A Pán-Mezei-gyűjtemény II.

Pán Imre franciaországi tevékenységének tükrében

Iványi Bianca

Az Artmagazin 2004. júliusi számában (II. évf.,3.sz., 62-67.) Pán Imre (1904-1972) és fia, Mezei Gábor grafikai gyűjteményének magyar anyagát mutattam be. Ez legnagyobb számban az Európai Iskola tagjainak alkotásait tartalmazza, de a századelőtől egészen a kortárs művészetig áttekintést nyújt a hazai rajz- és grafikusművészeiről. A gyűjtemény további része külföldi grafikai alkotásokat tartalmaz, elsősorban az 1940-1970 közötti időszak nevesebb és kevésbé ismert Franciaországban élő mestereitől - néhány közülük ma is alkot. Stílusjegyek tekintetében leginkább absztrakt expresszionista, szürrealista, konstruktivista és informel irányzatokat képviselő műveket találunk a gyűjteményben, hasonlóan a magyar grafikákhoz. Mindez híven tükrözi Pán Imre gyűjtői koncepcióját, azt az irányultságot, amelyet programjában az Európai Iskola is hirdetett.

A KÜLFÖLDI GRAFIKAI GYŰJTEMÉNY
 
Pán Imre a külföld művészetével már az 1920-1930-as években megismerkedett, avantgárd szemléletű lapkiadásai (IS, Index) révén, és a Kassák által Bécsben szerkesztett MA hazai terjesztőjeként. Néhány századelőről származó lap szemlélteti ezt a korszakot, olyan klasszikussá vált mesterek sokszorosított grafikáival, mint Kandinszkij, Kokoschka, Franz Marc. A gyűjtemény súlypontját azonban nem ők jelentik. 1945-ben Pán Imre az Európai Iskola alapító tagjaként közvetlen kapcsolatba került a kor jelentős nyugat-európai mozgalmaival és művészeivel. Az Európai Iskola számottevő külföldi kapcsolatokkal rendelkezett, ami a közös kiállítások révén ki- és áttekintésre egyaránt lehetőséget kínált. Ebben nagy jelentősége van a csoporton belül Pán tevékenységének. „A mozgalom frissességet, új szemléletet, lelkesedést hozott, és ami különösen fontos, sikerült hidat építenie más nemzetek és a magyar kulturális és művészeti élet közé" - írja a Párizsban élő művészettör ténész, Cserba Júlia, Pán Imre Székesfehérvárott megnyílt emlékkiállításanak katalógusában.
 
Az Európai Iskola által 1947-ben rendezett francia-magyar kiállításon Bonnard, Bauquier, Braque, Burtin, Chevalier, Fougeron, Gimond, Gromaire, Laurencin, Léger, Lhote, Maillol, Matisse, Picasso, Pignon, S. Roger és Vuillard grafikái mellett a párizsi magyarok - Etienne Hajdú, Beöthy István, Braun Vera, Csáky József, Grossova (Galamb) Erzsébet, Kolozsvári Zsigmond és mások - műveit állították ki. A Pán Imre által vezetett Művészboltban mutatták be Klee, Arp Chirico, Kandinszkij, Laurens, Matisse, Miró rajzait. Ám nemcsak Nyugat felé nyitottak: kiállítást rendeztek a Skupina Ra elnevezésű cseh szürrealista csoport alkotásaiból (Istler, Korecek, Zykmund, Lacina, Tikál, Reichmann közreműködésével), és a román szürrealisták (Luca, Trost, Paun) bemutatását is tervezték, erre azonban politikai okokból már nem kerülhetett sor. A csoport nem sokkal ezután kénytelen volt beszüntetni tevékenységét.
 
SERGE CHARCHOUNE: Vonalrajz
tus, papír l20 x l45mm - j.j.l: Charchoune
 
Pán Imre külföldi művészeti tevékenysége 1957-ben, franciaországi letelepedésével kezdődött. Ismét Cserba Júliát idézem: „Magyarországot azért hagyta el, mert bezártnak, a világtól, Európától elszigeteltnek érezte magát, és képtelen volt elviselni, hogy nem élhet szabadon a minden mást háttérbe szorító szenvedélyének, a művészetnek. Már nem is fiatalon, ötvenhárom évesen csodálatra méltó elszántsággal és energiával kezdett új életet Párizsban. Kapcsolatot keresett az ott élő művészekkel, elsősorban régi barátaival, Corneille-el, Jacques Doucet-val, Marcel Jeannal, valamint a párizsi magyarokkal, többek között Hajdú Istvánnal, Anton Prinnerrel, Szenes Árpáddal, VictorVasarelyvel, Rozsda Endrével." Kiállításokat rendezett számukra: „Hóna alatt rajzokkal teli mappával látogatta egyik galériát a másik után, hogy az általa nagyra tartott művészek rajzait kiállításra ajánlja fel."
 
A hazai művészet és kultúra terjesztése szempontjából a leglényegesebb, hogy ugyanolyan fontosnak tartotta a magyar művészet támogatását és külföldi megismertetését. Már kiutazása után egy évvel az itthon maradt Anna Margitnak rendezett önálló kiállítást, 1960-ban az ugyancsak Magyarországon élő Kassák Lajos munkáit állította ki a rangos Denise René galériában. Tíz évvel később régóta halott jó barátja, Kádár Béla alkotásait mutatta be a párizsi közönségnek. Európa más városaiban is szervezett tárlatokat, például Londonban Anna Margit és Korniss Dezső műveiből, de tevékenysége kiterjedt a tengerentúlra is (Kádár Béla kiállítások San Franciscóban). Rendkívül időszerű gondolkodás- és magatartásmódot képviselt, Cserba Júlia megfogalmazása szerint tettei azt igazolják, hogy Pán Imre „mennyire aktív volt, és milyen eredményesen tudott élni a szabad világ adta lehetőségekkel", valamint azt, hogy „minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezett szélesre tárni a kaput az arra érdemes magyar művészek előtt".
 
ROGER DERIEUX: Leányfej 
tus, papír, 305x220 mm • j.b.L: Roger Dérieux
 
Pán Imre kiállításait különböző párizsi kiállítótermekben rendezte (Denise René, La Main Gauche, Jean Chauvelin, Galerié Mesure, La Roue, Le Point Cardinal, az utóbbinak művészeti vezetője lett, 1962-ben itt állította ki az akkor még kevéssé ismert Vasarely kollázsait). Első kiállításán, 1958-ban a magyarok mellett Arp, Braque, Légér, Max Ernst, Miró, Goncsarova, Larionov, Marcel Jean, Corneille szerepeltek.
 
Corneille-től, a COBRA-csoport alapító tagjától található gyűjteményében a legjelentősebb anyag. A művész sokszínű expresszionizmusának több korszakát felvonultató, különféle technikával sokszorosított lapok között egészen nagyméretű, reprezentatív nyomatok (litográfiák, szerigráfiák) is megtalálhatók. A II. világháború után az expresszionista és szürrealista tendenciákat ötvöző nemzetközi COBRA-csoport felfogásában sok rokonságot mutatott az Európai Iskolával. Nem véletlenül, hiszen Corneille Magyarországon szerzett élményei meghatározó jelentőségűek voltak későbbi pályafutása szempontjából. Az 1947-ben néhány hónapot Budapesten töltő Corneille-nek például éppen Magyarországon nyílt alkalma arra, hogy megismerkedjen a 20. század legfontosabb nyugat-európai művészeivel és irányzataival. A legtöbb segítséget ehhez Pán Imrétől kapta. Pán szervezte meg Magyarországon a holland művész első külföldi kiállítását, aki itt ismerkedett meg a szürrealizmus, Klee és Miró művészetével.
 
Hasonló módon hozott fordulatot Jacques Doucet életében is Pán Imre és Mezei Árpád barátsága. Doucet ugyancsak nagyszámú művel szerepel a gyűjteményben. 1947-1953 között készült munkái a COBRA expresszív szürrealista stílusához kapcsolódnak. Ezt követik az ötvenes évek közepétől, a hatvanas évek elejéről származó absztrakt kollázsai, tus és tempera kompozíciói. Az 1938-1945 között Magyarországon élő szürrealista festő és teoretikus, Marcel Jean még a háború éveiben kötött barátságot Pán Imrével és Mezei Árpáddal (utóbbival három közös könyvet is megjelentetett Párizsban). 1947-ben ismét hazánkba látogatott, és közvetlen kapcsolatba került az Európai Iskolával. Ezek a kapcsolatok Párizsban elmélyültek, olykor a családtagokat is érintették. Mezei Gábor többször látogatta meg édesapját Párizsban, ahol alkalma nyílt több olyan művésszel is találkozni, akikkel Pán Imre személyes kapcsolatban állt: Sonia Delaunay-val, René Bertholo-val, Armand Petitjeannal, járt Doucet és Corneille műtermében (az utóbbi emlékét őrzi egy Corneille által Mezei Gábornak 1963-ban születésnapi jókívánsággal ellátott grafika). Édesapja műtermek, baráti találkozók látogatója volt, többek között gyakran fordult meg a portugál festőházaspár, René Bertholo és Lourdes Castro otthonában, ahol számos művész találkozott rendszeresen. Saját otthonában is gyakran gyűltek össze képzőművészek, írók, költők, filozófusok, amely így valódi szellemi központtá vált.
 
Az említett művészek mellett a szürrealizmus hangsúlyos jelenlétét a gyűjteményben az absztrakt-szürrealista Christine Boumeester, Georges Papazoff és mások mellett olyan világhírű művészek egy-egy grafikája erősíti, mint Max Ernst rézkarca, vegyes technikával készült alkotása, Miró színes lapra nyomtatott litográfiája, Giacometti kőrajza, vagy Roberto Matta lapjai. A „nagy neveket" egyébként Picasso is képviseli egy-egy sokszorosított lappal.
 
A Léger tanítványaként Gleizes-zel induló kubista Marcelle Cahn a hatvanas évekre a feledés homályába merült, a munkát is feladta. A folytatásra Pán Imre beszélte rá, amelynek egy nagy sikerű kiállítás lett az eredménye, a hatvanas évek elején. Ekkor kerültek a gyűjteménybe az ekkor keletkezett, de régebbi művei alapján készített kollázsok.
 
Pán Imre több kiállítást rendezett Sonia Delaunay részvételével, a művészpárokat bemutató tárlaton (Sophie Tauber-Arp és Hans Arp, Viera da Silva és Szenes Árpád, Françoise Cilot és Picasso mellett) a festőnő 1941-ben elhunyt férje, Robert Delaunay munkái is szerepeltek. Sonia Delaunay ezután kezdett el sokszorosított grafikával is foglalkozni. Több műve is megtalálható a gyűjteményben, például 1957-es keltezésű tollrajza, vagy pochoir (sablonnyomásos) technikával készült lapja. Számos ilyen technikával készült grafikát készített mára húszas évektől kezdődően, dekoratív színfoltjaival férje tiszta „színritmusokra" alapuló festményei előtt tisztelgett.
 
Ki kell emelni a gyűjteményben a Léger- és Lhote-tanítvány, Aurélie Nemours lapjait, aki mindmáiga francia konstruktivizmus egyik vezéralakja, vagy az orosz származású Serge Charchoune hatvanas évekből származó hajlékony vonalvezetésű tusrajzait. A gyűjtemény rendkívül gazdag, jelentős művek találhatók olyan itthon kevésbé ismert művészektől is, mint például Armand Petitjean, René Bertholo, Paolo Boni, Gino Bionda, Duarte Goncalo, Jean Rustin, Camille Bryen, Pierre Skira, Jean Legros, Roger Derieux, Peter Klasen, Harold Hooper, André Marfaing.
 
JACQUES DOUCET: Tus-árnyalatok, 1960
tus, merített papír, 383 x 288 mm, j.j.l:Doucet 60
 
A gyűjteményben fellelhető egyes lapok mellett meg kell említeni a különböző grafikai mappák formájában megjelent kiadványokat. Pán Imre nem sokkal Franciaországba érkezése után saját művészeti kiadványokat jelentetett meg, ami figyelemre méltó teljesítmény. Az 1960-ban kiadott Signe első sorozata 21 füzetből állt, amelyek Pán Imrének egy-egy festőről szóló tanulmányát és a művész egy számozott, aláírt grafikáját tartalmazta. Az első szám Hajdú Istvánt, azaz Etienne Hajdút mutatta be, majd többek között Corneille, Paolo Boni, Doucet, Boumeester, Cottavoz, Vasarely következtek. Ugyancsak 1960-ban, egy másik, 14 részből álló sorozatot is elindított L'Art du Dessin (A rajz művészete) címmel, amelyben az utókor által igazolt ítélőkészséggel kiválasztott, olykor még kevéssé ismert művészekről szóló tanulmányait egy-egy eredeti rajz vagy kollázs kíséretében közölte. Ezek között két füzetet szentelt Szenes Árpádnak és Victor Vasarelynek.
 
Az 1963-1970 között megjelenő Morphémes-ben filozófusok, költők és képzőművészek (Descartes, Henri Bergson, Mezei Árpád, Schwitters, Légér, Dubuffet, Giacometti) írásai szerepeltek, grafikai mellékletek kíséretében. 1971-1972-ben jelent meg saját bevezetőjével Mini-Musée (Mini-Múzeum) című sorozata, 100-150 példányban. Ebben a szabvány méretűnél kisebb eredeti grafikák szerepeltek, egytől-egyig számozott, aláírt példányok. A rendhagyó sorozat sajnos csak két számot ért meg, amelyek Vasarely és Marcelle Cahn munkásságát mutatják be. A folytatás, a már súlyos betegen szerkesztett Préverbes (Igekötők) című folyóirathoz hasonlóan, 1972 tavaszán bekövetkezett halála miatt végleg elmaradt.
 
A gyűjtemény tartalmazza a teljes kiadványokat, vagy a belőlük származó lapokat, különböző művészek egyedi grafikai alkotásait, amelyek a legtöbbször 100-150 példányban készültek, és szinte kivétel nélkül számozottak, szignáltak. 1978-ban második felesége, Mireille Kastler kezdeményezésére jelent meg az Hommage a Imre Pán elnevezésű kiadvány, amelyben az általa foglalkoztatott művészek - sokan egykori jó barátok - rótták le tiszteletüket egy-egy eredeti grafika formájában. 1996-ban a franciaországi Alés-ban a kiadói tevékenységét bemutató kiállítást rendeztek, ennek tanúsága szerint mindössze tizenkét év alatt 145 kiadványt jelentetett meg!
 
Pán Imre művészetszervező tevékenysége mellett maga is rajzolt, festett, kollázsokat készített, emellett verseket, novellákat és képzőművészeti elemzéseket írt, többek között Amszterdamban Corneille-ről készített értekezést, vagy az Aix-Marseille-i egyetem felkérésére írt tanulmányt a művészet és a tudomány kapcsolatáról.
 
Egyik legfontosabb műve a Kassákkal 1955-1956 között még Magyarországon megírt Izmusok története. A kiadvány először csak a szerzők halála után, 1975-ben, cenzúrázva jelent meg, szerzőként csak Kassákot említve. A könyvet tavaly újból kiadták, immár a teljes szöveggel. Ebben Pán Imre szerepe a nemzetközi fejezetekben döntő, abban, hogy párhuzamosan látta és láttatta az itthoni és külföldi művészeti folyamatokat.
 
Mezei Gábor az atyai örökséget tevékenyen gondozza, segíti a kutatást, tanulmányok részére reprodukciókat, adatokat szolgáltat, kiállítások számára kölcsönöz a gyűjteményből. Tavaly nyílt meg a székesfehérvári Városi Képtár Deák-gyűjteményében a Pán Imre Emlékszoba, amely a bemutatott képzőművészeti alkotások és dokumentumok segítségével a lehetőségekhez mérten teljes képet kíván nyújtani Pán Imre hazai és franciaországi tevékenységéről. A kiállításról katalógus jelent meg, Cserba Júlia bevezető tanulmányával, amelyből többször idéztem. A párizsi munkásságot jól ismerő művészettörténész közvetlen tapasztalatai, meglátásai reményeim szerint közelebb hozták az olvasókhoz Pán Imrét, a szervezőt, az írót, a gyűjtőt, az embert. Végezetül is a róla szóló szavakat idézem: „Nem volt pénze, ennek ellenére jelentős kiadói tevékenységet folytatott, nem volt saját galériája, mégis jobbnál jobb kiállítások fűződnek nevéhez. Párizsi munkássága, mint láthatjuk, valóban töretlen folytatása volt a magyarországinak. Egész életében a művészetet és a művészeket szolgálta."