Artanzix

Szikra Renáta

 


Rippl-Rónai József: Villa előtt, 1910 körül, olaj, karton, 67 × 96 cm, Magyar Nemzeti Galéria

NYÁRUTÓ A VILLAKERTBEN

A Földközi-tengertől (nagyvonalúan) a Balatonig húzott pályaívet két nagyobb egységre bontó füredi Rippl-Rónai-kiállítás szembeállítja a tízéves párizsi tartózkodás alatt festett sötét tónusú, redukált színvilágú, rajzosabb és karcosabb képeket a hazatelepülés után Kaposváron született, meleg színekkel és fénnyel átitatott festményekkel. A pszichológiai szempontú megközelítés a gyökeresen más motívumkészletet, színhasználatot, festői technikát vizsgálva a külföldön és idehaza festett képek kontrasztját Rippl-Rónai aktuális mentális-érzelmi állapotára vezeti vissza. Hiába volt inspiráló a párizsi művészeti élet pezsgő világa és az új irányzatok kavalkádja, a művészi útkeresés, a megfelelni akarás kényszere és a honvágy keltette érzések Rippl-Rónainál kifejezetten depressziós képi világban öltöttek testet. A gyerekkori környezet és az eleven családi és rokoni kapcsolatok azonban – a dunántúli kisváros kínálta provinciális művészeti lehetőségek ellenére – felszabadítóan hatottak rá. A derűs, békés hangulatot árasztó művek merész színhasználata, a „kukoricás képek” jellegzetes pettyegetett ecsetkezelése új korszakot nyitott Rippl-Rónai festészetében. A füredi kiállításon külföldi pályatársak, a francia Nabis művészcsoport színes litográfiái vázolják fel a párizsi művészeti közeget, a közönségkedvenc finom pasztell női portrék és a későbbi korszak ismert Piacsek bácsis festményei pedig magángyűjtemények ritkán látható darabjaival egészülnek ki. A leginkább alkalomhoz és helyszínhez illő képek azok, amelyek az – egyébként nagyon is franciás – kaposvári Róma-villa fényben úszó kertjéről készültek.

 

Komor rajzosság, derűs festőiség. Rippl-Rónai József útja Párizstól Kaposvárig, a Földközi-tengertől a Balatonig (A balatonfüredi Vaszary Galéria és a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria közös kiállítása), Vaszary Villa, Füred, 2017. január 17-ig.

 

 

 


Enteriőr a Modem GÉM/ GAMEkapocs című kiállításán Gaál József Nevető Orcus (2013) és Korniss Dezső Bodobácsfej (1950) párosával

KAPOCS

Városszerte hatalmas lila gémkapcsok hirdetik a Modem új kiállítását. A debreceni kortárs művészeti intézmény mostantól évente kétszer rendez kiállítást a Modemben letétbe helyezett több mint négyezer művet számláló Antal–Lusztig-gyűjtemény darabjaiból. Az idei másodikra, a júniusban nyílt GÉM/GAMEkapocs kiállításra Nagy T. Katalin, a kiállítás kurátora képzőművészeket, írókat és költőket kért fel, hogy saját munkájukat – akár régit, akár erre az alkalomra készültet – „gémkapcsozzák” össze a gyűjtemény egy-egy klasszikus darabjával. A kapcsolódás alapja a játékos asszociációktól, a motívum-, forma- és színvilág-egyezéseken át a parafrázisokig és a fogadott Mester előtt tisztelgő, hommage jellegű művekig terjed. A szokatlannak tűnő választások megmozgatják az ember fantáziáját. Vajon mit kezd Szurcsik József id. Markó Károly eszményi tájképével, fe Lugossy László a szentendrei ősatya, Vajda Lajos Krisztus- fejével vagy hol a metszéspont Gerber Pál és a „kubikos” Nagy Balogh János művészetében? Mire inspirálja Kótai Tamást egy kopt textiltöredék és milyen verset írt vajon a Saul fia főszereplőjeként ismertté vált Röhrig Géza költő Ámos Imre képéhez? A mai interpretáció más megvilágításba helyez egy akár már unalomig ismert művet, átjárót nyit idősíkok és műfajok között, a kiállítás játékos címe pedig a rejtvényfejtés izgalmát ígéri.


GÉM/GAMEkapocs. Művek az Antal–Lusztig-gyűjteményből képzőművészeti, irodalmi, zenei párhuzamokkal és reflexiókkal, Modem, Debrecen, 2016. december 31-ig.

 


A Riverpool installáció biliárdgolyói még szárazon, a Vajda Lajos Stúdió pincéjében várják a megfelelő vízállást

RIVERPOOL

Az Ung Ungvárnál, a Fekete-Körös Belényesnél, a Berettyó Szalárdnál árad, máshol apad… az 1800,8 és az 1799,8 folyamkilométer között hajóútszűkület: 90-100 – hajóvonták találkozása tilos… holnap Budapesten 221, Mohácsnál 312 centi várható… gázlóviszonyok a Dunán… Háttérzaj-töredékek egy végtelennek tűnő negyedórából, a 13.45-ös elmaradhatatlan vízállásjelentésből. Bár a lakosság elenyésző százaléka értette vagy követte egyáltalán a Petőfi Rádió mindennapi kódfejtő műsorát, a vízállás gyakori beszédtéma a folyóra települt városok lakói számára, sőt akad olyan művészeti szituáció, ahol szintén nem mellékes, hogy mikor érkezik és mekkora lesz a következő árhullám. Szentendre most éppen arra vár, hogy Vincze Ottó Riverpool installációját végre vízre bocsáthassa. A nyár eleji nagy esőzések és a folyamatosan magas vízállás miatt mindeddig nem sikerült, de augusztusban a tervek szerint a történelmi belváros magasságában, a korzó vonalában színes bójaerdő ringatózik majd a Duna hullámain. A Riverpool óriási tengeri ütközőbójái a biliárdgolyók random elhelyezkedését imitálják, csak ebben az esetben az „asztal” mozdul el a golyók alatt. Az új köztéri alkotás folyamatosan változó képe a partról és a víz felől nézve, nappali és éjszakai megvilágításban is újraírja a szentendrei Duna-part megszokott képét.

Vincze Ottó: Riverpool, Szentendrei Duna-ág, előreláthatóan 2016. szeptember végéig.

 


Poszeidón, i. e. 1. sz. – i. sz. 1. sz. körül, márvány, 120 × 100 × 217 cm, Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum

NEMCSAK POR ÉS HAMU

A Vezúv 79. augusztus 24-i kitörése az európai kultúrkör alap vulkánkatasztrófa- élménye. A 18. század végi ásatások nyomán feltárt városok leletanyaga nemcsak a klasszicizmus árkádiai idill iránti sóvárgását táplálta, hanem zavarbaejtően hétköznapi információkkal szolgált az ókori rómaiak mindennapjairól. Provincia lévén mi sem szűkölködünk antik romokban, de Pompejit és Herculaneumot látni ezekhez képest színes, szélesvásznú mozinak hat. A Nápolyi Régészeti Múzeum válogatott anyaga első ízben szerepel a közép-európai régióban, viszont Szegeden rögtön három helyszínen kerül bemutatásra. A Móra Ferenc Múzeumban a katasztrófa körülményei, Pompeji lakosainak mindennapi élete, a villaépítészet és a színház a központi téma. A kiállítási anyag egyik kivételes darabja, a két méter magas márvány Poszeidón-szobor is itt kapott helyet; megfelelő atmoszféráról a falakat borító freskómásolatok és illuzionisztikus festmények gondoskodnak. A meglepő épségben megmaradt rácsos gladiátorsisak, a gladiátorküzdelmek más relikviáival együtt viszont a Dóm térhez közeli Fekete házban látható, melyben egy 18+-os részleget is kialakítottak. A híres turistacsalogató erotikus freskók replikái mellett egy korabeli bordély (lupanaria) meglehetősen aszketikus berendezésű szobáját is rekonstruálták, amely mindössze a vendégek falra karcolt sikamlós megjegyzéseivel körített, szőrmével borított emelvényből állt, a szoba funkciójára utaló, falból kimeredő fallosszal a bejárat fölött. A harmadik helyszín, a Kass Galéria pedig akár korábbi cikkünk háromdimenziós illusztrációja is lehetne (lásd Révész Emese: „Szörnyen szép” – a Vezúv kitörése az 1800-as évek tájképfestészetében, Artmagazin, 2014/8. 28–33. o.), hiszen itt a Pompeji katasztrófa témáját és a Vezúv újabb riadalmat okozó 1835-ös kitörését feldolgozó hazai képzőművészeti alkotásokból válogattak a kiállítás rendezői.

A kiállítás helyszínei: Szeged, Móra Ferenc Múzeum: Pompeji – Élet és halál a Vezúv árnyékában, Fekete ház: A gladiátorok háza, Erotika a Birodalomban, Pannónia: A mi provinciánk és Kass Galéria: Pompeji és a Római Birodalom festményeken és grafikákon, 2016. december 31-ig.