Kapcsolatművészet

könyvkritika

A Műcsarnok Petrányi Zsolt irányítása alatt – ahogy egy európai kortárs művészeti központhoz illik – elméleti könyvek kiadásába kezdett. A teoretikus sorozat első szerzője a társadalmilag elkötelezett művészet új francia ideológusa, Nicolas Bourriaud. A Relációesztétika című vékonyka kötet a 90-es évek társasági kapcsolatművészetéhez kínál elméleti mankót.

Kiábrándulva az avantgárd és 1968 délibábos eszméiből, azaz a felemás módon megvalósult idealista utópiákból, Bourriaud megkísérli „belakni” a készen kapott modern világot. Ebben nyújt segítséget számára az emberi kapcsolatok természetét elemző képzőművészet. (Például Felix Gonzalez-Torres, akinek posztumusz kiállítása a Velencei Biennále amerikai pavilonjában látható jelenleg.) Bourriaud a személyek közötti társas viszonyokat vizsgáló, neokonceptuális művészek elkötelezett híve. Megvet bármiféle klasszikát és formalizmust. Elmélete a két forradalmi szakasz közötti marxista „rést” tölti ki, megmutatja, hogy miként küzdjünk a spektákulum kapitalizmusának kritikus fogyasztójaként a ránk kiosztott statisztaszerep ellen. A mai „küzdelem” már csak csöndes ellenállás, a helyzet fontolóra vétele, az esélyek latolgatása: a titokban továbbszőtt, már-már skolasztikussá finomított marxizmus filológusi gondozása. Bourriaud olyan, mint egy száműzött grófné, aki jobb híján a szükséghajlék berendezését csinosítgatja, régi megszokásai szerint: a lázas forradalmi eszméket odahagyta már, de a kritikai materializmusról, Marxról vagy Debord-ról nem mond le. Velük rendezi be kis esztétikai birodalmát.
Nicolas Bourriaud: Relációesztétika. Műcsarnok, Budapest, 2007, 94 oldal, 1200 Ft

R.G.

2007/4. 93.o.