Kortársak a Vatikánban

Egyházi párbeszéd

A művészet és az egyház folyamatosan távolodott egymástól az elmúlt két évszázadban. Bár a hajdani papi mecenatúra intézménye már sosem fog visszaállni, a Vatikán igyekszik kibékülni a kortárs művészekkel. 45 évvel ezelőtt VI. Pál pápa tett történelmi lépést a modern művészek felé, majd tíz évvel ezelőtt II. János Pál intézett levelet az alkotókhoz. Most XVI. Benedek – elődei nyomában járva – meghívta a világ számos ismert művészét egy római találkozóra. A Vatikán komoly kortárs művészeti programot tervez.

 

Michelangelo Sixtus-kápolnája, ahol 45 éve és most is összegyűltek a művészek a pápa hívására


A találkozót Gianfranco Ravasi érsek, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke és Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeumok igazgatója jelentette be egy november 5-i sajtótájékoztatón. „Az idők folyamán az egyház és a művészet közötti kapcsolat törést szenvedett: az egyház megelégedett az egyszerű ábrázolásos művészettel anélkül, hogy lehetőséget adott volna a kornak megfelelő művészet megszületésére. Emellett maga a művészet is feladta valódi küldetését: a szépség keresésének, az isteni misztérium ábrázolásának lehetőségét. Elérkezett az idő, hogy újra megtaláljuk azt, ami közös az egyház és a művészet életében. A találkozó célja, hogy ösztönözze a művészeket: ne váljanak a liturgikus és szakrális művészet előállítóivá, hanem figyeljék meg és tanulmányozzák az egyház szimbólumait, alakjait, történeteit, örökségét. A művész tehetsége képes mindezt hiteles formában megjeleníteni és közvetíteni” – hangsúlyozta Ravasi érsek.

A november 21-ei pápai találkozóra a Vatikán és a képzőművészet együttműködésének legreprezentatívabb helyszínén, a Sixtus-kápolnában került sor, Michelangelo freskói alatt. A kétszázhatvan meghívott művész között ott volt a világhírű filmzenék komponistája, Ennio Morricone, a legújabb római múzeum iraki-brit sztártervezője, Zaha Hadid és a radikálisan újszerű filmjeiről ismert Peter Greenaway. A többségében olasz művészek között hazánkat a neoklasszikus, caravaggieszk oltárképeket festő Kisléghi Nagy Ádám képviselte.

„Mi alkalmas a lelkesedés és a bizalom helyreállítására, mi buzdítja az emberi lelket, hogy újra rátaláljon az ösvényére, hogy felemelje szemeit a horizontig, hogy megálmodjon egy hivatásához méltó életet, ha nem a szépség?” – tette fel a kérdést XVI. Benedek. „A szépség megtapasztalása nem eltávolít minket a valóságtól, hanem éppen ellenkezőleg, az életünk hétköznapi valóságával való szembenézéshez vezet, felszabadít a sötétség alól, megváltoztat, sugárzóvá és gyönyörűvé tesz.” Majd a nem hívőkhöz fordult: „kezdjetek párbeszédet a hívőkkel, azokkal – akik hozzátok  hasonlóan – látják, hogy csak zarándokok vagyunk ezen a világon és a végtelen szépség felé tartó történelemben.”

Ernst Gunter Hansing 1977-ben festette ezt a rendhagyó modern portrét VI. Pálról a Vatikán számára.


XVI. Benedek ugyanazt a párbeszédet folytatja, amit elődei. II. János Pál – az olyan provokatív művek ellenére, mint Maurizio Cattelan meteortól sújtott hiperrealista pápaszobra – a művészek védőszentjévé avatta Fra Angelicót és kijelentette: „az Egyháznak szüksége van a művészetre”. VI. Pál pedig – aki maga is kortárs és modern műveket gyűjtött – 1964-ben ugyanúgy a Sixtus-kápolnában hívta össze a művészeket, mint most XVI. Benedek. A tervek szerint a Vatikán képviseltette volna magát a Velencei Biennálén is, olyan világhírű konceptuális alkotókkal, mint Anish Kapoor, Jannis Kounellis, Bill Viola vagy Mark Wallinger. Bár idén nyáron ez nem sikerült, két év múlva az egyházi állam nem akarja elmulasztani a kortárs képzőművészet legrangosabb seregszemléjét.

Szerző: Rieder Gábor