békássy hatása megjelent nemcsak irodalomtörténészi munkáimban, hanem verseimben is. A költő – mondja T. S. Eliot – „...a spectator and not a character” – nem karakter, hanem néző. Avagy: látó. Hamvas Béla ehhez jó érzékkel hozzáteszi, hogy „a költő ma a köztudatban úgy szerepel, mint komolyanvevésre nem érdemes kótyagos valaki, akivel szembeállítják a komoly és józan gyakorlati embert és nem veszik észre, hogy ami a gyakorlati emberben megnyilatkozik, az egy magasabb értelemben vett kótyagosság, ami a költészetben nyilatkozik meg, az a magasabb józanság.”

Békássy Ferenc józanabb volt a környezeténél, bölcsebb a kortársaknál, okosabb barátainál, és igen, meghalt 22 évesen, de versei, levelei, írásai, története megmaradt.

 

A cím részlet Békássy Ferenc A halálról című verséből, in: Békássy Ferenc összes műve, Töredékek, 243. o.

| 1 Lásd: Pirint Andrea: Nagy Sándor eddig ismeretlen üvegablakterve a Petró-gyűjteményben, A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43., 2004. | 2 Közli Gál István: Békássy Ferenc a magyar és az angol irodalomban. Életünk, 1976/3. 245. o. | 3 Pirint i. m. | 4 Bezerédj Emma Babits Mihálynak, 1916. május 26. Sennye OSZK FOND II/255. | 5 Pirint i. m. | 6 Pirint i. m. | 7 Pirint i. m. | 8 Lásd: Békássy Ferenc: Ez a világ – Békássy Ferenc: Összes műve. Budapest, 2018. 212. o. | 9 Békássy i. m. 210. o. | 10 Békássy i. m. 217. o. | 11 Békássy i. m. 172. o. | 12 Békássy i. m. 97. o. | 13 Békássy i. m. 72. o. | 14 Békássy i. m. 213. o. | 15 Békássy i. m. 225. o.