A borúlátó nyári jóslatok ellenére a műtárgypiacot nem döntötte össze a tengerentúli másodlagos jelzálogpiac válsága. Az idénynyitó londoni árverések rendületlen növekedést mutatnak. A Sotheby's október 12-én megháromszorozta a rekordnak számító, egy estés, tavalyi kortárs művészeti összforgalmát (majdnem 35 millió font). A Christie's válasza csattanós volt: október 14-én, Londonban, a második világháború utáni anyag árverésén kis híján 40 millió fontot forgatott meg, megjavítva saját európai rekordját. Mit várhatunk a továbbiakban?

A Christie's londoni árverésének (2007. október 14.) fő szenzációja, Bacon egyik jellegzetes kaucsukfigurája 8,084,500 fontért kelt el. Francis Bacon: Tanulmányok az emberi testről - A fény felé forduló férfi, 1973-1974 © Christie's Images Ltd. 2007.

Az Artnet elemzője, Richard Polsky felel a nagy kérdésre, hogy véget ér-e idén a műalkotások árának drasztikus emelkedése. „A válasz: nem. Még valószínűbb, hogy a napközbeni árverések második felében szereplő fiatal művészek munkáinak az ára viszont megtorpan majd. Az áruk várhatóan esni fog vagy egyáltalán nem is kerülnek eladásra. Más valószínűsíthető trendek:

Az előző szezonban sikeresen debütált a 'művészbútor' a kortárs eladások között (lásd Marc Newson 1 millió dolláros Podját a Christie'snél). Ezen a kiaknázatlan új területen folytatódni fog a terjeszkedés és az áremelkedés. A kínai kortárs művészet piaca viszont gyengülni fog a mostani vagy a következő szezonban. A kortárs kínai képzőművészet árainak emelkedése inkább a spekulációs fogadásokon, mint a művek minőségén alapult. Semmi újdonság nincs bennük. A különös ázsiai tartalom ellenére ezek a művek inkább a nyugati művészet leszármazottjai. Bár itt van egy feltételem: a piaci konjunktúra tovább is tarthat majd, mint ahogyan várjuk. (A fordítottja is lehetséges). Mert az újonnan felemelkedő kapitalista piacok nemzeti büszkesége és státusza lehet, hogy tovább táplálja haladást, mint ahogy várom.

Két szezonnal ezelőtt Ed Ruscha vonzotta a legtöbb spekulációt, az előzőben Richard Prince. Ki a következő a sorban? A választ az 1980-as években befutott művészek között kell keresni. (…) Jelenleg a legokosabb a gyűjtőktől és a művészeti befektetőktől, ha kis 'gyöngyszemeket' kezdenek vásárolni. Ezt a stratégiát tette évekkel ezelőtt magáévá a színész Steve Martin, aki például eladta a hatalmas Diebenkorn, Kline és egyéb festményeit, majd olyanok művészektől vett tökéletes, kicsi képeket, mint Picasso. A nagyszerű, kisméretű festmények arányaikhoz képest mindig több pénzt hoznak, a konjunktúrák és a csődök idején is. Az ok? A költség, a falfelület és az intimitás érzésének a kombinációja. (…) Végül pedig: a művészeti árverések uralma folytatódni fog.”

Szerző: Rieder Gábor