Bécs évtizedek óta építgetett múzeumváros-imidzsét három évvel ezelőtt nagy csapás érte: az egykori tulajdonos leszármazottainak sikerült elperelnie öt világhírű Klimt-festményt a Belvedere gyűjteményéből. A képek ugyanis kétes úton jutottak a zsidó származású magángyűjtőtől az állami intézménybe. Osztrák sajtóértesülések szerint újabb veszély fenyegeti a bécsi múzeumokat: az egykori tulajdonos örökösei bejelentették igényüket a Kunsthistorisches felbecsülhetetlen értékű gyöngyszemére, Vermeer Műterem című festményére.

Jaromir Czernin örökösei – a Der Standard szerint – augusztus 31-én kelt levelükben visszakérték a világhírű alkotást az osztrák államtól. A cseh grófi családból származó Jaromir az osztrák kancellár sógora volt, de felesége zsidó származása miatt neki is viselnie kellett a megkülönböztető sárga csillagot a náci uralom idején. A családi tulajdonban lévő híres Vermeert viszont maga Hitler vásárolta meg több mint másfél millió birodalmi márkáért! A csillagászati összegnél magasabb árat is ígértek korábban a festményért, de a Führer ellentmondást nem tűrően jelentette ki: „akarom ezt a Vermeert”.

Jan Vermeer: Műterem (A festészet allegóriája), 1666 k., olaj, vászon, 120×100, Kunsthistorisches Museum, Bécs

A kép a Linzbe tervezett nagy Führermuseum rangját emelte volna. A gyűjteményhez a megszállt területekről nagy tételben szállították a zsidók és arisztokraták elkobzott műkincseit. 1943-44 telén Hitler a műtárgyakat a közeli Altaussee sóbányáiban helyeztette biztonságba. A fantasztikus kollekciót megtaláló amerikai hadsereg a műalkotásokat egy müncheni központba szállította. Miután megállapították, hogy a Vermeer-kép Hitler személyes tulajdonában volt, megőrzésre a Kunsthistorisches Múzeumba vitték. Jaromir Czernin egyből bejelentette igényét a festményre, de a hatóság elutasította a kérelmét: a kép az osztrák államé lett.

Jaromir nem véletlen nem jutott hozzá a festményhez! A cseh grófi család 1803-ban vásárolta meg a képet egy osztrák bárótól. Akkor még egy másik híres 17. századi holland festő, Pieter de Hooch műveként tartották számon. (Vermeer nevét és életművét csak a 19. század folyamán fedezte fel a művészettörténet!) Vermeer első nagy kutatója, Bürger-Thoré azonosította a valódi szerzőt 1860 körül. A remekmű a közönség előtt megnyitott bécsi Czernin Képtár egyik büszkesége lett! A bonyodalmak 1932-ben kezdődtek, mikor Franz Czernin gróf jobblétre szenderült. Az örökösök marakodni kezdtek a tetemes vagyonon, majd 1933-ban kétfelé osztották. A nagyobb rész – a teljes műgyűjteménnyel együtt – a néhai gróf testvérének, Eugen Czerninnek jutott. Csak a kollekció legnagyobb értékű alkotása, a Vermeer nem lett teljesen az övé: a festmény tulajdonjogának egy-ötöde Jaromir Czerninhez került, aki egyből megkísérelte értékesíteni a képet. (Bár a hatályos törvények értelmében a műkincset nem lehetett volna kivinni Ausztriából, Jaromir kancellár sógoránál próbálkozott, aki a kérelmet végül elutasította.)

1939-ben Hitler művészeti tanácsadói a festményt a Führer figyelmébe ajánlották, de ő túl soknak találta a kért 2 millió birodalmi márkát. Jaromirt ezután – Göring támogatásával – a hamburgi dohánygyáros Philipp Reemtsma kereste meg, aki 1,8 millió márkáért kínált a képért. A hatóságok megakadályozták az üzletet, sőt, a Führer megüzente a tulajdonosnak, hogy tudta nélkül a festmény ne hagyja el a Czernin Képtárat. Jaromir – a meghiúsított vásárlásért cserébe – kérte az államot, hogy vegye a meg a képet. Végül Hitler 1,65 millió márkáért fizetett a remekműért, amit 1940-ben be is mutattak neki müncheni rezidenciáján. (A mű négy-ötöde felett rendelkező Eugen belegyezett a vásárlásba; a háború után nem is törődött a restitúcióval.)

Az ügy 2009-es leporolása nem volt váratlan. Ausztria a második világháború után egyből visszaszolgáltatta az elkonfiskált műtárgyakat az egykori tulajdonosoknak vagy a rokonoknak, de csak az egyértelmű esetekben. A restitúcióból – az eredeti tulajdonos azonosíthatatlansága miatt – kimaradt javakkal az osztrák állam a kilencvenes évekig nem foglalkozott, egy részük például a mauerbachi karthauzi kolostorban várakozott 1996-ig. A kilencvenes évek óta Ausztria folyamatosan enyhíti a restitúciót akadályozó törvényeket – nem véletlen, hogy a Czernin-örökösök épp most jelentették be ismét igényüket.

Szerző: Rieder Gábor