Leonardo Anzix
artanzix
Az, hogy a művészettörténet mennyire élő, dinamikusan változó diszciplína, nem a modern és kortárs művészet vizsgálata során tapasztalható igazán, hanem az olyan agyonpublikált régi mesterek kapcsán, mint Leonardo da Vinci.
500 év távlatából is felbukkan eredeti, eddig ismeretlen alkotása a műtárgypiacon, ezzel párhuzamosan viszont neves múzeumok falain lógó leonardók attribúciója kérdőjeleződik meg. Bár a szakértői vélemények a 2009-ben – többek között egy ujjlenyomat alapján – Leonardónak ítélt leányportré (La Bella Principessa) és a tavaly felfedezett, vázlatokról már ismert Salvator Mundi eredetiségét illetően sem egybehangzóak, a londoni National Gallery február elején bezárt kiállítása még megosztóbb kutatási eredményekkel rukkolt elő. Az Ermitázs gyűjteményét gazdagító Litta Madonna kapcsán ugyanis rávilágított arra, hogy még azt a kevés (körülbelül 15), eddig – legalább részben – Leonardo saját kezű alko- tásának elismert festmény attribúcióját sem árt felülvizsgálni. Bizonyítékul kiállították Leonardo egyik milánói tanítványának, Antonio Boltraffiónak a festményhez készült két rajzát, melyek közül az egyik olyan, a képen nem látható részletformákat tartalmaz, amelyeknek az utólagos kikövetkeztetése és vázlatként való lerajzolása felesleges lett volna. A rajzok tehát sokkal inkább előkészítő tanulmányok, mintsem a befejezett műről készített másolatok – legalábbis a kiállítás kurátorai szerint. Az Ermitázs művészettörténészei – érthető okokból – nemhogy az átattribuálástól, de a közös Leonardo–Boltraffio szerzőségtől is elhatárolódnak, ezzel szemben olyan nem szakmai platformok, mint a francia Wikipedia már tényként közlik, hogy a Litta Madonna festője Boltraffio.
A.K.Á.
11. Hermelines hölgy, 1489–1490, Krakkó, Czartoryski Múzeum