Tanuljon kínaiul!

Szikra Renáta

A francia Artprice számolt be arról, hogy az eurózóna válsága, gazdasági recesszió, politikai bizonytalanságok dacára aukciós eladás szempontjából mind ez idáig a tavalyi év volt a legsikeresebb: míg 2010-ben 9,5, addig tavaly 10,7 milliárd dollár értékben árvereztek műtárgyakat világszerte. Az Artprice szerint a növekvő eladások egyértelműen a hihetetlenül aktív kínai képzőművészeti aukciós piacnak köszönhetőek.

Peking és Hongkong az aukciós eredményeket figyelembe véve simán felveszi a versenyt New Yorkkal, ám az alapvetően eltérő kereslet-kínálat miatt az elmúlt év legdrágábban elkelt műtárgyai gyakorlatilag teljesen átírják a legkeresettebb művészek listáját. A kínai piac először is szinte kizárólag az ázsiai művészetre összpontosít, azon belül is a hagyományos technikával készült grafikára és festészetre. A pekingi licitálók mind a műfajt, mind a tematikát tekintve a tradicionális művészetfelfogást részesítik előnyben. Kevésbé érdeklődnek saját kortárs művészeik nyugati trendekhez közelebb álló, konceptuális művei, installációi vagy egyáltalán az új médiaművészeti ágak iránt, úgy is fogalmazhatunk, inkább gyönyörködnek a fenyő csúcsán álldogáló fenséges szirti sas nyugati elmének követhetetlenül mély szimbolikájú ábrázolásában, mint mondjuk Ai Weiwei aktuális tematikájú, erősen társadalomkritikus műveiben.

Az Artinfo China tavalyi jóslatát, miszerint nem kell sokáig várni, hogy kínai festő kerüljön az élre a világ legkelendőbb művészeinek listáján, az idei év szenzációs rekordleütései igazolták. Pablo Picassót, aki az elmúlt 14 évben 13-szor végzett a lista élén, 2011-ben a szintén évek óta előkelő helyen álló Zhang Daqian taszította le a trónról. Szorosan a nyomában a tavaly is második helyen végzett Qi Baishi, őt követi Andy Warhol és a negyedik helyre szorult Picasso.




A legmagasabb leütés kategóriájában is Qi Baishi (1864–1957) vitte el a pálmát, a már említett kínai írásjelekkel díszített sasos tusrajzával. Az 1946-ból származó Hosszú élet, békés föld címet viselő mű licitje 65 millió dollárig kúszott fel a legrégebbi kínai aukciósház, a China Guardian tavaly májusi aukcióján. Qi Baishi szeszélyes, játékos akvarellstílusa mindig nagy népszerűségnek örvendett, ő maga sosem hagyta, hogy a politika befolyásolja témaválasztását. Magas pozícióba kerülve is mindvégig a hagyományos kulturális értékeket képviselte a forradalmi Kínában. Ennek ellenére 2011 legdrágább műalkotása egyenesen az egykori kínai elnök, Csang Kaj-sek számára készült, és úgy hírlik, alkotója (komoly diplomáciai érzékről tanúságot téve) négy évvel később hasonló művel ajándékozta meg Mao Ce-tungot is.

Hogy Zhang Daqian (1899–1983) mégis előkelőbb helyen végzett a ranglistán, annak köszönheti, hogy nagyon sok műve került kalapács alá az elmúlt évben. Igaz, a Lótusz és mandarin kacsák még a felét sem érte el Qi Baishi rekordleütésének: „csupán” 21,8 millió dollárt fizettek érte a Sotheby’s hongkongi árverésén, szintén 2011 májusában. Zhang (kétes) hírnevét többek között az alapozta meg, hogy utolérhetetlen ügyességet mutatott régi mesterek utánzásában. A kínai festészet bármely korszakának bármely stílusában képes volt a szakér- tőket is megtévesztő művet alkotni. Különös előszeretettel viseltetett a „lappangó” képek iránt, úgyhogy fennmaradt leírások alapján készült hamisítványai neves múzeumok gyűjteményeibe is bekerültek, és gyaníthatóan ma is jócskán van belőlük a piacon. Ugyanakkor saját, a hatvanas évektől impresszionista és expresszív hatásokat egyaránt mutató, úgynevezett „fröcskölt tinta” stílusával a modern kínai festészetre is maradandó hatást gyakorolt.



A tavalyi év top 10 leütéseiből végül hármat vitt el kínai művész alkotása. A régi mesterek kategóriában, Meng Wang (1308–1365) 55,3 millió dollárt érő Zhi Chuan felmegy a hegyre tusrajza a másik vezető kínai aukciósház, a Poly International Auction sikere. Szintén náluk kelt el 36,7 millióért Xu Beihong (1895–1953) Békés földművelés (1951) alkotása. Xu Beihong szintén kivételes jelenség, a tradicionális kínai festészet és kalligráfia mellett a húszas években, a legjobb párizsi körökben forogva ismerkedett meg az olajfestés technikájával és a haladó nyugati irányzatokkal. Hazatérve új technikai tudását monumentális méretű, kínai tematikájú, realista olajfestményein alkalmazta, és sokat tett azért, hogy a modern kínai festők munkái eljuthassanak Nyugat-Európába. A Kínai Népköztársaság megalakulásakor a Központi Képzőművészeti Akadémia elnökeként új nemzeti művészeti stílus kialakítását tűzte ki célul: a hagyományos tus-ecset technikát nyugati perspektívával és kompozíciós megoldásokkal ötvözte.

És utánpótlásból sincs hiány. A kínai kulturális forradalom és a nyugati kortárs művészet közé hidat verő Chen Yifei (1946– 2005) nemcsak romantikus-realista olajfestményei miatt, de a sanghaji filmes és divatszakma elismert alakjaként is híres. Bár mindig a kommunista vezetők egyik kedvence volt, a kötelező körök (Mao-portrék, monumentális forradalmi vásznak) után hagyományos öltözetű kínai nőkről és tibeti parasztokról készített európai stílusú, bár európai szemmel nézve erősen giccsbe hajló portréi révén szélesebb körben vált népszerűvé. 1980–90-ig New Yorkban élt – először restaurátorként, később festőként dolgozott vagyonokat keresve műveivel. Sanghajba már azzal a cseppet sem szerény szándékkal tért vissza, hogy újfajta esztétikumot és életstílust hirdessen a kommunista Kínában felnőtt milliárdnyi embernek. A kortársak közül ő a pekingi aukciók koronázatlan királya, aki festményeivel Damien Hirst-szintű összbevételt produkált az elmúlt másfél év árverésein.



Liu Chunxi (1981) neve ellenben gyakorlatilag ismeretlen a nyugati féltekén, holott finom selyemfestményei manapság milliókért kelnek el. A kolostorban felnőtt, ötéves kora óta Buddhát rajzoló Liu 16 évesen már a Pekingi Képzőművészeti Iskola legtehetségesebb hallgatója. Kitart a hagyományos tematika mellett, fekete hattyúi, pávái és virágba borult gyümölcsfái komoly rajongótáborral rendelkeznek, ám technikája sokkal szabadabb, modernebb szellemű, mint elődeié volt. A tehetős kínai műgyűjtők preferenciáit tekintve a kulcsszó továbbra is a mennyei harmónia, a kifinomult technika és a hagyomány (festmények esetén minimum a figurativitás követelményével). „Az ízlés csak lassan változik” erősíti meg Kou Qin, a China Guardian Auctions alelnöke, aki a nem oly távoli jövőben a nyugati aukciósházakhoz hasonlóan igyekszik bővíteni a palettát, bár lehet, hogy az olyan, nemzetközileg ismertebb kortársak, mint például Zeng Fanzhi (1964) nonkonformista művészetét nem lesz könnyű rábeszélni a konzervatív kínai új arisztokráciára. Könyörtelen, groteszk portréi fölött Otto Dix szelleme lebeg, s bár 1996-os vörös nyakkendős, egyen-optimista álarcot viselő csoportképe (Maszk sorozat, No. 6.) 2008-ban, akkor rekordáron (9,7 millió dollárért) kelt el Hongkongban a Christie’snél, lehet, hogy Fanzhi expresszív kísértetei és apokaliptikus víziói a borúlátó Nyugaton mindig is kelendőbbek lesznek.



 
Mi pedig – a Szépművészeti Múzeum jóvoltából – még idén ízelítőt kaphatunk a kortárs kínai művészek alkotásaiból. A kiállítás beharangozójából egyelőre nem derül ki, hogy a fent említett művészek is képviseltetik-e magukat az augusztusra tervezett kiállításon, mindenesetre a Kínai Nemzeti Múzeum (NAMOC) szervezte tárlat arra törekszik, hogy „hiteles keresztmetszetét adja a legutóbbi harminc év képzőművészeti törekvéseinek”, így megvan rá minden esélyünk, hogy olvasóink ismerős nevekre bukkannak majd a kiállítók között.

forrás:
Artinfo
Artprice

(Sz. R.)


Az elmúlt év kortárs műkereskedelmét szinte fölényesen uralták az ázsiai piacok: először fordul elő, hogy öt kelet-ázsiai főváros szerepel az Artprice által összeállított műtárgypiaci központok tízes listáján. A változásokat előre jelezte, hogy 2009-ben New York, London és Párizs mögött a 4. helyen Hongkong lett a befutó, mint az ázsiai műkereskedelem (akkori) központja. Kína előretörésével azonban a szereplők és viszonyok átrendeződése tovább folytatódott. Ugyan New York meg tudta őrizni vezető pozícióját, ám Hongkong előtt Peking is dobogós helyezést ért el a Top 10-ben, visszaszorítva ezzel Londont – a történelem folyamán először – a negyedik, Párizst a hatodik helyre. A Christie’s mindezek ellenére sem dőlhet hátra, mint aki jól végezte dolgát: Peking vezető aukciósháza, a 2005-ben alapított Poly International kortárs művekből származó tavalyi bevétele (83,4 millió euró) alig marad le a 88,2 millió eurós összbevétele mögött.

(A.K.Á.)



Dafen

Míg a hongkongi aukciósházak árverésein rekordokat döntenek a klasszikus kínai mesterek alkotásai és a kínai új arisztokrácia több tízmilliókért vásárol hagyományos tekercs-festményeket, a kispénzű tömegek számára új átjáró nyílik a nyugati művészeti ipar kulttermékei felé, szó szerint fillérekért.

Dafen, Shenzhen város szélén, Hongkongtól úgy 30 km-re található kicsiny település, valaha halászok lakták, ma sok ezer festő él itt. Más lakója nincs is. Az „olajfestők városában”, ahogy a határon álló tábla és az ecsetet tartó hatalmas bronzkéz jelöli Dafent, ipari méretű termelés folyik. A kínai képzőművészeti főiskolákról idecsábított, válogatottan tehetséges hallgatók másolják napszámban az európai és amerikai festészet ikonikus darabjait. Állítólag úgy ötmillió festményt állítanak elő évente, ami a világon eladott festmények majdnem 70 százaléka!

A bekerített városkában a kanyargós utcácskákban kizárólag galériák és büfék, kávézók váltják egymást. Közvetlenül az utcafronton Mona Lisa, Klimt nőalakjai, Van Gogh napraforgói, Napóleon és Mao portréinak tarka egyvelege, Warhol Marilynje, Botero kövér hölgyei Monet tavirózsáival, egymás hegyén-hátán várják a vevőket. 35 dollárért gyakorlatilag bármelyik híres festmény ott lóghat azok nappalijában is, akik feltehetőleg sosem jutnak el Európába, hogy akár csak egy pillantást is vethessenek az eredetire. A műanyag ülőkén kuporgó és egymásba lógó festőállványokon vagy lecsapható pultok előtt, egyszerre több vásznon dolgozó félmeztelen kultúrmunkások látványa nem éppen az, amit a „művészetek városaként” elképzelnénk.


A Festővárost 1989-ben alapította egy élelmes vállalkozó, Huang Jieng, aki először gazdag európaiak számára másolt festményeket alig pár euróért. Kivételes tehetségét szorgalmas gyakorlással odáig fejlesztette, hogy rövidesen alig néhány óra alatt készítette el a megrendelt képet. Két évtizedes pályafutása alatt több mint 100 ezer festmény került ki a keze alól. Ma futószalagon készülnek a kultképek másolatai az általa alapított üzem barakkműhelyében, a festők egy-egy részletre specializálódva fokozzák a termelékenységet. A másolók átlag 30 képet festenek naponta.

De nemcsak a helyszínen válogathatunk a remekművek között. A kívánt méretet megadva bárki rendelhet e-mailen keresztül is, sőt ha nem nyeri el tetszését a mű, garanciálisan 30 napon belül kicserélik. Küldött fotóról is festenek, speciális kívánságokat is teljesítenek, bár a dafenart vagy a dafenvillageonline honlapján így is lenyűgöző a kínálat: régi mesterektől kezdve az impresszionistákon át a mai sztárokig igen széles a paletta. Talán épp ez váltotta ki a művészek tiltakozását, melynek folyományaként a hatóság végül betiltotta a kortársak és a 70 évnél korábban elhunyt művészek alkotásainak másolását (kivéve például Warholt és Dalít...) és kötelező feltüntetni, hogy másolatról van szó. Aztán utána az özönvíz.

(Sz. R.)

 

Full 002721
Full 002722
Full 002723
Full 002724
Full 002725
Full 002726
Full 002727
Full 002728
Full 002729