Király András mindössze öt éve, 1999-ben állította ki első egységes képsorozatát, a tehetséges fiatal művészek kilövőállomásának számító Stúdió Galériában. Az Exclusive című sorozat, mellyel felhívta magára a szakmai figyelmet, kisméretű képekből állt. A mozgó, illékony látvány állóképpé merevített vizuális hatása már ezeken az első munkákon feltűnt. Az intim környezet részleteiről készült képek közül nem minden esetben lehetett megállapítani, hogy mi volt a kiinduló pont, az ábrázolandó tárgy. Már ekkor kiderült, hogy Király esetében nem csupán egy látvány rögzítéséről van szó, hanem az elbizonytalanítás és a kérdésfeszegetés eszközeinek bevetéséről is.

 

Gerhard Richter már a hatvanas években festett hasonló, a mediatizált világ látványhalmazából merítő képeket. Király a kilencvenes évek Magyarországán élve talált rá az akkor itt újnak számító, friss képi hatásra. Az elmúlt évtized egyik fő hazai művészeti tendenciája a digitális képek betörésének és rohamos elterjedésének esztétikai és elméleti feldolgozása, beépítése a képzőművészeti kifejezésmódok közé. Ebbe az áramlatba tartozik Király András festészete is, aki a kilencvenes évek utópikus világképét magában rejtő elektronikus világhálóról, az internetről levadászott, majd eltorzított digitális képeket fest meg, vászonra, olajfestékkel.

 

 

Adódik a kérdés; miért nem elégszik meg a művész a letöltött kép torzításával és nyomtatott képen való bemutatásával? Érdemes figyelembe venni, hogy Király András mestere Kopasz Tamás festőművész volt. Reklámgrafikusi munkájából adódóan pedig Király számára otthonos környezet az a virtuális képhalmaz, amelyben - számítógépe előtt ülve - ideje nagy részét tölti. Számára az internet a valósággal vetekedő realitás, kézenfekvő tehát, hogy képei tárgyát ebből a másodlagos valóságból meríti. Visszatérve az anyagi világhoz, mégis szükségét érzi, hogy megfogható, tradicionális anyagban alkossa újjá a látványt. Ez a gesztus pedig, az új és régi, a haladó és a hagyományos összeillesztése szintén egy nagyon jellegzetes ezredvégi és immár ezred eleji szituációról, gondolkodásról számol be.

 

Pályáját áttekintve látható, hogy a debütáló Exclusive után jelentős méretváltás következett. A későbbiekről már többet eláruló Kultúra-sorozatát egy évvel később, 2000-ben mutatta be. Az immár nagyméretű vásznak kiindulópontjai ezúttal a mezőgazdasági élet táj-és zsánerképei voltak, megtartva a torzított látványból eredő talányosságot. A többértelműséget a címként szereplő kultúra szó egy másik értelmének felvillantása erősítette. Ez a szójáték a későbbi képszériák esetében is folytatódott; egymás után sorolva őket jól érzékelhető a humoros, könnyed felhang mögött, a művészidentitásra és a művészet szociológiai vonatkozásaira utaló, árnyalatnyi iróniát rejtő rákérdezés. A kultúra, a határidő, a művészet fogalmai egészen más jelentéstartalmakkal gazdagodnak akkor, amikor nem szigorúan a képzőművészeti világon belül értelmeződnek. A sorozaton belül, az egyes képeket jelölő alcímek pedig talán még finomabban rajzolják ki a látott és a hallott információ közti játékot: az ártatlanul legelésző őzike, mint a Kultúra kártevője, a búzaföldön száguldozó kombájn, mint a Kultúra learatása, vagy az anyakoca hasán csüngő kismalacok képéhez rendelt Kultúra szerelmese címek kétségtelen jelentéstöbbletet adnak és több asszociációs mezőre nyitnak kaput.

 

2001-ben Király autóversenyeken kigyulladt kocsik fotójáról festett képeit állította ki Hot Pictures címmel a Várfok Galériában, amelyek az akciófilmekben jól bevált robbanások látványát idézték.

 

Kis kitérőnek tűnik, a szintén médiaképek közé tartozó, mégis elkülönülő Hadgyakorlat című sorozat. Itt nem az interneten talált fotók manipulált képét, hanem teljes egészében a számítógép által generált látványvilágot festette meg a művész. A komputerjátékok virtuális valóságából kiragadott sivár táj fiktív, tét nélküli hadgyakorlat helyszíne.

 

 

Király 2002-ben állította ki eddigi legsikerültebb sorozatát, a Művészetet. A magas kultúra által kisajátítani kívánt fogalmak - mint a kultúra, vagy a művészet - egészen más, prózai területekkel való képi és szóbeli ütköztetése e szavak közhelyszerűségét karikírozta; a Sztár, vagy a Nőművész alcímek pedig finom utalásokként csengtek a művészeti világban is jelen lévő, olykor vitatható kategorizálásra vonatkozóan. A nyolcdarabos sorozaton keleti harcművészeket látunk akció közben. A széria lendületes kompozíciói közül is, tartalmi és megjelenésbeli erősségével kiválik kettő: a Meditáció előtt és a Stílusgyakorlat. Előbbit a fekete fejpántos, korosabb mester azonosíthatatlan tevékenysége és a háttérben jól felismerhető szoláriumágy, valamint a címként szereplő meditáció fogalmának együttese emeli ki. A másik pedig a vitális, élénk narancsszínű egyenruhába öltözött, gyakorlatozó, keleti vonású gyerekek csoportjával kelt friss hatást.

 

A nyugati világban is egyre népszerűbb keleti harcművészetek bevonásával a művész mintha arra akarná felhívni a figyelmet, hogy a művészetfogalom nem kizárólag festészetet, lírát, vagy balettet jelent, hanem az élet minden területén, tevékenységében jelen lévő koncentrált figyelmet. A formai megoldások aktualitását hatásosan ellenpontozza Király vonzódása az egyetemességhez.