A halványlila kép - Pauer Gyuláról

Can Togay

„Halványlila kép: Én tudom, hogy ebben a pillanatban
Ön [...] olvassa írásomat, magának viszont halványlila fogalma
sem lehet arról, hogy én most mit csinálok..." P.GY.

1.
 
Pauer Gyula és Marcel Duchamp egy éjszaka kéz a kézben elsétáltak a város sötét éjszakájában, mégpedig a fehéren fénylő hold alatt. A hold ott, akkor történetesen négyszögletű volt. Fönt, a fekete égen.
 
Pauer Gyula odahajolt Marcel Duchamp füléhez, és a következőket súgta: „Meglásd Klotild, előbb-utóbb szükségtelenné válnak azok a dolgok, amelyekből nem jut mindenkinek."1
 
Hideg szél sepert ekkor végig az utcán, és megborzongatta a falak mellett összekuporodva alvó rendőröket. A szemközti kocsma ajtaja kicsapódott, sárga fény ömlött a kövezetre, és éles árnyékokban lármázó ifjak tódultak az utcára. Hirtelen fellobbanó magnéziumpor fénye dermeszti alakjaikat váratlan csoportképbe: egy spanyolos bajuszú-szakállú, lovaglócsizmás, hidalgó képű ifjú ember2, hadonászó két karja a levegőben, mint aki orvtámadás elől hajlik el ügyesen. Társa, egy szőke, hosszú hajú fiatal férfi3 a kezében tartott újságból felnézve vadul felnevet, a harmadik alak vastag dioptriás szemüvegben, borzolt üstökkel, képzeletbeli szélnek feszülve4 a járda szélén cövekel le, míg széttárt pelerinjével titkos árnyékként idősebb és testesebb figura5 terelgeti őket a kocsmából kifelé.
 
Zaj és füst lebeg még a helyiségben,6 de a boxokban meghúzódó asztalok már többnyire üresek. Sötét sziluettben a népes társaság többi tagja ott tolong az utcára lépők nyomában, míg odabent a különteremben nyugatnémet turistacsoport, élén keserű arcvonású, összeszorított szájú idegenvezetővel hallgatja a derékszögben meghajló prímás hegedűszavát. A vakító fehér fény további arcokat7 emel ki a kocsmából érkező sokaságból, hunyorgó tekinteteket, meglepetéstől tátott szájakat, ernyőként szemek elé tartott kezeket. Az árnyékok óriásira nőnek, és a csillagos égnek nyúlva ellepik a ház falát. És mind, akik így az utcára lépve egy pillanatra fehérlő fénybe borulnak, még e rövid lobbanásban is elegendő időt találnak ahhoz, hogy jobb karjukat az utca túloldalán ezüstös holdfényben ácsorgó Marcel Duchamp és Pauer Gyula felé lendítsék, és ez utóbbit idézve egyszerre kiáltsanak fel: „Hatalmas vágyunk teljesülj!"8
 
A villanófény ekkor lobban el végképp, és ahogy a kocsma csukódó ajtaja eltorlaszolja a kiszűrődő világosság útját, ismét fekete éjszaka borul az utcára. Csend támad, csak a hegedű távoli hangja cincog, hogy halkan, minden ellenállás nélkül belesimuljon a falak mentén összekuporodva alvó, vörös csillagos, tányérsapkás rendőrök álmaiba. Az égen ekkor egy csapásra kialszik a négyszögletű hold. Akárhogy is, de ide kívánkozik Pauer Gyula gyermekeihez írt verse:
 
 
CSILLAGSZEM9
 
Ebben az árnyékban 
Már éjszaka van 
Nem látlak Napocska 
És nem láthatlak 
Téged sem Csillagszem
 
Csillagszem nem láthatlak 
Napocska nem látlak 
Már éjszaka van 
Ebben a városban.
 
//: Csillagszem éjszaka van 
Ebben a városban 
Nem látlak Téged sem 
Napocska ebben az árnyékban:// 
//: Már éjszaka van itt Pesten:// 
Csillagszem
 
Apa
 
2.
Pauer Gyulát nappali fényben (és egyáltalán) először egy klinkertégla burkolatú, Kassák Lajosról elnevezett művelődési ház előterében pillantottam meg. Barna szemei, fehér tunikája, sötét szakálla, hullámos, háta közepéig érő fekete haja leginkább Nílus-parti zarándokhoz tették hasonlatossá.
 
Vasárnap délelőtt volt, és a földszintes épület nagy üvegablakai mögött trolibusz nyekergett az Erzsébet királyné útja felé. Pauer látogatóba jött, és egyúttal elhozta nemrégiben készült alkotását, egy képeslap méretű kettéhajtott kartonlapot. A színházi próba szünetében ez járt kézről-kézre a színjátszók között az előcsarnok dohányzósarkában. Az összehajtható anzix alapja a KépeS Ifjúság egy számából reprodukált, fényképes híradás: a raszteres nyomaton hatalmas méretű, bronz szoborportré, mellette az állványzaton apró alak, az utolsó simításokat végző szobrász. A szakállas szoborfej, mely az NDK-beli Karl-Marx-Stadt10 városa számára készült, Marx Károlyt ábrázolta.
 
Marx-Lenin 1971
kettéhajtott papírlap, egyik felén Lenin arca sziluettjének kivágata, másik felén nyomdai úton sokszorosított újságkivágás,
ofszet 2x 32x24cm j.j.l.: „Pauer 1971" Szjsz119
 
Pauer az újsághírre hajtható fedőlap közepéből egy másik arc körvonalait ollózta ki. A fedőlapot az applikált újságcikkre hajtva a kontúrok így átszabták a szoborfej vonásait: akivágott szélek eltakarják a lobogó körszakállat - kecskeszakállas, keskeny állat engedtek látni helyette. A lobogó hajkorona is takarásba került - a feltűnően magasra mintázott homlok kopasz fejtetővé vált. Az addig kissé gyanúsan mandulavágású szemek is más értelmet nyertek - a kivágott fedőlap kontúrjain át Marx Károly helyett egyszeriben V. I. Lenin vonásaival szembesült a szemlélő.
 
Nyitott képeslap: Marx Károly, csukott képeslap: Vlagyimir Iljics Lenin. Nyitva Marx, csukva Lenin. Nyit Marx, zár Lenin. Pauer tehát - minden valódi szobrász közmondásos11 képességével - meglátta a bronzba öntött Marx-portréban megbúvó Lenin arcmást, és leszedte, illetve elmés objet-jével kitakarta róla a felesleget.
 
„Pauer vizuális koanja előbb úgy csattan, mint két tenyér, azután mint egy, majd végső soron mint egy se. A lenini képmásokon szocializálódott szovjet szobrász a kályhától indulva öntudatlanul is szakállt és hajat ragasztott az ismert vonásokra, hogy el - (vissza) jusson Marxhoz. Ezt a parókát pöcköli le egy mozdulattal Pauer Gyula. De több ez, mint politizáló gúny, leleplezés. Pauer igényesebb és tréfásabb kedvű ennél. Objektje (nyitva, csukva, nyitvacsukva) hármas tagozatú, mint egy oltárkép, és olyan, mint egy ábrába forrt gondolattekerv, számtalan egymással szembe feszülő elem paradoxonban való összebékítése. 
 
Ráadásul szívügyének, a pszeudonak is tökéletesen megfelel: más szobrán szobrászkodva ál-szobrot készíteni. Hoppá!12"
 
Ide kívánkozik rejtélyes okokból egy másik Pauer vers:
 
 
A MŰVÉSZ
 
Nagyon okos 
Nagyon ügyes 
Nagyon érzékeny 
Örökösen elsírja magát 
Ilyen a művész
 
 
3.
.....- És a barátainak a viselkedése? Pauer Gyuláé például, aki berontott a nyáron az egyik boglári lakásba13, hogy adjanak neki enni, és a kihívott rendőrséggel is szembeszállt? Hatósági közeg elleni erőszak miatt ítélték el!"...14
 
Meleg szél borzolja a boglári kápolnadomb füvét. Madarak csattognak bágyadtan a közeli fákon. A kápolna ajtaja nyikorogva nyílik a huzat apályában, s a dagállyal hirtelen becsapódik. Álmosító idő. Valaki alszik a jegenyesor poántilista árnyékában.
 
A nyíló-csukódó ajtó résén át be-belátni a kápolna belsejébe. A tárlat15 a kiállított tárgyakkal, projektekkel, tervezett akciókkal, előadásokkal16 szintén koradélutáni álmát alussza.
 
Részlet a Tudathasadás II című képből 1980
pathosformel (Fotó: Fördös Gyula) 12 db fotó kartonra ragasztva 11,1x43,3 cm Szjszl87a
 
Mindeközben lent a faluban Pauer Gyula torzonborzan, hosszú hajjal, szakállasán beront egy lakásba. Előzőleg belöki a házhoz (lakáshoz) vezető kertajtót, rávicsorít a kutyaólból előugró, vadul csaholó házőrzőre, majd továbbrohan. Három névtáblát átfutva, csupán megérzésére hagyatkozva feltépi a balkéz felé eső lakás ajtaját, átviharzik az előszobán, beront a nappaliba, ahol egy ötfős család épp elkésett ebédjét költi. Pauer megáll a küszöbön és fölkiált: „Éhes vagyok! Értsék meg, éhes vagyok! Adjanak enni!" Az asztalfőnél ülő családfő - boglári kőműves - levesestányérjából felpillantva végigméri a torzonborz jelenséget, feláll és máris tárcsázza a rendőrséget. Pauer a rendőrök érkezéséig ordítva enni követel, míg a család ebédjét felfüggesztve némán várakozik. A rendőrök végre betoppannak a nappaliba, Pauer csak nehezen szakad el a gőzölgő tál látványától, üt, harap, rúgkapál, szembeszegül az intézkedő hatósággal.
 
És most következzék Pauer túlzásokkal tarkított verziója:
 
„A boglári kápolnatárlat idején volt egy haverom, aki ma egyébként a Barátok közt-ben játssza a Vili bácsit. Azon a nyáron a fonyódi vasutas üdülőben dolgozott zongoristaként. Üzent, hogy jó és olcsó ott a kaja. Dixivel17 és két csajjal mentünk át. Útközben elkapott bennünket az eső. Csuromvizesen érkeztünk az üdülő éttermébe. Én egyenest a vécébe mentem, hogy rendbe szedjem magam, míg Dixi a lányokkal a zongorista közelében ült egy asztalhoz. Az igazsághoz tartozik, hogy elég feltűnően néztem ki akkoriban. Amint jövök vissza, elém áll az egyik pincér, végigmér, és azt mondja: - Te meg mit akarsz itt, bazmeg? - Kajálni, bazmeg - válaszolom neki. - Azt te itt nem fogsz, bazmeg - mondja erre, és tenyere élével rácsap cigarettát tartó jobb kezemre. Erre megütöttem. Ő meg látványosan eldobta magát. Egy perc sem telt bele, máris megjelent néhány rendőr, meg egy katona farkaskutyával. Ezek akkoriban együtt járőröztek. Elkezdtek ütni-verni. A pincér rugdosott. Egyébként hamarosan kiderült, hogy rendőr-hadnagy. Kiverték néhány fogamat, majd elvittek az őrszobára, és bezártak egy cellába. Amikor vécére kéredzkedtem, mondták, pisáljak a vödörbe. Másnap reggel aztán felmosatták velem a cellát a vödör tartalmával. Napközben felhajtották a priccset, hogy ne tudjak leülni. Így ment ez egy hétvégén át. Rohadt egy dolog volt, meg aztán mozogtak a fogaim is. Utólag megtudtam, hogy a barátaimmal, akik megpróbáltak kihozni, a pincér közölte, hogy azért kellett megrendszabályozniuk, mert gyanúsan ólálkodtam a krémfagylalt környékén. Hétfőn aztán jött egy tiszt, és közölte, hogy hatóság elleni erőszak miatt eljárás indul ellenem. Bilincsbe verve kísértek át a strandon mindenki szeme láttára az orvoshoz, aki felemelte homlokomból a hajam, hogy megnézze, tetves vagyok-e. Amikor a lötyögő fogaimat mutattam, legyintett, hogy az nem érdekes. Hamarosan az ügyészhez is elvittek, aki közölte velem, hogy megütöttem egy rendőrt. Mire azt mondtam, hogy nem tudhattam, hogy rendőr, mert álruhában volt. Erre azt mondta, az nem álruhás, hanem civil nyomozó. -Az nekem álrendőr - feleltem..."
 
Nagy pszeudo-kocka (Pszeudo 1) 1971
alumínium, alufólia, tűzzománc 4,5x24,5x29,5 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs Szjsz116
 
Pauer Gyulának az „igazi" és az „ál" körül folytatott újabb okvetetlenkedését nem menti, hogy az nyilvánvalóan része művészi konceptjének, a „pszeudónak -„PSZEUDO: ÁL! PSZEUDO: HAMIS! PSZEUDO: NEM VALÓDI [...] VALÓDINAK LÁTSZÓ [...] a PSZEUDO [...] a biztos fellépés titka! [...] Ha önt manipulálják, manipuláljon vissza. [...] A MŰVÉSZET, AMELY MANIPULÁLT MŰVEKET TEREMT, IGENIS MŰVÉSZET, HA BEVALLJA, HOGY PSZEUDO! AZ ÉLET, MELY PSZEUDOMŰVÉSZETET TEREMT MÉG MEGMENTHETŐ!..." stb.18 - ezért bőven megérdemelte azt a négy hónap két évre felfüggesztettet, amire végül a kaposvári feljebbviteli tárgyaláson ítélték.
 
 
"Az indulók ma is kidobogtatják belőlem 
A mai napra rendelt forradalmat 
Hallgassunk zenét...
Ne fogjunk inkább egy rendőrnekvalót?"19
 
 
4.
„Pauer Gyula az utóbbi években színházi, később filmes díszlettervezői munkája mellett alaptevékenységként többek között az alábbi jelentésre méltó dolgokat művelte: közös öngyilkosságra szólította fel művész-barátait (ún. Halálprojekt), azzal, hogy ha csak egyikük is megfutamodik, akkor sztornó az egész. Ugyancsak több művészbarátjától képzeletbeli műveik pontos leírását gyűjtötte egybe (Műtárgy-katalógus), ezen felül számos gyűrött felületű tárgyat valamint festményt hozott létre, amelyekről csak közelebbi vizsgálat során derül ki, hogy nem is gyűröttek, tehát hazudnak magukról (ezt hívja pszeudónak). Ezen felül valódi nőről lenyomatot véve azt egy fanőre ragasztotta és elnevezte Mayának20. Erről előadásokat tartott, dokumentálta (tehát több bőrt húzott le a nőről), Nagyatádon létrehozta a tüntetőtábla projektet, melynek során a táblákra teljesíthetetlen és társadalomellenes követeléseket írt, mint pl. „Istent!", „Döbbenetes Igazságot!" „Képköltészetet!" Ezen kívül kitalált egy nem létező festőt, akinek az álnevében két másik társával, három, de egynek tűnő nézőszögből (!), nagyméretű tájképeket festett. A képek elkészültével megszüntette a festőt(!) NN. tb."21
 
Maya 1978
tölgyfa, selyem, festék m: 210 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szjsz167
 
 
5.
A távoli hegedűszó bekúszik a város falai mentén összekuporodva alvó egykori rendőrök álmaiba, zsongást, zsibongást ébreszt bennük. Évek telnek el így fájó, rendőri vágyakozásban.
 
Újabb évek múltán22 a dallam egy másik éjszaka rejtett zugaiba hatol, szárnyára kap, és felemel az Egyetem tér fölött magasodó kupoláig. A kupola alatt a zongoránál jobb kezét a billentyűről elemelve mozdulatlanságba dermedt zongorista.23 Nem messze tőle egy nagy asztallap fölé hajló mozdulatlan alakok gondterhelt, elemző tekintete.24 A társalgó elnyűtt foteljeiben heves szóváltásba fagyott csoport.25
 
A konyha előtti asztalnál további szoborrá vált figurák26. A sarokban egy „szépségmásolat", a dolgozóasztalon a torinói lepelből kiforgatott Krisztus-szobor. A levegőben füst, a poharakban bor. Minden mozdulatlan. Minden elsötétül.
 
Lassan világosodik. Újabb évtized telt el. A fal mellett alvó rendőrök végre felébredhetnek, leporolják magukról több évtizedes álmuk nyomát. „Menjetek, szabadok vagytok!" - kiáltják utánuk a hajdani kocsmából kilépők az idők távolából. A műteremben is hajnalodik, Pauer Gyula ébredezik. Hunyorgó szemekkel az ablakon át a nyári égre lát. Nem ma nyílik az életmű-kiállítás a Műcsarnokban?27
 
 
ÉDES ÉG
 
Édes, Te édes-édes 
Csillagos Ég 
Hacsak látnálak 
És beborítanál 
Ha csak te volnál 
Édes-édes rejtelmes Ég 
Beborítanál és és...
 
Ó Te ó Te kék 
Hajnali Ég 
Dúdolom nevedet 
S ordítanék 
Ha csak te volnál 
Édes-édes hajnali Ég 
Beborítanál és és...
 
Ó Te - ó Te ó Te nappali Ég
Hacsak látnálak
És beborítanál
Ha csak Te volnál édes
Édes-édes napos Ég
Én csak ordítanék és ordítanám
Édes Ég édes-édes és és és...
 
-suttogja maga elé. 
 
 
 
 
CAN TOGAY (dzsan togaj) 1955-ben született Budapesten, török emigráns szülőktől. 1969-ben tűnt fel Halász Péter színházában, amelynek sok előadásában játszott egészen a csoport 1976-os kivándorlásáig. 1978-ban fejezte be az ELTE angol-német szakát, 1980-84 között pedig Fábri Zoltán tanítványa volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, író, filmrendező, színész; tavaly jelent meg verseskötete Fénykutya és vonat címmel. Pauer Gyulához régi barátság fűzi. Közös művüknek tekintik azt a szoborcsoportot, amely nemrég került a Dunapartra, és azokra az emberekre emlékezteti az arra sétálót, akiket a nyilasok 1944-45-ben a Dunába lőttek.
   
 

 

1 Pauer Gyula Klotid-mondatait.
2 Hajas Tibor (1946-1980)
3 Szentjóby Tamás
4 Balaskó Jenő
5 Erdély Miklós (1928—1986) vagy talán Jánossy Ferenc, Firinc (1926 1983)?
6 Kárpátia étterem
7 Számos név sorakozhatna itt: akcionisták, konceptualisták, szituacionisták, performerek, minimalisták, konkrét absztraktak, neoavantgárdoké dühödtek stb. mi' mind a hatvanashetvenes évek tilos fiataljai.
8 Pauer Gyula: Táblafelirat az 1978-s „Tüntetőtábla-erdő" projektből.
9 Versek lásd: Antall.-Pauer G.- Pauer-versek és -írások, Magyar Műhely Kiadó 2002
 
12 Ismeretlen művészettörténész. 
13 sic!
14 A Népszabadság bűnügyi rovatvezetőjének „beszélgetése" Galántai Györggyel.
15 Részlet. In: Szabó László, Happening a kriptában. Népszabadság, 1973.12.16 15 Galántai György által 1971 óta szervezett, tűrt, majd betiltott (befalazott) boglári kápolnatárlat.
16 A kápolnatárlatok eseményeinek részletes leírásához lásd: http://telematic.artpool.hu/boglar/ 
17 Gémes Janos (1943-2002), verbál-szituacionista
18 in: I.PSUEUDO MANIFESZTUM,1972. május
19 Álmot láttam (részlet)
20 „Nő! Valóság! Káprázat! Valósághű istennőkáprázat! Isten! Nő!" (Maya) 
21 nem regisztrált társadalmi megbízott jelentése. 
22 Nyolcvanas-kilencvenes évek 
23 Darvas Ferenc Gombfoci-bajnokság. Az SZKP KB akkoriban elhunyt főtitkára emlékére rendezett Csernyenkó-kupa négyes döntője.
24 Az asztal körül: Ferenczi, Eperjes, Rauschenberger, Sőth és a kibicek 
25 Bereményi, Gödrös, Pauer, Vígh M., Juszuf, Pongi, Emma, Putyi, Takács F., Szőke Annamária stb.
26 Ermezei Z. (1955-1991), Csutoros S. (1942— 1989), Pauer H. (1966—1998) Gazsi Z., Monory-Mész A., Forgács P. Don P. Koncz A.,StAubyT., Magos A., és még számosan, akik Pauer műtermében a 80-as, 90-es évek péntek esti szellemi gombfoci-szalonjában megfordultak. 
27 De! Pauer Gyula életmű-kiállítása, Műcsarnok, Budapest, 2005. július 15-augusztus 28.