Artanzix

Szikra Renáta

RYIJY

Ez a rejtélyes szó, amelyről előbb asszociálunk a távol-keleti harcművészet egyik titkos irányzatára, valójában az északi népekre jellemző speciálisan csomózott szőnyeget jelöli, ami kezdetben a bunda melegét volt hivatott kiváltani. A korábban csónak- és ágytakarónak készült mindennapos használati tárgy idővel dísztárggyá finomodott, a kelengye kiemelkedő darabja, presztízstárgy lett belőle, a huszadik század óta a finn design markáns eleme. Tuomas Sopanen magángyűjteménye a Néprajzi Múzeum után most a szombathelyi Iseumban kerül bemutatásra. Az elmúlt évszázadok során a ryijy mindig hűen tükrözte az adott kor funkcionális és esztétikai preferenciáit. A korai geometrikus mintázatú, népművészeti motívumokkal díszített takaróktól a bonyolult, szecessziós formavilágú faliképekig és egyedi színvilágú modern alkotásokig húzott ív érzéki élményt jelentő stílustörténeti kalandozásra csábít.

Ryijy élő hagyománya – A finn szőnyeg 1798–2012 között. Tuomas Sopanen gyűjteménye
Szombathely, Iseum Romkert, 2014. március 23-ig


Katri Haahti (1957–): Etüd II, .a művész saját szövése, 2002, gyapjú, len, 14 × 13 cm Ez a kicsiny ryijy kísérlet egy nagyobb darabhoz. A technika újszerű: a hátteret rövid és vastag gyapjúfonalak alkotják, amelyek közt hosszabb, vékonyabb, merev lencsomók helyezkednek el © Fotó: Kari Jämsen

STONEHENGE FOGPISZKÁLÓKON

Stonehenge misztikus monolitjai négyezer éve vonzzák a látogatókat, de az utóbbi évtizedekben már annyit (szezonban napi ötezer ember sem ritka), hogy komoly korlátozásokat vezettek be a megközelíthetőséget és látogatószámot illetően. A csalódást ellensúlyozandó légiesen könnyed új látogatóközpont és múzeum épült, alig másfél mérföldnyire a műemléktől. A decemberben megnyitott központ hullámzó acéltetőzetét vékony acéloszlopok erdeje támasztja alá – megidézve az egykor itt talált faoszlopokból alkotott köröket –, a mészkőpadozat a terepviszonyokhoz idomul. A Denton Corker Marshall építésziroda tervezte épület nem terheli a tájat, és látótávolságon kívül esve nem zavarja Stonehenge köreit sem. Csúcsidőben négypercenként induló kisvonaton közelíthetik meg a kilátópontokat az idén februártól kötelezően előre regisztrált látogatók. A kiállítótérhez tartozó körpanorámás moziban a sorukra várók előzetes virtuális tapasztalatot is szerezhetnek. Ha már úgysem léphetnek soha a hatalmas kőtömbök közé – itt azért bárki beállhat a kör közepére, hogy testközelből megtapasztalja, hogyan jött létre az eredetileg temetkezési helyként, végül feltehetően naptemplomként funkcionáló Stonehenge.

Jegyrendelés: www.english-heritage.org.uk/ stonehenge


Stonehenge új látogatóközpontja és kiállítótere (Denton Corker Marshall) © James O. Davies/English Heritage

 

SCHIAP-COCO

A Christie’s január 23-i párizsi aukcióján Elsa Schiaparelli magángyűjteményének és saját tervezésű ruháinak ikonikus darabjai kerültek kalapács alá, miközben Hágából európai turnéra indult az örök rivális, Coco Chanel életművét feldolgozó Chanel legenda kiállítás. A divatvilág két koronázatlan királynője tűz és víz: Chanel egyszerű és letisztult vonalaival, öröklétet célzó eleganciájával Elsa Schiaparelli színes, ezer forrásból táplálkozó és mindig meghökkentésre kész kreációi intenzív kontrasztot alkotnak. Schiaparellit nem véletlenül kedvelték a szürrealista művészek: Jean Cocteau és Dalí alkotótársként kezelték, Man Ray csodás portrékat készített róla (persze Chanelről is). Dalíval közösen jegyzett ruhái közül az 1939-es, reliefszerűen applikált „Csontvázruha” feketesége Coco decens, három lépés távolságot tartó „kis feketéjével” ellentétben a lélek bugyraival kapcsolatban álló második bőr. Schiaparelli ruhái nem sorozatgyártásra szánt, nehezen lekoppintható darabok, hiszen kevesen képesek például egy hatalmas vörös homárral ékes fehér selyemestélyiben lejteni vagy magas sarkú cipőt formázó kalapot viselni. A Galához, Mae Westhez vagy Marlene Dietrichhez hasonló csillagok azonban nagyra értékelték extravagáns stílusát, és utódaik nem kis összeget fizettek a zodiákus jegyeket vagy akár egész galaxisokat felvonultató darabokért.


Horst P. Horst: Elsa Schiaparelli, Párizs, 1937, ezüst zselatin, kartonra kasírozva, 21 × 13.6 cm (33,8 × 26,2 cm), ceruzával szignálva A Christie’s párizsi 2014. január 23-i Elsa Schiaparelli magángyűjteménye aukcióján (Sale 3583, Lot 26) 40 600 euróért kelt el © Courtesy Condé Nast / Horst Estate

FEJETLEN ISTENNŐ

A Louvre három gráciája közül a Szamothrakéi Niké szobor is rég megérett már a tatarozásra. A milói Vénusz 2009–10-ben esett át egy alapos tisztításon, és olyan új helyet kapott, ahol a turistafolyam terelése kevesebb akadályba ütközött. Mona Lisát addigra már a Louvre legnagyobb és legvilágosabb termébe költöztették, ahol a 12 méter magas betonfalon elhelyezett speciális világítású üvegbura alatt fokozott védelmet élvez, mivel Dan Brown Da Vinci kódja után csaknem hétmillióra nőtt a hozzá zarándoklók száma. Most az i. e. 220 és 185 közötti időszakból származó Szárnyas Győzelem szobrára kerül sor, amely 1884 óta gazdagítja a Louvre gyűjteményét, ám mindössze egyetlen alkalommal restaurálták, a harmincas években. A szobor alapos tisztításra szorul, bár a mostani előzetes vizsgálat során talált kék pigmentekből arra következtetnek, hogy Niké valamikor nem is feltétlenül fehéren ragyogott. A négymillió euróra becsült restaurálási költség egy részét a múzeum magánszemélyek adományaiból szándékozott összegyűjteni. „Mindenki mecénás” akciójuk a komoly hírverésnek köszönhetően várakozáson felül teljesített. Sok kicsi sokra megy alapon (a legtöbben 50 eurót ajánlottak fel) végül egymillió eurót sikerült alig négy hónap alatt, a múlt év végéig összekalapozni. A helyreállított szobor várhatóan ez év nyarán kerül vissza eredeti helyére, a Daru-lépcsőre, melyet szintén felújítva, 2015 elején avatnak majd.


A Daru-lépcső és a Szamothrakéi Szárnyas Istennő. Grafika: Buro GDS / Musée du Louvre © 2006. Antoine Mongodin, Pierre Philibert / Musée du Louvre.
 

ARANYTOJÁS

Alig több mint egy évtized alatt állt össze Viktor Vekszelberg orosz milliárdos gyűjteménye, kilenc Fabergé-tojással a középpontban, melyeket Malcolm Forbes örököseitől vásárolt meg 2004-ben. Az imigyen hazájukba visszakerült műkincseket csaknem négyezer iparművészeti remek, többségében ékszer kíséretében egy magánmúzeum kiállításain lehet ezentúl megcsodálni a szentpétervári Suvalov-palotában. Idén húsvétkor azonban nem kell olyan messzire menni, hogy Fabergé-tojásokban gyönyörködhessünk. Az osztrák–orosz kulturális évad keretében a bécsi Kunsthistorisches Museum február közepén nyíló új kiállítása is Peter Carl Fabergé és köre művészetére összpontosít a Kreml Múzeum és a moszkvai Fersman Ásványtani Múzeum kincsei segítségével. Az első drágakövekkel kirakott aranytojást III. Sándor cár rendelte hitvesének 20. házassági évfordulójuk alkalmából 1885 húsvétján. Olyan sikert aratott vele, hogy a Romanovok udvari beszállítójává előléptetett Fabergének ettől kezdve minden húsvétkor új csodával kellett előrukkolnia: a kinyitható tojások ugyanis miniatűr világokat rejtenek. Az utolsó orosz cár, II. Miklós is hű maradt a hagyományhoz, így végül csaknem ötven remekmívű cári tojás készült, melyekből négyet láthatunk a bécsi kiállításon, számtalan ékszer és használati tárgy társaságában, így aztán pontos képet alkothatunk a cári udvar egykori pompájáról.

Peter Carl Fabergé világa, Bécs, Kunsthistorisches Museum, 2014. február 18. és május 18. között


C. Fabergé – M. Perchin: Húsvéti tojás a „Pamjaty Azova” cirkálóval, (III. Sándor cár ajándéka Maria Fjodorovna cárné számára 1891 húsvétján) Szentpétervár 1891, tojás mérete: 9,3 × 7 cm, hajómodell magassága: 4 cm, hossza: 7 cm, heliotróp, akvamarin, briliánsok, rózsacsiszolású gyémántok, rubin, arany, ezüst, bársony © The Moscow Kremlin State Historical and Cultural Museum and Heritage Site