A Sotheby's két közép-európai szakértője, Claude Piening és Tessa Kostrzewa által összeválogatott magyar anyag többszörösen is kontextusba került: nemcsak a régió más mestereivel „versengett" a vevők kegyeiért, hanem néhány teremben már láthatók voltak az egy héttel később kalapács alá került impresszionista és modern alkotások is, köztük két Monet-, több Chagall-, Légér-, Magritte-, Modigliani-festmény. Végeredményben a huszonöt festménynek mintegy a fele kelt el. A tanulság: a 19. század fölényesen maga mögé utasította a modern mestereket. Az aukció után, néhány szakértővel beszélgetve, az ok is világossávált: Munkácsy Mihály és kortársai be vannak vezetve, kiállításokról, nemzetközi árverésekről jól ismertek, így munkáik iránt összehasonlíthatatlanul nagyobb az érdeklődés, mint amit a külföldön még kevésbé ismert, a magyar piacon viszont alaposan felértékelt 20. századi művészek generálnak.

 

A New Bond Street-i Sotheby's fellegvár árverési termében helyet foglaló szerény számú közönség és a tucatnyi telefonvonalon keresztül licitálók a magyar anyagból elsőként a 43-as tétel, Benczúr Gyula Nyári piknik című, 1876-ból származó festmény iránt mutattak lelkesedést. 48 ezer fontról indulva a leütési ár elérte a 140 ezer fontot. Az aukción összességében Caspar David Friedrich Északi táj tavasszal című festményének vételára kúszott a legmagasabbra: a 400-600 ezer fontos becsült árhoz képest 920 ezer fontért kelt el. A második legmagasabb árat azonban Munkácsy Mihály Pataknál című, 1885-ös keltezésű képe érte el. Az elegáns erdei idillt a magyar festő pályafutásának csúcsán, Párizsban örökítette meg, és most egy német gyűjteményből került árverésre. A 120-180 ezer fontra becsült festmény iránt rögvest heves licitálás indult el, de körülbelül tíz feszült perc elteltével már csak ketten maradtak a „ringben", egy telefonos vásárló és egy blazírt arcú úr, akinek akcentusából egy-egy szám elhangzása alapján is következtetni lehetett, hogy magyar származású.

 

 

Az ajánlatok gyorsan peregve követték egymást, először tíz-, majd ötezer fontonként emelkedett a tét. Látszott, hogy a személyes érdeklődő számára minden pénzt megér a Paál László és Gustave Courbet stílusát felidéző, barbizoni erdőben készült mestermű. Csak azt nem lehetett tudni, saját vagy egy megbízó nevében jár el. A licitálást követően, mely végül 525 ezer fontnál (több mint 202 millió forint) fejeződött be, MTI-s kollégámmal megállítottuk a folyosón honfitársunkat, aki csak annyit árult el, hogy nem saját nevében emelte a tétet, hanem egy Magyarországon élő magyar művészetkedvelőt képviselt, aki szabad kezet adott neki. Az ezek szerint várhatóan Magyarországra kerülő festmény, mely a 400-600 ezer fontos becsült árhoz képest 920 ezer fontért kelt el, Munkácsy oeuvre-jének második legmagasabb árát érte el. A rekordot a múlt év decemberében Budapesten értékesített A poros úton című mű tartja, mely emlékezetesen 220 millió forintért cserélt gazdát.

 

Valószínűleg mások is megrökönyödve értesültek az aukció kimeneteléről, hiszen olyan szemet gyönyörködtető képek maradtak „unsold", eladatlanul, mint Berény Róbert Hátradőlő nője, a tavalyi magyar bemutatkozáson váratlanul jól szerepelt Vaszary János Nő oldalnézetből (profilból?) és Két vörös tető című művei. Orbán Dezső és Iványi-Gründwald Béla képeinek áruba bocsátói hoppon maradtak, mint ahogy a Frank Frigyes-trióból is csak a színpompás Sárga virágcsendélet ért el az eladó számára elfogadható árat, a becsült 8-12 ezret megközelítő 11 ezer fontot.

 

A Sotheby's naptárában immár állandó helye van a magyar festők műveiből összeállított árverésnek. Remélhetőleg jövőre még nívósabb, a művészek legkiemelkedőbb munkái közé tartozó képeket sikerül felhajtani és tovább finomodik az árazási politika is.