Valóságos médiakampány bontakozott ki a kép körül. A múzeumigazgatók egymással versengve dicsérik szépségét és művészi kvalitását. A sztárstátuszban tartott neves figurális festő, Lucian Freud a tévékamerák előtt méltatja a mű nagyszerűségét. Több kortárs művész (köztük David Hockney és Trecy Emin) levelet írt a brit miniszterelnöknek, hogy akadályozza meg a kép kikerülését az országból. A szakblogokon megjelentek a támogatók logói, a londoniak pedig tolonganak a pénzgyűjtés céljából kiállított festmény előtt a Nemzeti Galériában.

Tiziano Vecellio: Acteon és Diana, 1556-1559, olaj, vászon, 185×202 cm, National Gallery of Scotland, Edinburgh
A méretes képet a befutott velencei festő, Tiziano készítette a 16. század közepén II. Fülöp spanyol király számára. A görög mitológiai témákat feldolgozó sorozatba illeszkedő jelenet Ovidius egyik véres átváltozás-történetét ábrázolja. Acteon (görögösen Akteión) fiatal mitológia vadászként véletlenül megpillantotta a vadászat szűz istennőjét, Dianát (Artemisz), ahogy nimfák társaságában meztelenül fürdőzik az erdőben. Az istennő haragjában szarvassá változtatja Acteont, akit saját vadászkutyái tépnek szét később. Tiziano kiegyensúlyozott reneszánsz kompozícióba foglalta a találkozás meglepett és dühös figuráit.

A tét nem kicsi. Az érett velencei reneszánsz festészet legnagyobb mesterének, Tizianónak egy nagyon fontos mitológiai remekművéről van szó.

Raffaello Santi: Szegfűs Madonna (Madonna dei Garofan), 1506-1507. k., olaj, fa, 29×23 cm, National Gallery, London
A sokáig vitatottan Raffaellónak tulajdonított, kicsiny Madonna-táblakép hasonló kálváriát járt végig 2004-ben, mint a Tiziano-festények ma. A korábbi tulajdonosok által kért 34 milliós vételárat a londoni Nemzeti Galéria csak a kormány utolsó pillanatban érkezett adólevonásával tudta kifizetni. 

Az Acteon és Diana című nagyméretű festmény 63 éve díszíti a Skóciai Nemzeti Galériát. A tragikus görög mitológiai történetet ábrázoló alkotás az egykorvolt Bridgewater-gyűjtemény része; több (hasonlóan kvalitásos) társával együtt régóta letétként látható az edinburgh-i közgyűjtemény falán. Csakhogy a brit hercegek is megszorulnak olykor-olykor. A kollekció mai tulajdonosa, Sutherland hetedik hercege augusztusban jelentette be igényét a remekműre.

Ráadásul nem csak a görög vadász és a fürdőzés közben megpillantott szűz istennő kettőse került bajba, hanem Tiziano egy (szintén a Bridgewater-gyűjteményhez tartozó) hasonló mesterműve, a Diana és Callisto is. A műtárgypiaci szakértők – még az októberben kirobbant pénzügyi válság előtt – egészen horribilis árra becsülték a két festményt: 300 millió fontra. A nagylelkű herceg viszont belement egy alkuba: lemond a festmények kereskedelmi értékesítéséről, de cserébe kér a brit múzeumoktól 50 millió fontot az Acteon és Dianáért 2008 végéig! Majd a másik Tizianóért még 50 milliót 2012-ig. Ha a kifizetések teljesülnek további 21 évre múzeumi letétbe hagyja a teljes magángyűjteményét.

Az Egyesült Királyságban ez mindennapos történet. A nagy forradalmak „privatizációs” hulláma híján a brit múzeumok jelentős része ma is főúri letét. Amit tulajdonosaik hébe-hóba visszakérnek. Az év végére kitűzött határidő már közel van, a gyűjtés pedig nem áll túl jól. A brit Művészeti Alap 1 millió fontot ajánlott fel, a Nemzeti Örökség Alap 10 milliót. A londoni Nemzeti Galériában kiállított festmény mellett is sokasodnak az adományok, de a Tizianók sorsa így is kérdéses. Ha az állam nem képes megvásárolni a remekművet, nagy valószínűség szerint külföldi gyűjtők csapnak majd le rá.

A Tiziano-kampányt támogató weblogó

Szerző: Rieder Gábor