2013. január 1. és december 31. között a világ műkereskedelmi piacán összesen 33 tétel lépte át a 30 millió dolláros (illetve amennyiben a leütés más pénznemben történt, úgy a napi árfolyamon dollárra átszámítva ekkora értékű) árat. (Csak összehasonlításul: egy évvel korábban, 2012-ben a 30 millió dollár feletti árszinten 24 tétel cserélt gazdát.) A tavalyi adásvételek közül négy volt nyilvánosságot kapott magánüzlet, a többi aukciós leütés.

A tavalyi év csúcstartója és egyben a világ jelenleg második legdrágább műtárgya is (ahogyan az összesített listát vezető 2011-es Cézanne is a maga 250 millió dolláros árával) egy magánüzlet keretében cserélt gazdát. Pablo Picasso Le rêve (Az álom, Marie-Thérèse Walter portréja, 1932) című festménye – üzletileg is – tökéletesen nyomon követhető provenienciával rendelkezik: 1941-ben Victor Ganz 7000 dollárért vette meg; 1997 novemberében New Yorkban a Victor és Sally Ganz hagyatéki árverésen (ahol az amerikai házaspár 1941 és 1990 között nagyjából 2,5 millió dollár – 670 millió forint – értékben összevásárolt 58 darabos kollekcióját egyszerre bocsátották kalapács alá, és összesen 206 516 525 dollárt – nagyjából 55,3 milliárd forint – kasszíroztak érte) az akkor 30 millió dollárra (8 milliárd forint) becsült festményért Wolfgang Flöttl osztrák üzletember 48 402 000 dollárt (kb. 13 milliárd forint) fizetett; majd tőle 2001-ben egy magánüzlet keretében már 65 millió euróért vette meg a képet Steven Wynn Las Vegas-i szálloda- és kaszinómogul, a világ egyik legismertebb műgyűjtője. A festmény ezt követően 2006-ban került be ismét a hírekbe, amikor is Wynn Steven Cohennel, a világ egy másik legaktívabb műgyűjtőjével kezdett tárgyalásokat a festmény eladásáról (akkor állítólag 139 millió dollárt kért érte), csakhogy a képet akkor éppen az üzletkötés előkészítése közben különös „baleset érte”: az 1971 óta egyre súlyosbodó szembetegségben (Retinitis pigmentosa) szenvedő, és emiatt egyre rosszabbul látó Wynn, miközben a reménybeli vevőnek az árut bemutatta, a hírek szerint könyökével véletlenül leverte azt az állványról és Picasso vászna kiszakadt. Cohen akkor a lyukas képért természetesen egy lyukas garast sem adott, ám 2013 tavaszán az üzlet mégis létrejött: az akkor hoppon maradt vevő most a kiszivárogtatott hírek szerint 155 millió dollárt (36,831 milliárd forint) fizetett a közben nyilván nem kis pénzért restauráltatott festményért.

 

Az „ezüstérmes” magánüzlet mellett 2013-ban az árverési piacon viszont új leütési rekord született, amely egyben a tavalyi második helyet is jelenti az éves toplistán: novemberben a Christie’s New York-i aukcióján Francis Bacon Three Studies of Lucian Freud (Három tanulmány Lucian Freudról, 1964) című triptichonja 142 405 000 dollárért (31,7 milliárd forint; itt jegyzem meg, hogy a külföldi árveréseken elért árak mindig a jutalékokkal együtt értendők) cserélt gazdát; az előzetesen 85 millió dollárra becsült mű kikiáltási ára 80, leütési ára 127 millió dollár volt, új tulajdonosaként pedig előbb al-Majassza bin Hamad ász-Száni sejknőt, a katari uralkodó testvérét, az idei ArtPower 100 listavezetőjét, később egy a nyugati parton élő, névtelenségben maradni kívánó amerikai vásárlót emlegettek a hírek (talán utóbbit valószínűsíti, hogy a képet új tulajdonosa március végéig a portlandi Art Museumnak adta kölcsön, ahol így a csúcstartó most sokévi rejtőzködés után nyilvánosan is megtekinthető).

 

Közbevetőleg: ennek a szenzációs árnak a kapcsán – mivel ilyen esetekben a közönség körében persze rendre felmerül, hogy „ugyan mi ér ennyit egy képen” vagy hogy „mi minden mást lehetne ennyi pénzből venni” – a Wall Street Journal közölt egy szokatlan, de nagyon tanulságos összehasonlítást: eszerint a Baconért kifizetett összeg az egyik legismertebb amerikai baseballjátékos, Carl Crawford, a Los Angeles Dodgers sztárja (aki 116 triplájával jelenleg a legsikeresebb az aktív amerikai baseballjátékosok között) hétévi fizetésének felel meg. Ha pedig a fenti „értékmérés” mentén hazai vizekre evezünk: a ma legjobban fizetett magyar labdarúgó, Dzsudzsák Balázs éves alapbére a Dinamo Moszkva csapatában az internet szerint évi 2,5 millió euró, azaz kereken 714 millió forint; eszerint ő a mai magyar árverési piacon jelenleg listavezető Csontváry-képből (Traui látkép – 2012. december, Virág Judit Galéria – 240 millió forint) majdnem hármat tudna megvásárolni (és talán a jutalékok is kijönnének az egyéb prémiumaiból). Azt pedig, hogy akkor most mi is a sok, döntse el ki-ki maga...

De vissza a tavalyi listához: a világ 2013-as harmadik legdrágább műtárgya (és egyben az összesített toplista hetedik helyezettje) Gustav Klimt Wasserschlangen II (Freundinnen II; Vízikígyók II; Barátnők II, 1907) című festménye lett; ez megint csak egy magánüzlet keretében kelt el Londonban, ahol a Sotheby’s közvetítésével Klimt törvénytelen fiának, az 1961-ben elhunyt Gustav Ucickynek a 92 éves özvegye bocsátotta áruba, hogy az érte kapott pénzből létrehozza a tulajdonában maradt többi művet kezelő Klimt Alapítványt, illetve részben kártalanítsa a kép korábbi tulajdonosainak örököseit. Merthogy Ucicky annak idején sok és szoros szálakon kötődött a nácikhoz, és műtárgyai egy részét, köztük a szóban forgó festményt is részben kétes módon szerezte meg. (A volt náci kollaboránssal ilyen módon összefüggésbe hozható új alapítvány és a Leopold Museum között létrejött együttműködés elleni tiltakozásul mondott le októberben a bécsi múzeum igazgatója, Tobias Natter.) A kép most mindenesetre a hírek szerint Katar fővárosába, Dohába került.

Nemcsak a tavalyi évben, de egyúttal az árverésen valaha elkelt műtárgyak összesített listáján is a negyedik helyre futott be Andy Warhol Silver Car Crash (Double Disaster; Ezüst autóbaleset, kettős szerencsétlenség, 1963) című munkája a Sotheby’s novemberi New York-i aukcióján az érte adott 105 445 000 dollárral.

 

Az ötödik tavalyi legmagasabb árral – egyúttal az összesített árverési lista 12. helyével – pedig mostantól a világ legdrágább gyémántja, az 59,60 karátos rózsaszín Pink Star büszkélkedhet, amelyért novemberben a Sotheby’s genfi árverésén 76,32 millió svájci frankot, átszámítva 83 187 381 dollárt (18,43 milliárd forint) fizetett valaki; ezenkívül, mint már utaltam rá, még három további gyémánt tudta beverekedni magát a 30 millió feletti leütések közé, ami a drágakövek iránti igencsak megemelkedett keresletet jelzi.

 

A klasszikus képzőművészeti alkotásokon kívül a drágakövek mellett pedig még egy-egy gépkocsi (egy 1963-as Ferrari 250 GTO, amelyet egy magánüzletben 52 millió dollárért – 11,325 milliárd forint – Paul Pappalardo adott el egy ismeretlen vásárlónak), illetve egy szőnyeg tudott felkerülni a tavalyi 30 millión felüli toplistára; utóbbi nemcsak azért érdekes, mert a korai 17. századi perzsa kirmán szőnyegért júniusban a Sotheby’s New York-i árverésén megadott 33,7 millió dollár (7,6 milliárd forint) a legtöbb, amit valaha a világon eddig egy szőnyegért kifizettek, hanem azért is, mert ez a leütés több mint háromszorosan múlta felül a korábbi legdrágább szőnyeg 9,95 millió dolláros árát.

A sorban következő legdrágább tavalyi kép ismét egy magánüzlet keretében kelt el: Pablo Picasso Child with a Dove (Gyermek galambbal, 1901) című festményét – Anglia legnagyobb bánatára, miután a szigetországban nem tudták összegyűjteni az érte kért 50 millió fontot – az Aberconway család a katari uralkodónak, pontosabban az ő leendő művészeti múzeuma egyre gyarapodó gyűjteményének adta el. Ennél szerencsésebben jártak viszont a britek John Constable Salisbury Cathedral from the Meadows (A Salisbury katedrális a mezőkről, 1831) című festményével, amelyet – a Walesi Nemzeti Múzeum, a NationalGalleries of Scotland, a Colchester and Ipswich Museums, a Salisbury and South Wiltshire Museum, a brit Örökségi Lottóalap, az Art Fund, a The Manton Foundation és a Tate Members anyagi támogatásával – a Tate Múzeumnak jóval a 40 millió fontosra becsült piaci ár alatt, 23,1 millió fontért (34,915 millió dollár) sikerült megvásárolnia Lord Ashton of Hyde örököseitől.

A már említett Bacon és Warhol után Jeff Koons a harmadik a tavalyi listán, aki ebben az ársávban tudta megdönteni saját korábbi egyéni aukciós rekordját:a Christie’s novemberi New York-i árverésén a narancssárga Balloon Dog fém lufikutyaszobor-óriásért megadott 58 405 000 dollár (13 milliárd forint) ráadásul egyenesen a világ árverésen legdrágábban elkelt élő művészévé tette Koonst (ennél csak Jasper Johns Flag (Zászló, 1958) című képéért fizetett többet, 110 millió dollárt 2010-ben a már említett Steven Cohen, de azt egy magánüzlet keretében). A fenti három csúcsjavító mellett a 30 millió dollár feletti leütések között tavaly még Roy Lichtenstein, Jean-Michel Basquiat, Norman Rockwell (ő igencsak alaposan, hiszen mostani 46,085 millió dolláros leütését megelőző rekordja „mindössze” 15,4 millió dollár volt, 2006-ban a Sotheby’snél adtak annyit Breaking Home Ties című 1954-es festményéért), Barnett Newman, Edward Hopper és Gerhard Richter döntötte meg korábbi egyéni leütési csúcsát.

 

Ami a fotográfiák piacát illeti, ott az egymillió dollár feletti leütési kategóriában 2013-ban mindössze egyetlen új alkotás cserélt gazdát: az összesített listát is vezető Andreas Gursky (akinek Rhein II. című 1999-es felvételéért 2011 novemberében a Christie’s New York-i árverésén fizették ki az eddigi csúcsot jelentő 4 338 500 dollárt – 992,5 millió forint) most Paris, Montparnasse című 1993-as felvételével ért el a Sotheby’s októberi londoni árverésén 1 482 500 fontos (2 370 814 dollár) árat.

A nyomtatott könyvek piacán is nézzünk körül: a tavalyi év új rekordert hozott: az első Amerikában – a massachusettsi Cambridge-ben – nyomtatott könyv, a Bay Psalm Book (Öbölbeli zsoltárkönyv, 1640) egy példányáért novemberben a Sotheby’s New York-i árverésén 14,2 millió dollárt (több mint 3,124 milliárd forint) adott David Rubinstein; az annak idején 1700 példányban kinyomott könyvből ma mindössze tizenegy darab ismert,ezek közül a mostani alkalmat megelőzően utoljára 1947-ben szerepelt egy árverésen,akkor 151 000 dollárt adtak érte.

A nagyvilág után pedig lássuk a 2013-as év hazai, illetve magyar vonatkozású árverési sztárjait.

Tavaly idehaza a legmagasabb, 65 millió forintos leütési árról a Biksady Galéria számolt be, ezt Kernstok Károly Hazafelé című, 1903 körül készült festménye érte el májusi árverésükön, amivel a ház az eddigi legnagyobb összegű leütését könyvelhette el (ennél többért a hazai aukciók történetében eddig csak a Virág Judit – volt Mű-Terem –, a Kieselbach és a Nagyházi Galéria tudott műtárgyat leütni). Ráadásul a Biksady még egy művel, Étienne Beothy Láng című, 94 centiméteres, számozott bronzszobrával is felkerült a listára: ezért októberi árverésükön adtak 30 millió forintot (plusz a jutalékokat; a hazai áraknál a leütési árakat adom meg jutalékok nélkül).

Persze az ezen az árszinten leütött tételek számát illetően az élmezőnyben ezúttal is a két vezető hazai aukciósház, a Kieselbach és a Virág Judit Galéria viszi a prímet: a tizenöt 2013-as hazai 30 milliós vagy a feletti leütés közül az előbbi nyolcat, az utóbbi négyet mondhat magáénak; mellettük még a Nagyházi Galéria jutott fel az élmezőnybe Hermann Salomon Corrodi Nílusi naplemente című vásznával (december, 38 millió forint); ráadásul ő az egyetlen nem magyar (vagy legalábbis nem magyar származású) művész, aki ilyen magas árszintig jutott tavaly a hazai nyilvános piacon. A magyar alkotók közül Nemes Lampérth József két művével is szerepel a listán; egyéni szerzői leütési csúcsot pedig a már említett Kernstok mellett Ziffer Sándor, Bornemisza Géza és Étienne Beothy ért el.

 

 

Ha idehaza nem is, a világban azonban megdőlt tavaly a magyar (származású) művész alkotásáért korábban kifizetett legmagasabb összeg: Hantaï Simon M.A.5 (Mariale, 1960) című vásznáért a Sotheby’s decemberi párizsi aukcióján 2,2 millió eurós árnál koppant a kalapács, a jutalékokkal együtt pedig a vevő végül (az árverezőház hivatalos listája szerint; ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, merthogy a hazai sajtóban nem ez az összeg jelent meg) összesen 2 561 500 eurót (774,8 millió forint) fizetett az eredetileg „mindössze” 5–700 000 euróra becsült festményért. (Csak emlékeztetőül: a korábbi csúcsot Miklós Gusztáv tartotta, akinek Jeune fille (Fiatal lány, 1927) című art deco szobráért 2005 júniusában a párizsi Camard & Associés árverésén adtak 1 607 506 eurót, azaz akkori napi áron számolva 401,4 millió forintot.) Ráadásul Hantaï ezt követően még egy második szép sikert is elért: pár nappal később ugyancsak Párizsban a Christie’s aukcióján Étude (Tanulmány) című képéért 721 500 eurót (216,7 millió forint) fizettek, ami a negyedik legmagasabb összeg, amit magyar (származású) művész munkájáért valaha a határainkon kívül adtak.

Hantaï sikerei mellett Reigl Judit is kiemelkedő eredményeket könyvelhetett el tavaly: 1956-ban festett, eredetileg „csak” 5–7000 fontra becsült Éclatement (Robbanás) című vásznáért a Christie’s áprilisi londoni aukcióján kifizetett 133 875 font (47 millió forint; a leütési ára 110 000 font) volt a legmagasabb összeg, amit élő magyar (származású) művész alkotása valaha árverésen elért. A hírek szerint azonban még ezt is felülmúlta Reigl egy másik absztrakt festménye, amelyért a márciusi londoni Art13 váráron a Makláry Galéria standján 200 000 fontot adott egy angol magángyűjtő.

Ami pedig a kortársak idehaza elért aukciós eredményeit illeti, ezen a téren két említésre méltó esemény történt tavaly, mindkettő a Virág Judit Galériában: decemberben Lakner László Hajógyári hegesztők (1959) című festményéért 9,5 millió forinton koppant a kalapács (ez a hatodik legmagasabb összeg az élő művészek hazai aukciós leütési listáján), míg októberben Keserü Ilona „Mind” című 1980-as képe jutott be 5 millió forintos leütésével – és egyben a művész egyéni aukciós csúcsával – a kortársak hazai élmezőnyébe.

 

És végül említsünk meg még két egyéb „műfajú” hazai árverési sikert is. A BÁV decemberi ékszeraukcióján egy 1930 körül készült fülbevalópár – összesen 5,7 karátnyi két régi csiszolású nagy és két kisebb briliánssal – 7 millió forintos leütéssel váltott tulajdonost, amivel jelenleg ez a második legmagasabb összegért elkelt hazai ékszer (a csúcsot egy 142 briliánssal és 78 zafírral ékesített art deco stílusú Cartier melltű tartja, amelyért a BÁV 2004. júniusi árverésén 10 millió forint volt a leütés). A hazai képeslapok aukciós piacán pedig egyenesen új listavezető született: Ady Endre 1914 augusztusában Csucsáról Szép Ernőnek írt képeslapja a júniusi Első Kaposvári Könyvaukción elért 1,3 millió forintos leütésével átvette a vezetést a korábbi csúcstartótól (az Egon Schiele által  írt képes levelezőlap 2006 februárjában a Profila aukciósház internetes árverésén „csak” 585 000 forintért került egy német vevő tulajdonába).

 

 

 

– Kernstok Károly: Hazafelé (1903 körül) – 2013. május, Biksady Galéria – 65 millió forint

– Nemes Lampérth József: Városligeti részlet (1912) – 2013. december, Virág Judit Galéria – 50 millió forint

– Ziffer Sándor: Nagybányai főtér (1908) – 2013. május, Kieselbach Galéria – 46 millió forint

– Vaszary János: Nő, virágos kalapban – 2013. december, Virág Judit Galéria – 40 millió forint

– Hermann Salomon Corrodi: Nílusi naplemente – 2013. december, Nagyházi Galéria – 38 millió forint

– Gulácsy Lajos: Legenda (Trisztán és Izolda, 1903–1904) – 2013. december, Virág Judit Galéria – 36 millió forint

– Tihanyi Lajos: Csendélet kék üvegpalackkal (1909 körül) – 2103. december, Kieselbach Galéria – 36 millió forint

– Nemes-Lampérth József: Folyóparti táj – 2013. október, Virág Judit Galéria – 34 millió forint (1973-ban a BÁV árverésén 11 000 forintért ütötték le)

– Bornemisza Géza: Kilátás a hegyre (1909 körül) – 2013. december, Kieselbach Galéria – 34 millió forint

– Paál László: Eső után, őszi hangulat (1873) – 2013. december, Kieselbach Galéria – 34 millió forint

– Bortnyik Sándor: Raum, Frau, Ich (Tér, asszony, én, 1924) – 2013. május, Kieselbach Galéria – 30 millió forint

– Batthyány Gyula: Párizsi kokottok (1930 körül) – 2013. május, Kieselbach Galéria – 30 millió forint

– Étienne Beothy: Láng (szobor) – 2013. október, Biksady Galéria – 30 millió forint

– Kmetty János: Csendélet kancsóval és gyümölcsökkel (1915 körül) – 2013. december, Kieselbach Galéria – 30 millió forint

– Aba-Novák Vilmos: Magyar hegyi falu (1937) – 2013. december, Kieselbach Galéria – 30 millió forint