21. századi szobrot Pécsnek

A hiány emlékműve – Csákány István: Marcel Breuer emlékszoba

A Dél-dunántúli Építész Kamara által a pécsi Breuer Marcell-emlékmű megtervezésére kiírt meghívásos pályázat abból az alaptézisből indult ki, hogy a klasszikus emlékműszobrászat a nyugati világban a múlt század közepén elvesztette korábbi relevanciáját, a 20. század végén pedig az ellenemlékművek formájában tért vissza a közgondolkodásba. Magyarországon viszont, miközben a köztéri művek elsöprő többsége ma is a 19. századi szobrászat örököse, az elmúlt évtizedekben az emlékmű fogalmának újragondolására nem került sor, a kortárs képzőművészek közül pedig kevesen jutottak köztéri megbízáshoz.

Ebből a tényből kiindulva a Breuer Marcell-emlékmű pályázatára olyan magyar és magyarországi kötődésekkel rendelkező külföldi képzőművészek kaptak meghívást – Csákány István, Andreas Fogarasi, Gyenis Tibor, Lakner Antal, Várnai Gyula, Georg Winter –, akiket régóta foglalkoztat az építészet és a köztér fogalma.

Breuer Marcell munkássága különösen alkalmasnak tűnt a köztéri művészet újragondolására, hiszen már pályafutásában is tapinthatóan jelen volt a különböző műfajok korunkra jellemző egymásba olvadása: Breuer festőként kezdte, majd a Bauhaus asztalosműhelyében fejezte be tanulmányait, végül nemcsak a huszadik század egyik emblematikus fémbútorát alkotta meg, de az évszázad egyik meghatározó építészévé is vált. Breuer formanyelvi újításainak, anyagkísérleteinek, interdiszciplináris gondolkodásának pedig méltó emléket egy minden tekintetben újító szellemű, a hagyományokat és a jelenkori tendenciákat egyszerre feldolgozó és értelmező kortárs alkotás állíthat.

Az előreláthatólag 2011 tavaszán a pécsi Konferencia és Koncert Központ előtti téren, az új Breuer Marcell sétány végén felállítandó műre mind a hat meghívott művész benyújtotta tervét. A zsűri, Hőnich Richárd, a pécsi Konferencia és Koncert Központ egyik építésze, Fabényi Julia, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője, Sugár János képzőművész, Beatrice Soltys, Fellbach városának (Pécs testvérvárosa, a projekt támogatója) polgármestere, Szécsi Zsolt, Pécs főépítésze és Mélyi József, a pályázat kurátora egyhangú döntéssel Csákány István pályaművét ítélte megvalósításra érdemesnek.

Csákány terve már első pillantásra is meghökkentő: két méter magas betonemelvényen egy eredeti nagyságú, tengeri szállításra alkalmas konténer áll, kerekeken. A hatalmas doboz és a pótkocsi látszóbeton és fényáteresztő beton elemekből áll, a konténer hátsó ajtaja résnyire nyitva. A konténer tetején négy elemből álló, az ipari csarnokok felső megvilágítását adó shade-tető jellegzetes formája látható, rajtuk napelemek helyezkednek el. A napelemek által összegyűjtött áram a konténer belsejében elhelyezett égőtesteket működteti, melyek sötétedés után a fényáteresztő beton elemeken keresztül átvilágítanak. A tömbszerű emelvény két helyen áttört: az egyik résen keresztül egy fényáteresztő betonból készített vízvezetékcső látható, a másik, kapuszerű áttörésen belül pedig egy – szintén fényáteresztő betonból – szennyvíztároló tartály látható. Az emlékmű felirata: „Marcel Breuer emlékszoba”, magyar és angol nyelven.

Csákány István terve, amely a Koncert Központ környezetéhez éppúgy szervesen illeszkedik, mint a fiatal művész eddigi munkásságához, a hiányról és magáról az emlékműről szól. Óriásira felnagyítva és tárgyiasítva ugyanis azt a kérdést teszi fel, mennyiben lehetséges emlékművet állítani egy olyan kiemelkedő személynek, akinek sikertörténetében az emlékművet most felállító ország, város tulajdonképpen nem játszott kiemelt szerepet: Breuer 18 évesen elhagyta hazáját, későbbi visszatérései során sem tudott itthon kibontakozni, sőt még idősen, világhíres építészként sem sikerült egyetlen épületét sem megépíteni Magyarországon. Csákány emlékműve magát az emlékműállítás szándékát és értelmét dolgozza fel, olyan műben, amely ezt az ellentmondást képes befogadni és alkotó elemévé változtatni. Csákány számára Breuer hiánya a terv alapmotívuma és mottója.

A mozgathatónak tűnő, ugyanakkor a lehető legstabilabb konténer Breuer visszaimportálására, egy a németországi Bauhausban gyökerező, de a tengerentúlon kiteljesedett életmű repatriálására utal. A mű sajátos portréként is felfogható, amely egy autonóm, önellátó – vízforgatással, árammal rendelkező, tehát lakható – rendszert modellez. Csákány számára Breuer is ilyen független egység, olyan modern alkotó típus, aki hazájától függetlenül tudatosan és önállóan élt és alkotott a világ jelentős központjaiban, ahol maga vívta ki a nemzetközi elismerést és sikert. Ez az autonóm egység formája és anyaga révén egyszerre nyitott és zárt. Csákány alkalmazásában a beton egyrészt Breuer építészetének egyik alapelemére utal, másrészt az anyagban összeköti a modernista terveket, a fiatal magyar építészmérnök, Losonczi Áron fényáteresztő beton találmánya révén, a kortárs magyar építészettel.


(Az összefoglaló a pályázati kiírás és Csákány István műleírása nyomán készült.)
 

Full 001336 Png
Full 001337 Png
Full 001338 Png
Full 001339 Png
Full 001340 Png
Full 001341 Png