Leonardo rajzok
Új felfedezés a Louvre-ban
A nyughatatlan Leonardo még mindig tartogat meglepetéseket. Hol a kódtörő botcsinálta tudósoknak, hol a múzeumi szakembereknek köszönhetően. Ez esetben az utóbbiról van szó. A Louvre munkatársai leakasztották a falról a Szent Anna harmadmagával című örök klasszikust és bevitték a restauráló műhelybe. Ahol a hátoldalán – mindenki megrökönyödésére – három eddig ismeretlen ceruzarajzot fedeztek fel, amit akár a mester maga is készíthetett!
A felfedezés olyan valószínűtlennek tűnt, hogy a múzeumi alkalmazottak többsége egyszerű piszoknak tartotta a foltokat. A festmény alapanyagát jelentő méretes (168×130 cm) fatábla hátoldala olyan, mint minden hasonló, ötszáz éves képé: karcolások, kopások, besötétedett erősítő lécek, leltári pecsétszámok, ráragasztott papírlapok szakadt szélei és múzeumi vinyetták. Nem csoda, ha eddig senkinek sem tűntek fel a 10 cm-nél alig nagyobb szénrajzocskák: egy kifejezően megformált lófej és egy többé-kevésbé modellált fél emberi koponya.
A hitetlenkedő szakemberek a C2RMF műhelyében fényképeket készítettek infralámpa alatt a festmény hátoldaláról, és felfedeztek egy harmadik rajzocskát is, ami az – elülső oldalon látható – báránnyal játszadozó Jézus figurájára hasonlít. „A rajzok stílusa Leonardót idézi, de a most folyó kutatások majd tisztázzák a szerzőséget” – írta a Louvre a december 18-án kiadott közleményében.
A lófej emberi gesztusokra hasonlító vonásai, az összeráncolt homlok, a könyörgően tekintő szemek és a görcsbe ránduló orrlyukak egyértelműen Leonardo elpusztult firenzei freskójáról, az Anghiari csatájáról készített, jól ismert másolatokra emlékeztetnek. Az alig látható gyermekfigura pedig annyira hasonlít a kép túloldalára festett Krisztusra, hogy akár vázlatnak is tekinthetjük. A folyamatosan ötletelő, nyughatatlan Leonardo hajlamos volt a hirtelen skiccek készítésére – amint azt végtelen számú fennmaradt vázlatrajza tanúsítja.
A lágy sfumatóval megfestett bibliai idillt Leonardo maga vitte – a Mona Lisával együtt – Franciaországba 1516-ban, mikor elfogadta I. Ferenc király meghívását. Lehet, hogy azóta senki sem fedezte fel ezeket a rajzokat?
Szerző: Rieder Gábor