Orsós Madonna

Megkerült Leonardo-festmény

Négy évvel ezelőtt egy derűs augusztusi napon két turista jelentkezett be a skóciai Drumlanrig-kastélyba. Az idegenvezető előadását figyelve közel negyedóráig nézegették a dúsgazdag hercegek patinás gyűjteményét. A tölgyfaburkolatú nagyterembe érve, nekimentek az idegenvezetőnek, ártalmatlanná tették, majd leemelték Leonardo da Vinci festményét a falról. A riasztóval nem törődve – hanyag eleganciával – távoztak az ablakon keresztül.

A rendőrség négy éves nyomozás után most októberben bukkant rá a festményre. Egy neves glasgow-i ügyvédi irodában kapták el a felbecsülhetetlen árú reneszánsz remekmű felett tanakodó „üzletfeleket”. A festmény értéke nemcsak azért „felbecsülhetetlen”, mert világszerte jól ismert klasszikus műkincsként a legális műtárgypiacon nem értékesíthető, hanem mert Leonardo sajátkezűsége erősen vitatható. Ezért váltakozott a sajtóban megjelenő becsült ár a 15 millió és a 80 millió font között. (Leonardo, reneszánsz polihisztorként nagyon kevés képet hagyott az utókorra, mert idejének java részét elvették a mérnöki találmányok és a természettudományos kutatások.)

A megtalált festmény. Leonardo da Vinci és műhelye: Orsós Madonna, 1501-1507 k., olaj, fa, 48,3 ×36,9 cm, Buccleuch és Queensbury hercegének gyűjteménye, Dumfries and Galloway, Skócia. A festmény hátterében ábrázolt tengeri táj a középkori Mária-ikonográfia egyik metaforájára, a Tengernek Csillagára utal. A szókép eredete Szent Jeromosig nyúlik vissza, aki a héber Mirjámot értelmezte Stilla Maris (tenger csöppje) formában. Ez íródott át később – másolási hiba folytán – a Stella Maris, azaz Tengernek Csillaga alakba.


A 16. század eleji források tanúsága szerint XII. Lajos francia király államtitkára, Florimond Robertet rendelte meg a festményt Leonardótól. 1501 áprilisában Fra Pietro levélben tudatta Isabella d’Estével, hogy Leonardo a francia király államtitkára számára festi az Orsós Madonnát. A tudomány jelenlegi állása szerint ez az eredeti mű elveszett, de Leonardo pár vázlata (például egy vörös krétás rajz a Windsor Kastélyban) és a képről készült több műhelymásolat fennmaradt.

Leonardo a második firenzei korszaka alatt tanítványaival többször is lemásoltatta a művet. Az egyik feltételezhető kópia a skót Buccleuch-hercegek gyűjteményének fényét emeli már kétszáz éve. (Leszámítva az elmúlt négy esztendőt, amíg a műkincstolvajok büszkélkedhettek vele.) A friss kutatások szerint a skóciai festmény részben Leonardo saját kezű műve, részben tanítványainak munkája. A mester közreműködéséről árulkodnak az előrajzon megfigyelhető apró változtatások (pentimenti) valamint a jellegzetes festői megoldások, a precíz levegőperspektívától (prospettiva aerea) a lágyan modellált arcokig (sfumato).

A festmény címét a gyermek Jézus kezében látható, két rövidke keresztléccel ellátott fapálcáról kapta. A vékony eszköz egyszerre szolgál orsóként (bár fonál nem látható a képeken) és a Golgotára utaló keresztként. Miközben Mária óvóan emeli jobbját gyermeke fölé, Jézus a kezében tartott orsót öleli át, a kereszthalál megjövendöléseként.

 

 

Az elveszett Orsós Madonna másik világhírű másolata. Leonardo da Vinci műhelye: Orsós Madonna (Lansdowne-i Madonna), 1501-1507  k., olaj, fa, 50,2×36,4 cm, magángyűjtemény, New York

 

Szerző: Rieder Gábor