Néhány évvel ezelőtt a Polgár Aukciósház, majd később a Nagyházi Galéria árverési anyagában tűnt fel egy igen figyelemre méltó festmény, amely Máriát ábrázolja ölében a gyermek Jézussal, arany háttér előtt. A gyermek lába előtti gyümölcsöstálban alma, körte és egyéb gyümölcsök láthatók. A Madonna fejét gyengéden oldalra hajtva, szeretettel tekint gyermekére, és szőlőfürttel kínálja. A kis Jézus egy fürtről leszakított szőlőszemet emel anyja felé. Mária fejét áttetsző fehér fátyol takarja, fehér ruhájára kékeszöld köpeny borul. A meztelen gyermek ölét fehér drapéria fedi, kissé elforduló jobb válla felett mosolyogva a néző felé fordítja tekintetét.

 

 

Az időközben restaurált festmény eredeti felületei arról árulkodnak, hogy jól képzett, biztos kézzel dolgozó mesterrel állunk szemben. A festő pontosan festette meg a figurák anatómiai részleteit, az arcok, a kezek, valamint a gyermek Jézus kissé kicsavarodó tartása, amely önmagában is próbára teszi a művész képességeit, egyaránt jó formaérzékről tanúskodnak. Különösen szépek, festőiek a drapéria nagy tételekben megformált, széles ecsetvonásokkal megfestett részletei. A fény-árnyék viszonyok mesteri alkalmazása mind a testfelületeken, mind a drapériákon a kép legfontosabb erényei közé tartozik. A festmény jobb alsó sarkában egy töredékes, szabad szemmel alig érzékelhető jelzés látható, amely a mű tisztítása után olvashatóvá vált: „D. WERL F... " A jelzés talán egy évszámmal folytatódhatott, ebből azonban ma már semmi sem látható.

 

 

A mű minden bizonnyal az I. Miksa és fivére, VI. Albert bajor hercegek udvarában működött Johann David Werl német festővel hozható összefüggésbe. A művészről rendkívül keveset tud a művészettörténet. A bajorországi Memmingenből származó Werl születési dátumát nem ismerjük, azonban az írott források szerint 1594-ben a müncheni üveg- és címerfestő Sigmund Hebenstreit tanítványa lett. 1609 táján a bajor hercegi udvarban találjuk, és egy évvel később, már „hercegi bajor festő"-nek („Fürstlicher Bayerischer Maler") titulálja magát. 1610-től szülővárosában sókereskedést nyit Albert herceg támogatásával, aki kamaraszolgaként, udvari festőként, és 1616-tól udvari kertmesterként foglalkoztatja. A számadáskönyvek bejegyzései alapján Werl számos portrét festett udvari megbízásra, e műveknek azonban sajnos semmi nyoma a mai bajor gyűjteményekben. A művészettörténeti szakirodalom szerint a festőnek csupán egyetlen jelzett, hiteles alkotása maradt fenn: a Baumburg kolostorából származó, 1608-ra datált oltárkép, amely az egyházi és világi rendek által dicsőített Máriát ábrázolja. A művet 1935-ig a burghauseni városi múzeum gyűjteményében őrizték, majd onnan a schleisheimi kastély képtárába került (Inv. Nr. 2671.). Az oltárkép jelenleg Diliingen a.d. Donau egyetemi kápolnájának falát díszíti. Jól olvasható jelzeténekírásképe („D. WERL FECITA: MDCVIIL") gyakorlatilag megegyezik a budapesti Szőlős Madonna szignatúrájával, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbiról hiányzik az évszám.

 

 

A kompozíció a trónoló Mária motívumát illetően egyértelműen Werl mestere, a brüggei származású Peter de Witte (1548 k-1628) művészetének hatását mutatja. Az olasz iskolázottságú flamand festő Vasari tanítványa, majd hamarosan műhelytársa lett a toscanai herceg számára készített munkáknál. Miután felvette a Candid nevet, 1586-tól a bajor udvartól kapott folyamatos megbízásokat. Az ugyancsak németalföldi Frederik Sustrisszal együtt itáliai művészeti hatásokat közvetítettek München felé. Candidnak az augsburgi Ulrichsmünster egyik oltárképéhez készült akvarellvázlatát a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi. Az Esterházy-gyűjteményből származó rajz Madonnája fej- és arctípusát tekintve közel áll Werl Szőlős Madonnájához. A drapéria megformálásában is számtalan hasonlóságot fedezhetünk fel a két alak között. Még szembetűnőbb a rokonság, ha szemügyre vesszük az elkészült augsburgi oltárképet is, ahol mind a gyermek Jézus alakja, göndör fürtökkel övezett kerek arca, telt idomai, mind Mária ovális arca, hosszúkás orra, fejkendője egyértelműen Werl művét idézik. Candid elsősorban a drapériák és díszes ruhák érzékletes megfestésében mutatott különös jártasságot, s ezt a tudást, úgy tűnik, Werl is igyekezett alaposan elsajátítani. A kutatók egykor Werlnek, ma inkább Candidnak tulajdonítják azt az V. Vilmos bajor herceg leányáról, Magdaléna hercegnőről készült pompás, és különös érzékenységgel megfestett képmást, amely jól érzékelteti ezeket a kolorit gazdagságában, a drapériák virtuóz ábrázolásában, az ékszerek és ruhadíszek aprólékos megfestésében megnyilvánuló erényeket. A baumburgi oltár sokalakos kompozíciója tág teret kínált Werlnek a gazdagon díszített öltözékek színes és virtuóz ábrázolásához, de a budapesti Szőlős Madonna festőileg legjobban megoldott, legszínvonalasabb részleteit is éppen a drapériákon láthatjuk.

 

A párizsi Louvre gyűjteményében őriznek egy lavírozott tollrajzot, amely egy térdelő pápát és egy térdelő császárt ábrázol három szárnyas puttó kíséretében. A tiarát viselő egyházfő előtt megjelenő puttó egy templomot és Szent Péter kulcsát tartja a kezében, míg a másik kettő kardot és nyílvesszőt. A rajz, amelyet kétségkívül a müncheni St. Michaelskirche egy Antonio Maria Viviani által 1588-1589-ben festett oltárképe ihletett, Werlnek a baumburgi oltárhoz szánt, egyik előkészítő vázlata lehetett.

 

 

Az írott forrásokból tudjuk, hogy Werl udvari festőként több portrét is festett. Ezek között nemcsak a hercegi család tagjainak képmásait találjuk, hanem néhány korábbi, 15-16. századi kép másolatát is. Valószínűleg ilyen másolatról lehet szó annak a portrénak az esetében is, amely III. (Szakállas) Lajos (1365-1447) pfalzi választófejedelmet ábrázolja. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy Werl festői erényei elsősorban nem e kétségtelenül szorgalmas, ám igen szerény minőségű kópiák műfajában mutatkoztak meg.

 

Festőnk halálának pontos dátumát szintén nem ismerjük, valamikor 1622. január 29-e előtt kellett bekövetkeznie. Ezt a dátumot viseli ugyanis az a hagyatéki leltár, amely Werl halála után számba vette ingóságait. A müncheni levéltárban őrzött dokumentum alapján egy igen művelt, széles érdeklődési körű festő alakja rajzolódik ki előttünk, aki nemcsak jól felszerelt műhellyel rendelkezett, hanem tekintélyes könyvtárat is birtokolt. A leltár számos festményt is említ, amelyeknek azonban csak egy része tekinthető saját kezű munkának. Igen érdekes az elhunyt könyveinek jegyzéke, amely jól képzett emberről tanúskodik, és valamelyest betekintést nyújt a kor szellemi életébe is. A műterem berendezése a viszonylag sok gipszöntvénnyel, valamint a feltehetően dekorációként szolgáló fegyverekkel ugyancsak figyelmet érdemel. A hagyatéki leltár a házban lévő különféle festmények között említ egy Mária-képet is: „Mehr ein Maria bilt mit dem Khindl von einem guldin grundt". Azaz egy arany hátterű képet, amely Máriát és a gyermek Jézust ábrázolja. Még egy ugyanilyen témájú kép szerepel a leltárban, amely a hálószobában volt, erről azonban csak azt tudjuk, hogy szintén Máriát ábrázolta a gyermek Jézussal („Maria bilt mit dem Khindl"). Az arany hátterű képről feltételezhető, hogy esetleg azonos lehet a Magyarországon felbukkant művel. A festmény jellegzetes, némileg archaizáló arany háttere egyértelműen erre enged következtetni.

 

 

A budapesti kép kompozícióját csendéletszerű elemmel gazdagítja az előtérben megjelenő gyümölcsöstál. A motívum már a 15. században feltűnik Madonna-képeken Németalföldön és Itáliában, többnyire szimbolikus jelentéssel is bíró csendéleti részletként. Werl festményének kétségtelenül leghangsúlyosabb motívuma azonban a szőlő. Mária szőlővel kínálja Jézust, aki a fürtről egy szemet letépve, azt anyja szája felé emeli, miközben bájos mosollyal a nézőre tekint. Az anya és gyermeke közötti szeretetteljes kapcsolatot e kedves játékossággal színező jelenet azonban nyilvánvalóan jelképes értelemmel is bír. A keresztény művészet szőlőszimbolikája a Szentírásban gyökerezik. A Zsoltárok Könyve (80,9-12) alapján a szőlőtő Izraelt jelképezi, amelyet az Úr Egyiptomból telepített Kánaánba, hogy ott gyökeret eresszen és terebélyesedjék. A Számok Könyve (13,17-24) tudósít azokról a férfiakról, akiket Mózes Kánaán felderítésére küldött, és akik a vállukon hatalmas szőlőfürttel tértek vissza, amely az ígéret földjének bőségét jelezte. Ezt a történetet a középkori egyházatyák a keresztre feszítésre vonatkoztatták, a szőlőfürtöt pedig Krisztus-szimbólumként értelmezték. János evangéliumában (15,1-11) Jézus magáról mondja, hogy „Én vagyok a szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen", illetve „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlőszemek..." Már az ókeresztény idők óta kimutatható a vallásos köztudatban az a metaforikus elképzelés is, mely szerint Mária lenne a termékeny szőlővessző, amelynek gyümölcse Krisztus, az érett szőlő. E gondolat alapja Sirák könyvében (24,17) olvasható: „Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek." A késő középkori művészetben gyakorta ábrázolták a keresztre feszített Jézust egy szőlőtövön, ugyanis az élet fáját olykor szőlőtőnek is képzelték. 

 

 

Ugyancsak népszerű volt a Krisztust a misztikus szőlőprésben mutató ábrázolási típus, amely szintén a középkori misztikában gyökerezik. A 15. századtól kezdve egyre több olyan ábrázolást ismerünk, amelyen Mária vagy a gyermek Jézus szőlőfürtöt tart a kezében. Martin Schongauer egyik művén példának okáért, a Szent Család Máriájának kezében tűnik fel a szőlő. A motívum elterjedését az is elősegítette, hogy Mária a szőlőművelők védőszentje. A15. századtól kezdve ennek köszönhető az elsősorban német területeken nagy számban előforduló „Weinrebenmadonna"-ábrázolások népszerűsége. A szőlős Madonna-képek a képzőművészet nyelvén azt a gondolatot sugallják, hogy Mária a szőlőtő, amely Krisztust, a nemes szőlőt felnevelte, illetve ő az újtestamentumi életfa (szőlőtő) hordozója, amelyből az eucharisztia szent borát nyerik. Ilyen módon a szőlőtő az oltáriszentség jelképe is. A budapesti képen a gyermek gesztusa, amellyel szőlőt nyújt anyja felé, utal jövőbeni áldozatára, amelyet felkínált az emberiség megváltására.