Mikor a kortárs művészet divatos és drága, könnyen flörtöl a luxusiparral. Így volt ez a hatvanas években, mikor a pop art meghódította a divattervezés világát, és így volt ez az elmúlt egy-két esztendőben is. A méregdrága divatcégek sorra kötötték a szerződéseket a csillagként ragyogó kortárs művészekkel. Damien Hirst a Levisnek tervezett gyémánttal kirakott farmereket, a japán Takashi Murakami pedig a Louis Vuitton táskáknak kölcsönzött manga-külsőt. De mi történik a gazdasági válság után? A korábbi ügyfelek kezdenek elhidegülni egymástól.

A Chanel pavilon leáll

A Chanel alaposan elgondolkodott a kortárs művészettel való fényűző kapcsolatán. A francia divatcég tavaly indította útjára a Chanel Mobile Art névre hallgató projektet, egy szállítható konténer-kiállítótermet, amely számára a Chanel klasszikus 2.55-ös kézitáskáját álmodták újra olyan kortárs művészek, mint Wim Delvoye, Subodh Gupta vagy az orosz Blue Noses csoport. (A táska-parafrázisoknak helyet adó konténer valójában egy futurisztikus hi-tech pavilon, amit a neves sztárépítész, Zaha Hadid tervezett.)

A Zaha Hadid által tervezett Chanel Mobile Art pavilon futurisztikus belső tere, egy óriás kézitáskával

Az éppen New Yorkban időző Chanel-kiállítás problémáira mutatott rá Somogyi Hajnalka nemrég megjelent írásában a tranzit.blogon: „Van elegáns pavilon, gyönyörű park, mecénás, művészek, kurátor, koncepció, kiállított munkák, magas technikai színvonalú installálás, kiadvány, lelkes közönség... még zenés-műsoros vezetés is van. A művészet és elit társadalmi osztályok glamúros viszonya nem újdonság; a múzeumban rendezett divatbemutató vagy a művészek által rendezett kirakat egyenesen közhely. A gazdasági válság és az elnökválasztási izgalmak kellős közepébe ledobott öntelt, közömbös, köldöknéző reklámfogást sem nevezném meglepőnek. Nem jutok messzire, csak egy szó jut eszembe. Szimuláció. Minden kellék a helyén, a lényeg mégis elszivárgott. Csak pont olyan, mintha (művészet lenne).”

A világkörül utazó kiállítás turnéját a válság hatására le is rövidíti a vállalat. Francia sajtóértesülések szerint a cég inkább a stratégiai beruházásokra összpontosítja az energiáit, a decens Zaha Hadid-mű pedig egy párizsi külvárosban horgonyozhat majd le. A jövőben talán Karl Lagerfeld tart benne divatbemutatókat.

Frank O. Gehry makettje a párizsi Louis Vuitton Alapítványnak, ami Pinault nagy riválisának, Bernard Arnault-nak a műgyűjteményét mutatja majd be a tervek szerint pár év múlva

Pinault nem bulizik

Más luxusmárkák még tartják magukat. Az alig egy éve megnyitott Hermès Alapítvány nem kapott még utasítást a költségvetés csökkentésére. A Louis Vuitton sem tervezi megszakítani termékeny kapcsolatát a kortárs művészettel: a Champs-Elysées-i székház tetején továbbra is egymást követik a kiállítások, a Frank O. Gehry által megálmodott párizsi Louis Vuitton Alapítvány pedig (ami a milliárdos tulajdonos, Bernard Arnault kortárs gyűjteményének épül) elvileg megnyílik 2011-ben. Persze lehet, hogy a gazdasági visszaesés előbb-utóbb minden számítást áthúz. A Louis Vuitton már csak úgy mer kiállítást rendezni az egyik dizájnerének, ha mellé társít egy hátrányos helyzetű gyermekeket segítő jótékonysági árverést!

Rossz előjel, hogy a másik francia műgyűjtő milliárdos, François Pinault lemondta az új velencei művészeti központja zajos megnyitóünnepségét. Pinault szintén a luxusmárkák világából érkezett a műkereskedelem birodalmába (a piacvezető árverezőház, a Christie's tulajdonosa), mind a mai napig olyan márkák tartoznak az érdekeltségébe, mint a Gucci vagy az Yves Saint Laurent. Pinault pár évvel ezelőtt már megszerezte magának a velencei Palazzo Grassit, kortárs gyűjteményének bemutatására. Idén júniusban nyílik majd meg a második kortárs művészeti központja a lagúnák városában, az egykor vámházként szolgált Punta della Doganában. De – luxusmárkákban érdekelt milliárdosként meglepő módon – nem tervez fényűző partit...

Szerző: Rieder Gábor