Hé, Te! – Az anyós, a házmester, a zongoratanárnő és a rém

Kováts Gergely

Szoboszlay Péter pszichedelikus társadalomkritikái

Az 1968-tól megzavarodott szocialista kultúrpolitika furcsa és átgondolatlan intézkedéseinek hála, 1969-ben és a 70-es évek elején egészen váratlan helyeken ütötték fel a fejüket eredeti gondolatok. A nem annyira szem előtt lévő műfajokban sokszor állami pénzen születhettek a szabadság levegőjét árasztó, sőt néha kifejezetten rendszerkritikus művek.

Kemény György plakátjai (Artmagazin 2011/3.) után nézzük, mi volt a helyzet a legendás Pannónia Filmstúdióban, milyen mára már szinte elfeledett remekek jöttek elő Jankovics Marcell pop-János vitézével egy csapatban, hogy színekkel és szokatlan megoldásokkal üssék szét a nagy egyenszürkeséget.

Szoboszlay Péter hatévesen, 1943-ban látta élete első rajzfilmjét, Walt Disney Pinokkiója ugyanis ekkor került a magyar mozikba. Szerinte ez mai szemmel nézve is rendkívül komplex alkotás, gyerekmese, de erősen elvont, aminek szürreális képi világa máig élénken él benne. Főleg mert közben zajlott a második világháború, és édesapja orvosként szolgált a fronton.

Szoboszlay 1956-ban került Budapestre, amikor felvették az Iparművészeti Főiskola belsőépítészeti szakára. Az intézmény még az ötvenes években is relatív szabadságot adott hallgatóinak, viszonylag naprakészen informálódhattak a világ dolgairól: „Azzal a különbséggel, hogy úgy tekintettünk a Nyugatra, mint egy távoli bolygóra.”

Szoboszlay ekkoriban elsősorban festőkkel barátkozott – számtalan happeningszerű bulit tartottak. Az átjárás a különböző műfajok között a nyitott gondolkodást is jelentette: konyhaasztalt tervezni adott alaprajzhoz egy irodában többé már nem tűnt vonzó opciónak.

A rajzfilm mint új lehetőség a főiskola utolsó heteiben lépett be az életébe. 1961- ben, a diplomavédés után egyik festő barátjával ellátogatott a Pannónia stúdiójába, ahol éppen grafikusokat kerestek. (A Pannóniának rendkívül jó kapcsolata volt az Iparművészeti Főiskolával, olyan legendás rajzfilmesek kerültek át onnan, mint Foky Ottó vagy Nepp József.) Szoboszlay is ott ragadt, a kezdeti időkben Macskássy Gyula mellett dolgozott háttértervezőként, később pedig a rendkívül népszerű Gusztáv sorozat háttérvilágáért volt felelős.

A Pannónia már a hatvanas évek elejétől gyártott filmeket, kapitalista módon, külföldi megbízásra, így az ott dolgozók az üzleti vállalkozások szabályait szem előtt tartva nőttek bele szerepkörükbe. A tehetséggondozás nem volt kiforrott, de bőven volt lehetőség tanulásra. A stúdió legerősebb oldala az a fajta információcsere volt, amely az egyes rajzfilmesek között zajlott. Reisenbüchler Sándortól Dargay Attiláig a legkülönbözőbb mentalitású alkotókkal lehetett technikai vagy művészeti prob- lémákról beszélgetni, és az eltérő szemléletek találkozása rendkívül hasznosnak bizonyult. Az ASIFA- (Nemzetközi Rajzfilm Szövetség) tag Pannónia részese és szereplője volt a nemzetközi animációs filmes életnek, így rendszeresen kapta a nyugati szakmai lapokat.

A stúdió meglehetősen zárt intézmény volt, a tervek, forgatókönyvek általában belülről jöttek, és mindet el kellett fogadtatni a belső Művészeti Tanáccsal, amely csak látszólag volt demokratikusan működő testület. Egy díjnyertes film után azonban már jóval könnyebben kaptak zöld utat a fiatalok munkái. Szerencsés helyzet volt ez abból a szempontból, hogy az alkotók gyakorlatilag korlátlanul készíthettek filmeket állami pénzen.

Saját rajzfilmek időszaka
Szoboszlay 1965-ben, a Pannóniában dramaturgként dolgozó Görgey Gábortól kapott felkérést Janikovszky Éva Ha én felnőtt volnék című könyvének rajzfilmes feldolgozására. Elsőre komoly kihívásnak tűnt a feladat, mivel saját bevallása szerint ekkor még nem rendelkezett kialakult grafikai világgal, a rajzfilmek klasszikus formái pedig nem érdekelték. A munka ugyanakkor megtisztelő volt, a könyvet pedig nagyon szerette. Az elkészült film egy színes kollázs lett, mely fotókból és autentikus gyerekrajzokból építkezik.

1967-ben e film kapcsán utazott el a VII. Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválra, mely óriási hatással volt rá. Itt találkozott először a lengyel Jan Lenica és a japán Yosi Kuri műveivel, valamint számtalan egyéb kísérleti rajzfilmes munkásságával, melyek sok esetben szociális kérdéseket jártak körül. A fesztiváltól feltöltődve nagy adag inspirációval tért haza. Az első igazi autonóm filmjeként számon tartott Aki bújt, bújt (1968) már az új hatások beépítésével készült.

Az 1969-es Sós lötty az első szociálkritikus Szoboszlay-film. Nagy megtiszteltetés volt számára, hogy a főszereplő monológjához Dayka Margit színésznő adta a hangját. A hipnotikus animációt a kíméletlen anyós szövege kíséri:

„Képzelje mit főzött a menyem a fiamnak? Becsinált levest egy kis zöldségből, sárgarépából, és a sárgarépát szétvagdosta. Szét azt! Mondom is este a fiamnak, amikor kijött a konyhába: tudod mit ettél te? Egy sós löttyöt!” A szöveget a rajzfilmes felesége hallotta várakozás közben, egy rákospalotai közértben. „Megvilágosodás volt számomra, a dolog monotóniája, kegyetlensége, tekintetnélkülisége, szabálysértő volta egy kerek dráma, amit fokozni lehet” – mesélte Szoboszlay. A torzuló anyós alakját kaotikus free jazz követi. Legelső filmjét leszámítva az összes Szoboszlay-produkciónak Tomsits Rudolf volt a zeneszerzője. Együttműködésük egészen a kilencvenes évek elejéig, a trombitaművész korai haláláig tartott. „Értette, hogy mit akarok, és nagyon jól megteremtette a zenei hátteret” – mesélte. A rajzfilmes maga is jazzrajongó, és véleménye szerint művei a jazzhez hasonlóan egy időegységen rohannak végig.

Idővel a Nyugaton hódító grafikai világ, Milton Glaser és Seymour Chwast munkái, Heinz Edelmann rajzfilmjei, a pop-art és a pszichedélia komoly hatást gyakoroltak ízlésére. Edelmann Sárga tengeralattjáróját csak 1970-ben, két évvel a megjelenése után látta, a formanyelv viszont a nyugati magazinoknak köszönhetően már hamarabb megérkezett Magyarországra. Szoboszlay munkáin és Jankovics Marcell János vitézén kívül azonban nem találunk magyar rajzfilmet, mely élt volna vele (utóbbi elkészültében Szoboszlay forgatókönyvíróként részt is vett egyébként).

Legkiemelkedőbb filmjeinek egyike, a Rend a házban (1970) már ilyen hatásokkal készült. Színtiszta pop-art pszichedélia, melyet Miles Davis elektronikus korszakát idéző absztrakt jazz kísér. A film főszereplője a dühös házmester, aki olyan diktatórikus módszerekkel szabályozná a szemetelőket és későn hazaérőket, melyek nem voltak ismeretlenek az ötvenes-hatvanas évek Magyarországán: „Az egész házat be kellene kaszlizni, kordában kell tartani, és akkor lesz rend!” A szöveget hallgatva döbbenetesnek tűnik, hogyan jutott át mindez a szocialista cenzúrán. Szoboszlay szerint a monológ már az ötödik, enyhébb változat, melyet a stúdió Művészeti Tanácsa kért. Ennek ellenére ő maga is csodálkozott, hogy végül „már” ebben a fázis- ban elfogadták. „Ha a rendező egy veszélyes gondolattal ment a Művészeti Tanácshoz, fel kellett készülnie, hogy minimum háromszor-négyszer átíratják vele a szöveget, már csak a fárasztás miatt is” – mesélte.

1972-es filmjei ezen a vonalon haladnak tovább. Az Össztánc a hatalmaskodó zongoratanárnő története, aki szigorúan irányítja a gyerekeket. A filmet saját gyermekeinek óvodás évei inspirálták. A régi és elavult szemlélet, ami a gyerekek természetes igényeivel szemben a hatvanas évek itthoni szürkeségében érvényesülni tudott, rendkívül groteszk és hazug dolognak tűnt – ez ellen lázadt a beatnemzedék.

A szintén ’72-es Egy csepp vér a Magyar Vöröskereszt és a Magyar Televízió felkérésére készült popos darab, melyben egy kisfiú győzködi apját a véradás helyességéről.

Az 1976-os Hé, te! a legkomorabb és legsikeresebb Szoboszlay-filmek egyike. A rajzfilm-est a gyerekkori háborús élmények óta érdekelte a fasizmus és a kirekesztés problémája. „A film egy szociálpszichológiai tantétel lehetne arról, hogy mi történik akkor, ha egy szorongó, elnyomott alakból rossz helyen szabadul ki a frusztráció, és a megnyomorított, frusztrált emberből üldöző lesz” – mondja.

Noha filmjeinél általában kevés fázisrajzot használt (inkább az egyes rajzok minősége számított, nem az, hogy a mozgás tökéletes legyen), a Hé, te! kivétel: ennél a filmjénél egy pantomimes mozdulatairól készült fázisfotók alapján születtek a grafikák.

A rajzfilmek utóélete
A művész szomorúan konstatálta, hogy hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji filmjei nem szerepeltek külföldi fesztiválokon. „A mi világunk csak addig tartott, míg ki nem kerültek a filmek tőlünk. Utána se ellenőrizni, se kontrollálni nem tudtuk a sorsukat.” A stúdió és a kultúrpolitika viszont ügyesen tudott manipulálni ezzel. Mégis szerencsésnek mondhatja magát: műveit nagyon sokan látták. A kaotikus mozipolitikának köszönhetően ugyanis a legkülönbözőbb előadások előtt vetítettek rövid rajzfilmeket. Szoboszlay is a legmeglepőbb helyeken és összeállításokban találkozott a sajátjaival.

Dizseri Eszter rajzfilmtörténész szerint az absztraktabb alkotások is gyakorlatilag bármikor műsorra kerülhettek egy-egy populárisabb film előtt. Ha egy fiatal rendező ebben az időben rövid rajzfilmet készített, az óhatatlanul rákerült erre a futószalagra. A pár perces, úgynevezett moziegyedi filmek beosztását a Mafilmnél és a Főmovnál készítették. Némi szerencsével és protekcióval el lehetett érni, hogy az olyan művészfilmeket, mint például Reisenbüchler Sándor 1812 című rajzfilmjét lehetőleg ne vígjátékok előtt játsszák. A filmek ezenkívül klubvetítéseken szerepelhettek, bekerültek a műsorláncba, és az alkotók ilyenkor még azt a következtetést is levonhatták, hogy műveiknek van közönsége. A véletlenszerű vetítéseknek köszönhetően olyan filmek, mint a Sós lötty vagy a Rend a házban kult-státuszba léptek: az utóbbi annyira népszerű volt, hogy sokáig idézték szövegét.

Szoboszlay Péter életműve a magyar rajzfilmgyártás rendkívül egyedi és érdekes színfoltja. A művész munkássága ez idáig nem került kritikai feldolgozásra, filmjei kereskedelmi forgalomban nem kaphatók, nagy szerencsénkre viszont egy részük megtalálható a YouTube-on. A máig aktív művész idén fejezte be 26 részes, 100 éve történt című rövidfilm-sorozatát, valamint folyamatosan oktat a Képről Képre Animációsfilmes Műhelyben, ahol eddig körülbelül 160-170 általános iskolás és középiskolás gyerek ismerkedett meg általa a rajzfilmkészítés világával.

 

Full 002746
Full 002747
Full 002748
Full 002749
Full 002750
Full 002751
Full 002752