Eredeti hamisítvány
Értéktelen érték
Miként a könyveknek, a képeknek is megvan a maguk sorsa. Némelyiké egész kacifántos. Egy 17. századi holland zsánerképről például jó fél évszázaddal ezelőtt kiderítették, hogy hamisítvány. Ráadásul a hamisítók fejedelme, Van Meegeren mester készítette, aki csőbe húzta az egész művészettörténész szakmát, a fő Vermeer-szakértőktől kezdve a náci birodalmi kancellár tanácsadójáig. A kérdéses képről már rég lemondott a szaktudomány, de most a kutatók azt állítják: eredeti.
A festmény egy kvalitásos holland mester tipikus 17. századi munkája, Caravaggiótól származó drámai fényhatásokkal és jellegzetes északi moralizáló zsánertémával. Dirck van Baburen az utrechti caravaggista iskola egyik képviselője volt, pár fennmaradt képe közül a Kerítőnő a leghíresebb. A több korabeli másolat közül a művészettörténészek a bostonit tartják számon eredetiként.
A hamisítók fejedelme
Van Meegeren festőnek indult a 20. század eleji Hollandiában, de konzervatív ízlése miatt nem sokra tartották a kritikusok. Hiába követte óriási beleérzéssel a régi északi mesterek stílusát, a szakértők szerint művei nem ütötték meg a múzeumi remekművek színvonalát. A vérig sértett Van Meegeren 1932-ben bezárkózott és nekilátott a művészettörténet legnagyobb csalássorozatának: olyan hamis remekműveket alkotott, amik megtévesztették a 17. század legelismertebb kutatóit.
Han Van Meegeren tökéletesen elsajátította a stílust, korabeli vásznakkal dolgozott és rafinált eljárásokkal öregítette meg friss másolatait. Ráadásul remek érzéke volt a pszichológiához! A művészettörténészek legtitkosabb vágyait teljesítette be: megfestette azokat a képeket, amik létezését a szakértők csak feltételezték. A neves Vermeer-kutató, Abraham Bredius ragadozóként csapott le a holland aranykor egyik legnagyobb festőzsenijének, Vermeernek a fiatalkori bibliai képeire. Amiket történetesen Van Meegeren készített, jól tudva, hogy a neves professzor égre-földre keresi a feltételezett, korai Vermeer-alkotásokat.
A kép hátterében lógó jobb oldali festmény azonos Dirck van Baburen Kerítőnő című művével. Egy 1641-es leltár szerint a zsánerkép Vermeer anyósának birtokában volt – tőle kerülhetett a festőhöz.
Eredeti hamisítvány
Han Van Meegerent a második világháború után kollaboráció vádjával bíróság elé állították. Csak úgy tudta tisztázni magát a nácikkal való együttműködés alól, hogy bevallotta: hamisítványt adott el Hermann Göringnek. A nagy szenzációt kiváltó per után számos műgyűjtemény féltve őrzött kincséről derült ki, hogy valójában Van Meegeren műve, a nice-i villában pedig lefoglalták az utolsó négy hamisítványát. A hatóság itt talált rá Dirck van Baburen Kerítőnő című képére is. Legalábbis későbbi tulajdonosa szerint, aki a bordélyházi zsánerfestményt 1960-ban nagylelkűen a londoni Courtauld Képtárnak ajándékozta. Az eredeti Dirck van Baburen-mű egykor Vermeer tulajdonában volt, több képén is megfestette a háttérben.
A Kerítőnő több nagy hamisítvány-kiállításon is szerepelt a 20. század második felében, míg pár kutató alaposabb technikai vizsgálat alá nem vette. Az Art Newspaperben publikált végeredmény szerint semmi sem utal a hamisításra: a festmény 17. századi. Viszont a megadott proveniencia nem stimmel. A rendőrségi jegyzőkönyvekből jól ismerjük a Van Meegeren nice-i villájában talált négy festményt: a Kerítőnő nem volt köztük. 1945-ig még vissza lehet vezetni a szálakat, de korábbi adataink nincsenek a képről.
A helyzetet még bonyolultabbá teszi, hogy a Dirck van Baburen-képből további három verzió van forgalomban, egyik az amszterdami Rijksmuseumban található, a másik a bostoni Szépművészeti Múzeumban, a harmadik egy magángyűjteményben. A hamisítottnak hitt festmény valószínűleg egy 17. századi kópia – vagyis ez a negyedik Kerítőnő. Az Art Newspaper végkövetkeztetése érdekes: „A Courtauld Képtár természetesen nem akarja eladni a képet, de érdekes elgondolkodni azon, hogy vajon melyik az értékesebb: egy 17. századi másolat vagy egy Van Meegeren-hamisítvány. Valószínűleg elég kicsi lenne az értékkülönbség, hiszen Van Meegeren legendás hamisító volt.”
Szerző: Rieder Gábor