A kortárs galériák szerepe és működése

Romek Dóra-Entz Sarolta

Kortárs galériát nyitni és kortárs galériában dolgozni felelősségteljes vállalkozás, több szempontból is. Egyrészt a galéria felelősséget vállal azokért a művészekért, akikkel hosszú távú együttműködésben dolgozik - hiszen vállalja, hogy éveken keresztül kiállítási lehetőséget biztosít számukra, katalógust készít és külföldön is bemutatja őket. Másrészt gyűjtőkörének tagjaiért - hiszen ízlésüket a galéria tulajdonosa és művészettörténésze formálja. Harmadrészt a kortárs magyar művészet külföldön történő képviseletéért - hiszen rendszeresen részt vesz nemzetközi vásárokon és kiállításokon. Végül pedig természetesen felelősséget vállal a látogatókért, azért, amit akár a rendszeres, akár az utcáról néha-néha betérő néző számára kínál. 

A kortárs művészet terén tehát a galériás és a művészettörténész feladata mindenképpen komoly, mivel a kortárs művészeti életet sokkal inkább képesek vagyunk formálni, mint a már évtizedekkel ezelőtt lezárult korszakokat, ahol az idő már eldöntötte, kik azok, akik az utókor számára is maradandót alkottak.
 
A Várfok Galériához tartozó művészek munkáit rendszeresen egyéni kiállításokon mutatjuk be. Ezeken a tárlatokon a művészek kiállíthatják legújabb műveiket, néha korábbi alkotásaikkal kiegészítve. A művész és a galéria hosszú távú együttműködése mindkét fél érdeke. A művész számára fontos a rendszeres megjelenés lehetősége, illetve az, hogy a galéria akkor is mögötte áll, ha a folyamatos, néha talán túl gyakori korszak- vagy sorozatváltozások között egyszer-egyszer hosszabb-rövidebb alkotói válságba kerül. A galéria pedig biztos lehet abban, hogy a művésszel történő együttes munka során közösen alakíthatják ki a művész gyűjtő- és vevőkörét, tudatos munkával építhetik fel műveik árait, miközben a galéria látogatóköre is kiépül, ismertsége, elismertsége növekszik.
 
A one man show-k mellett azonban tematikus tárlatok keretein belül új összefüggésben is láttatjuk művészeink korábbi munkáit, elkerülve ezzel az állandó ismétlés veszélyét. A magyarországi profitorientált galériáknál az eddigi gyakorlat az egyéni kiállítások rendezése volt/van, így adva alkalmat a galériához tartozó művészek újabb és újabb műveinek a bemutatására. Ezzel - amint azt korábban már említettük -arra is inspirálják a művészt, hogy minden egyes kiállításán valami teljesen újat, mást mutasson be, korszakot, tematikát, esetleg még stílust is váltson. A Várfok Galéria azonban fontosnak tartja, hogy az általunk képviselt művészek korábban már kiállított, de kétségkívül jelentős művei - köztük lezárt korszakok főművei - újra és újra bemutatásra kerüljenek. Ugyanakkor az új kontextusban való megjelenés újabb értelmezési lehetőségeket rejt magában, izgalmas összefüggéseket fedhet fel. Mindemellett ezek a tematikus kiállítások lehetőséget adnak fiatal, felfedezésre váró tehetségek bemutatkozására is. Egy kortárs művészeti galériának - a korábban említett felelősségvállalás jegyében - folyamatosan figyelnie kell az új, feltörekvő, fiatal tehetségeket. Egyéni bemutatásuk azonban túl nagy rizikót rejt magában - az amerikai gyakorlatban például kiemelt esemény egy-egy galéria által rendezett egyéni kiállítás -, ezenkívül egy fiatal, esetleg még diploma előtt álló művész számára igen nagy feladat egy kiállítótér egyedüli megtöltése. Ezért is fontos tematikus kiállítások rendezése, ahol a már elismert művészek munkái „garantálják" a kiállítás sikerét, a fiatalok pedig rangos helyet kapnak és a közönség által megmérettetnek.
 
GYŐRFFY LÁSZLÓ: 100% 2002, olaj, vászon, 96 x 140 cm
 
A kortárs magyar művészet külföldön történő bemutatása, képviselete talán még nagyobb felelősség. A nemzetközi közönség, galériák és gyűjtők ezeken az artfaireken ismerik meg a kortárs magyar művészek alkotásait. Lévén ez hatalmas lehetőség, a galériák ritkán jelentkeznek one man show-kkal, sokkal inkább jellemző három-négy művész bemutatása.
 
A nemzetközi viszonylatban való megjelenés mindig több látogatóhoz, érdeklődőhöz juttatja el a műveket, mint a hazai - elég csupán arra gondolnunk, hogy az igazán sikeresnek mondható Monet és barátai című tárlat a Szépművészeti Múzeumban két hónap után érte el a százezres látogatottságot, míg a párizsi FIAC kortárs művészeti vásáron ennél többen fordulnak meg öt nap alatt. Ugyanakkor ezek a vásárok mindig óriási anyagi megterhelést jelentenek a magyar - és persze a többi kelet-európai galériák számára, és problémát jelent a magyar művészek árainak kialakítása is. Egyrészt tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar művészek semmilyen tekintetben nem maradnak el nyugat-európai társaiktól, de mert nevük - egykét kivételtől eltekintve - ismeretlen az ország határain túl, áraik nem lehetnek olyan magasak, mint egy francia, német, vagy osztrák művész munkáié. Ahhoz, hogy belátható időn belül ne csak a művek, hanem áraik is a művészek egyenrangúságát mutassák, tudatos árképzésre, valamint a galéria és a művész szoros, a közös munkát szabályozó szerződésen és kölcsönös bizalmon is alapuló együttműködésére van szükség.
 
Következetes árképzés csakis akkor érhető el, ha a műveknek egységes áruk van a műteremben és a galériában, itthon és külföldön is, hiszen a galéria hiába dolgozik évekig azon, hogy az árakat ismertségének és elismertségének megfelelő arányban alakítsa ki, ha a művész a műteremben és külföldön az alkotásait más-más áron árulja, rombolva ezzel saját műveinek értékét, presztízsét és tönkretéve a galériájával közösen folytatott munkáját. Ugyanakkor fontos, hogy egy lezárt korszak valóban befejezett legyen, a művész még a megrendelés csábítására se térjen vissza egy már évekkel ezelőtt befejezett sorozathoz, ha már teljesen mást csinál. A Várfok Galéria célja tehát, hogy a magyar kortárs műtárgypiacon is olyan viszonyok alakuljanak ki, melyek között fel tudjuk venni a versenyt a nyugat-európai műtárgypiaccal.