Egy előbújt fotó a Rippl-Rónai-hagyatékból

Danyi Orsolya

Az alkotások mögött rejtőző történetek, a művészek személyes kapcsolatai nyomán kibontakozó kölcsönhatások tára kifogyhatatlannak látszik a művészettörténetben. A Magyar Vadak című kiállítás is számos érintkezési pontra világított rá a 20. század eleji francia és magyar művészeti élet köréből. Ilyen többek közt Czóbel Béla és Kernstok Károly közös, Rippl-Rónai Józsefhez írt levele, amelyre Szűcs György hívja fel a figyelmet a kiállítás katalógusában.1 A Párizsból, 1908. február 23-án keltezett levélben Czóbel mellékelten „Matisse reprodukciókat" küldött idősebb festőtársának. 

A Stein-enteriőr részlete, 1905-07
Rippl-Rónai József hagyatéka, MNG Adattár Itsz: 5134/1950/29.
 
A szóban forgó reprodukciókat az MNG Adattárának Rippl-Rónai-hagyatéka őrzi.2 A megnevezés valójában egyetlen kisméretű, hozzávetőleg 7,5x11,6 cm-es fekete-fehér fotográfiát fed, melyen hét darab festmény látható Matisse 1905-07 közötti korszakából. Ezek bal fentről lefelé haladva a következők: Cigánylány, 1906 (Musée de l'Annonciade, Saint-Tropez); Nő csendélettel (magántulajdon, San Francisco); Fekvő akt I., 1906 (magántulajdon, Kalifornia); Akt paraván előtt, 1906 (Ardrey-gyűjtemény, Norman, Oklahoma); Tájkép Collioure-ben, 1906 (magántulajdon, New York); Tanulmány az Életörömhöz, 1906 (Haas-gyűjtemény, San Francisco); Mme Matisse portréja (A zöld vonal), 1905 (Statens Museum for Kunst, Koppenhága)3. A képek 1908-ban a Stein család, pontosabban Sarah és Michael Stein tulajdonában voltak, a fénykép párizsi, rue Madame 58. szám alatti lakásukban készült.4
 
A fénykép történetének előzményei néhány évvel korábbra nyúlnak vissza. Az európai művészet iránti érdeklődésüktől — s nem kevésbé saját művészi ambícióiktól hajtva — Steinék Párizsban telepedtek le. Lakásaik hamarosan a művészeti élet legizgalmasabb találkozóhelyeivé váltak, ahol a vendégek a kortárs művészet legújítóbb szellemű alkotásait csodálhatták meg. Gertrude és Leo 1905-ben ismerte meg Matisse festészetét. Szinte azonnal gyűjteni kezdték műveit, elsőként a Kalapos nő című képét vásárolták meg. Rövid időn belül további elkötelezett gyűjtőket verbuváltak számára, mint például a Cone-nővérek vagy az osztrák Moll házaspár. Gertrude és Leo figyelme hamarosan Picasso felé fordult, és 1908-ban elkezdték kiárusítani Matisse-kollekciójukat. Ezzel szemben bátyjuk, Michael és felesége, Sarah a művész legkitartóbb gyűjtői maradtak, 1906-09 között szinte kizárólag az ő képeit vásárolták.5 A köztük lévő szoros baráti és művészeti kapcsolatot jellemzik Matisse hálatelt szavai, melyeket Gertrude Stein Alice B. Toklas önéletrajza című könyvének cáfolatában olvashatunk: „A család intellektuálisan legérzékenyebb tagja Madame Michael Stein volt, akit Gertrude Stein elmulaszt megemlíteni. Leo Stein igen sokra tartotta, mivel rendelkezett egyfajta érzékenységgel, ami belőle is hasonlót váltott ki."6 Egy másik alkalommal pedig így nyilatkozott: „Többet tud a festményeimről, mint én magam."7
 
A Rippl-Rónai-hagyatékban fennmaradt fénykép keletkezési körülményeiről nem áll rendelkezésre adat. Czóbelék a Stein családnál tett látogatásaik egyikén juthattak hozzá, s feltehetően ők is vágták ketté, a levél méretéhez alkalmazkodva, így ma valójában csak a fotó bal oldalát ismerjük. Az eredetiről pontos képet alkothatunk, mivel számos hasonló felvételt ismerünk, de a beállítás vagy a fotón szereplő festmények elrendezése kisebb-nagyobb mértékben mindegyiken eltér a szóban forgó változattól.8 Jóllehet a fotó kis mérete és közepes minősége révén nem játszhatott igazán fontos szerepet Matisse művészetének magyarországi megismertetésében, jelentősége túlmutat a konkrét képek bemutatásán. Egyfelől bepillantást enged a párizsi és budapesti művészvilág kapcsolatrendszerébe, másfelől egy tiszavirág-életű egyensúlyi állapot mementója: mindössze néhány nappal a levél feladását megelőzően zárta kapuit a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) első kiállítása, melyen mindhárom művész — Czóbel és Kernstok törzstagként, idősebb festőtársuk vezetőségi tagként — részt vett. A két generáció közt lassacskán felszínre törő, egyben az egyesülés végét is jelentő feszültségeket ekkor még háttérbe szorította a régóta áhított kivonulás öröme.
 
 
 
1 Szűcs György: Disszonancia vagy új harmónia? A „neós" művészet Nagybányán. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914. Szerk. Passuth Krisztina - Szűcs György., Budapest, 2006, Magyar Nemzeti Galéria. 4.; Czóbel és Kernstok levele: International Critika Rippl-Rónai festőművész műveiről 1912-ig (Rippl-Rónai-kritikák 111.) MNG Adattár, Itsz.: 5118/1950. A Czóbel-levél: „Igen tisztelt Uram, mellékelve küldöm a Matisse-reprodukciókat, ha szerezhetek, majd küldök többel. Hogyan találja őket? Kedves nejének kézcsókomat. Kiváló tisztelettel híve, Czóbel Béla". A Kernstok-levél: „Kedves Jóskám, Vuillard-kiállítást láttam Bernheimnél; egy kicsit unalmas. Jobb szeretem a Te dolgaidat. Mi lesz a kiállításoddal? Hallottam, hogy Drouet megbukik; feladja a boltot, s csak a fotóüzletét tartja fent. Szervusz, Kézcsókom őnagyságának. Ölel barátod, Kernstok Károly".
2 MNG Adattár Rippl-Rónai József, Itsz.: 5134/1950/29.
3 A képek azonosítása és adatai: Golson, L. M.: The Michael Steins of San Francisco: Art Patrons and Collectors. In: Four Americans in Paris. The Collections of Gertrude Stein and Her Family. The Museum of Modern Art, New York, 1970. 41. és L'opera di Matisse dalla Rivolta fauve' all'intimismo 1904-1928. Bev. tan. Luzi, M. Milano, 1971. 87-89.
4 Golson 41. Néret tévesen Gertrude és Leo Steint nevezi meg tulajdonosként, s emiatt a helyszínt rue de Fleurus 27. sz. alatti lakásukként határozza meg. Néret, Gilles: Henri Matisse. Kök, 1997. 47.
5 Klein, John: Objects of Desire and Irresistible Forces. Matisse Beimen Patrons, Collectors and War. In: Henri Matisse. Four Great Collectors. Szerk. Monrad, Kasper. Statens Museum for Kunst, Copenhagen, 1999. 15.
6 Idézi: Golson 35.
7 Idézi: Pollack, Barbara: The Collectors: Dr. Claribel and Miss Etta Cone. New York, 1962. 270.
8 Four Great Collectors. 142. (31. kép); Four Americans in Paris. 41.; Néret  47; Barr, Alfréd H.: Matisse. His art and his public. The Museum of Modern Art. New York, 1951; Román József: Matisse. Budapest, 1975