Hamis Michelangelo?

Olasz kultúrpolitikai botrány

Az olaszok ismét Michelangelóért lelkesednek. Egy alig fél méter magas, festett fa Krisztus járja az országot, hatalmas érdeklődéstől kísérve. Jelenleg a nápolyi püspökség múzeumában látható, de az elmúlt egy évben végigturnézta fél Olaszországot, bemutatták már XVI. Benedeknek és kis híján Obama elnöknek is. A gond csak az, hogy egyre több szakértő mondja a feszületről, hogy nem Michelangelo alkotása. Vizsgálódik a számvevőszék, érik a kultúrpolitikai botrány.

Michaelangelo Buonarroti (?): Feszület, 15. század vége, festett fa, 41 cm
A keresztjét valamikor elvesztő feszületen Krisztus szokatlan módon, teljesen meztelenül jelenik meg, akárcsak Michelangelo 1492-es firenzei Keresztre feszítésénél. Az anatómiai részletek összevethetők Michelangelo későbbi munkáival.


Az olasz kormány tavaly decemberben 3,3 millió eurót fizetett ki egy 41 cm magas, kereszt nélküli, finoman modellált reneszánsz Krisztus-szoborért. A torinói műkereskedő, Giancarlo Gallino kezdetben – a meglehetősen ritka Michelangelo-műveknek kijáró – 10 millió euró feletti sávban próbálta eladni a feszületet, végül belement a 3,3 milliós árba. Ami a gazdasági válság idején, az erősen megkurtított költségvetéssel gazdálkodó olasz kultuszminisztériumnak komoly tétel volt – egy eredeti Michelangelo-mű esetében viszont nevetséges árnak számított.

A vásárlást hatalmas kultúrpolitikai hírverés követte. A beszerzést egy évvel ezelőtt – az államfő jelenlétében – a parlamentben ünnepelték meg. A kormány az olasz kultúra nagyköveteként sztárolta a szobrot, elvitték a Vatikánba, majd Szicíliába, Milánóba és Nápolyba. „Politikai stratégia áll az ügy mögött” – mondta a nápolyi egyetem művészettörténésze, Tomaso Montanari a New York Times újságírójának. Máskülönben érthetetlen lenne, hogy mire ez a nagy felhajtás az alig fél méteres, karcsú, meztelen aktszobor körül. Több szakértő szerint a minisztérium ezzel a látványos húzással akarja elterelni a figyelmet az alulfizetett dolgozók és az életükért küzdő múzeumok problémáiról.

Az igazi gondot viszont az attribuálás körüli zavar okozza. A New York Times áprilisi cikke már számos negatív szakvéleményből idézett. „Michelangelo szerzősége ugyanúgy téves, ahogy a 15. századi Firenze története” – mondta az újságíróknak a reneszánsz szobrászat szakértője, Francesco Caglioti –, legalább egy tucat magasan képzett művész élt itt mikor a vitatott feszület készült. Ezek egyikének műhelyébe születhetett a Krisztus-szobor, így nem érhet többet 100 ezer eurónál. „Sajnos kollégáim, ahányszor előkerül egy szép tárgy, rögtön valami híres névhez kötik – jelentette ki Caglioti –, ezért tűnik úgy, hogy a reneszánsz Firenzében tízen alkottak mindent, ezer kézzel.”

A Michelangelo-szerzőség mellett viszont kiáll számos komoly múzeumi szakértő, akik szerint a feszületet a húsz éves reneszánsz zseni faragta Firenzében, 1495 körül. „Feszületek százait láttam már és úgy vélem, hogy ez az egy felülmúlja mindegyiket – mondta a reneszánszkutató Giancarlo Gentilini –, csak Michelangelóra gondolhatunk egy ilyen mesterművel kapcsolatban.” De időközben egyre inkább felerősödtek a kritikai hangok. A La Repubblica nemsokkal karácsony előtt hírül adta, hogy a szemvevőszék vizsgálatot indított a kormány által megvásárolt feszület ügyében. A pénzügyőrség házkutatást tartott a kulturális minisztériumban és dokumentumokat foglalt le a szoborvásárlással kapcsolatban. Hamarosan a szakértőknek a bíróság előtt kell majd kiállniuk igazukért.

Szerző: Rieder Gábor