Irány Pannonhalma!

Topor Tünde

Szerencsések azok a gimnazisták, akiknek helybe jön egy olyan kiállítás, vagyis nem egy, hanem két olyan kiállítás, mint amilyen a Kép és kereszténység, illetve az Ikon és ereklye. Az újonnan átadott pannonhalmai Apátsági Major Látogatóközpontba Bokody Péter által kiválasztott anyag nagyon világos gondolatmenetet követve (szinte Hans Beltingnek dedikálva), befogadható mennyiségben vezeti végig az érdeklődőt azokon a stációkon, amiket a keresztény témák ábrázolása bejárt a táblakép kialakulásáig.

 

Fejereklye az Ikon és ereklye című kiállításon


Az Apátsági Major Látogatóközpont háttérben az apátsággal
 
A bibliai események, alakok vagy az egész megváltástörténet képi megjelenítése azért volt különösen fontos, mert a kora középkori nagy kavarodásban még az itáliai hívők is elveszítették a szövegek megértésének privilégiumát, a Biblia a protestantizmusig nem volt lefordítva az egyes nemzetek nyelvére, a misézés egészen a múlt század közepéig latinul zajlott. Pedig valahogy jelenlevővé kellett tenni azt, aki és ami csak igeként volt jelen. A megjelenítéssel hitelesíteni lehetett a különböző csodákról szóló történeteket, átélhetőbbé lehetett tenni a vértanúságokat és fel lehetett idézni azok teljes alakját, akik példája fontos az üdvtörténet vagy az üdvösség elnyerése szempontjából, de testükből már csak kis szilánkok maradtak. Ennél a pontnál kapcsolódik a majorsági kiállítás gondolatmenete az Apátság épületében bemutatott Ikon és ereklye kiállításhoz, amely azt segít megérteni, hogyan fordult át a pogány bálványimádás az ereklyék tiszteletébe, illetve az egyháznak mennyit kellett küzdenie azért, hogy felfogható legyen a kettő közti különbség. Mielőtt bárkit elriasztanának az eddig használt kifejezések: a kiállításokon változatos technikával készült, előkelő helyekről kölcsönzött, különlegesen szép tárgyak szerepelnek, és a termeket bejárva kiderül, hogyan alakult ki és vált szinte egyeduralkodóvá az a műfaj – a táblakép, vagyis a festmény –, ami mára már szinte teljesen kisajátította a kép szavunkat.
   Az is kiderül, milyen oda-vissza hatások működtek a keleti és nyugati kereszténység között, bár, ha objektíven nézzük a dolgot, akkor az odahatás az, hogy a Szentföld visszafoglalását zászlajukra tűző nyugati keresztények útközben kirabolták a keletieket, a visszahatás meg az, hogy a Nyugatra áramló (rablott) keleti típusú szentképek megváltoztatták a kép fogalmát és funkcióját Nyugaton.
  Ha tehát érdekel valakit, hogy Az ember tragédiájának Bizánci színe meg a gimnazistaként elég nehezen felfogható „Mondd, mit hiszesz, a Homousiont, Vagy Homoiusiont?” kérdés miről is szól, az gyorsan (szeptember 30-ig) látogasson el Pannonhalmára. Az is menjen, aki olyan kiállítást akar látni, amiben összhangban van a kiállított tárgyak keletkezési és őrzési helye, a kiállítás témája és helyszíne között, és az is, aki meg akarja tapasztalni, milyen, ha a hely szelleme is segít befogadni mindazt, amit tárggyal, képpel szemléltetnek, jó szövegekkel magyaráznak. De annak is ajánljuk, aki már amikor az M1-esen feltűnik az a domb, amire a Tours-i Szent Mártonnak szentelt apátságot építették 996-ban, azonnal érzékeli, miért ideális választás földrajzilag is Pannonhalmára hozni és itt bemutatni a keleti és nyugati vallásgyakorlás műtárgyakban kézzelfoghatóvá tett összefüggéseit, amelyek abban is segítenek, hogy kicsit más szempontból is tudjuk nézni akár a napi politika fejleményeit. Mindenesetre jó a képeket (legyenek azok bármilyen anyagúak, sőt esetleg már anyagtalanok) egyre magasabb szempontokból szemlélni, hogy aztán megint csak elveszhessünk a részletekben. Akár úgy, hogy megpróbáljuk beleélni magunkat annak a helyzetébe, aki órákat tölt el imádkozva egy kis festménnyel vagy egy kis kereszttel szűk térben összezárva, akár úgy, hogy hosszasan vizsgálgatunk oltárkép-töredékeket, megkísérelve kideríteni, mire gondolhatott több mint ötszáz évvel ezelőtt egy másik ember, miért festett meg a Szent Szaniszló vértanúságáról szóló oltáron két jelenetnél is ugyanabban a köpenyben két különböző embert? Mi történhetett, egyáltalán kik szerepelnek a képen, ki örökölte meg Boleszló király prémmel bélelt gránátalma mintás brokátköpenyét?


Boleszló köpenyéből


Oltárszárnytöredék Szent Szaniszló vértanúsága, 1500–1510, tempera, arany, fenyőfa, 83 × 79,5 cm | Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
A jelenet Szent Szaniszló krakkói püspök 1079-ben bekövetkezett vértanúhalálát ábrázolja. II . Boleszló lengyel király megmérgesedve azon, hogy Szaniszló püspök éppen kiátkozza, parancsot ad katonáinak, hogy öljék meg a püspököt. Ők azonban képtelenek erre, ezért a király maga mér Szaniszlóra halálos csapást.


Oltárszárnytöredék Csoda Szent Szaniszló ereklyéjénél, 1500–1510, tempera, arany, fenyőfa, 83 × 79,5 cm | Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
A jelenet egy, a Szaniszló sírjánál bekövetkezett csodálatos gyógyulást, illetve megszabadulást ábrázol. A Szaniszlóhoz imádkozó alakról a bilincsek is lepattantak. A püspököt egyébként a legenda szerint II . Boleszló fel is négyeltette, de a maradványokat sasok (vagy saskeselyűk) védték meg a vadállatoktól és ellenségeitől. Nem sokkal a gyilkosság után II . Boleszlónak menekülnie kellett, Magyarországra jött (vagy itt halt meg nálunk, vagy egy ausztriai kolostorban). Így Szaniszló testét már eltemethették – amikor a négy részt egymás mellé tették, azok szintén csodálatos módon maguktól összenőttek. Hogy az 1500-as évek előkelőségeire jellemző viselet, a prémmel bélelt, gránátalma mintás brokátköntös hogy került a jelenet másik főszereplőjére, akire a körülötte lévő alakok néznek és mutatnak, ő vajon az új uralkodó-e, van-e jelentősége annak, hogy amikor Boleszló viselte a ruhadarabot övet kötött rá, amire fegyvert lehetett lógatni, a köntös új tulajdonosa pedig öv nélkül, kezeit hangsúlyosan a ruhadarab ujjába bújtatva hordja – mindezt látjuk ugyan, de biztosat csak az írott forrásokat kutatva lehet majd mondani.

 

Ikon és ereklye: Képtisztelet Keleten és Nyugaton, 
Pannonhalmi Főapátság,
2014. november 11-ig
 
Kép és kereszténység: Vizuális médiumok a középkorban,
Apátsági Major Látogatóközpont,
2014. szeptember 30-ig