HÁROM SZÍN: KÉK

Iparművészeti Múzeum, Színekre hangolva 2016. december 31-ig

Szikra Renáta

A statisztikák szerint a kék a legkedveltebb szín, ami nem is csoda, ha végiggondoljuk ránk gyakorolt pozitív hatásait. A kék békét és nyugalmat áraszt, oldja a szorongást. Ha kék szín vesz körül, lelassul a pulzusunk, csökken a testhőmérsékletünk, kevesebbet eszünk, jobban alszunk. Mindezt együttesen talán nem tapasztaljuk meg a Színekre hangolva kiállítás kék termében, de annál többet megtudhatunk a kék szín forrásáról. A kínai porcelánok jellegzetes kékjét adó kobaltról, az arannyal vetekedő értékű ultramarinról, amit évszázadokkal ezelőtt csak Mária köpenyéhez használtak a festők, vagy hogy hogyan váltotta fel a festőcsüllenget és indigót az első mesterséges színezék, a ragyogó berlini kék.

Óra talapzattal – a négy elem allegorikus alakjaival, talapzatán ún. hagymadekorral, 1880 k., bronz és máz alatt kobalttal festett, máz felett színesen festett porcelán, öntött és mintázott elemekkel, 46 cm magas, Meisseni Porcelángyár, Iparművészeti Múzeum © Iparművészeti Múzeum, Budapest / Fotó: Friedrich Krisztina

Miért pont a hagyma, ez a legkevésbé sem elegáns zöldség lett a meisseni porcelánok leghíresebb motívuma? A négy kis puttóval, valójában a négy elem allegorikus alakjával díszített állóóra ugyan korábban készült, mint a kék terem padlótól a mennyezetig érő tárolószekrényében bemutatott 12 személyes, impozáns étkészlet, de mindegyiket ugyanaz a jellegzetes „Zwiebelmuster”, azaz hagymaminta díszíti. Az 1710-ben alapított meisseni volt az első keményporcelángyár Európában, amely az egzotikus, ám éppen ezért nehezen hozzáférhető és drága kínai porcelánt kiváltó edényeket készített. Nemcsak a tipikus kék kobaltmázat utánozták, de a kék-fehér étkészlet és az óra alapmintája is keleties: a központi motívumot egy rügyező bambuszcserje és egy virágzó krizantémtő alkotja. A szegélyt díszítő virágok és gyümölcsök (barack, dinnye, gránátalma) közül a dinnyemotívum 1745 körül fokozatosan hagymafejjé egyszerűsödött, illetve alakult át: a hagymaminta elnevezés tehát inkább csak egy félreértésnek köszönhető.

 

Kancsó – kutya alakú, 1700 k. Erdély, kobalt-oxiddal színezett, fúvott üveg, melegen feltett üvegfonalas díszítéssel, 23 cm hosszú, 18 cm magas, Iparművészeti Múzeum © Iparművészeti Múzeum, Budapest / Fotó: Friedrich Krisztina

A kék színű üvegek seregszemléjén a türkiztől az égszínkékig, az áttetszőtől az opálos felületűig a kék minden árnyalatában pompáznak a poharak, dobozkák, üvegcsék. A bumfordi kiskutya formájú üvegtárgy első pillantásra hetvenes évekbeli lakásdíszítő kisplasztikának tűnt, de kiderült, hogy vagy négyszáz évvel korábban, német mintára Erdélyben készült úgynevezett tréfás üvegről van szó. A „Schnapshund” funkcionális tárgy: a kutya pálinkáskancsóként szolgál. Intenzív, már-már sötétlilába hajló kék színe azonban elüt a többnyire színtelen vagy halványzöld német rokonokétól. Az ókor óta ismert színezőanyag az üvegolvadékba kevert kobalt-oxid, ez adja a korai erdélyi kobaltüvegek jellegzetes égszínkék árnyalatát. A 17. század elején főként a kománai és a porumbáki üveghuták termékeként e kék üvegfajta lett a legelterjedtebb.

 

 

Női cipő, 18. sz. eleje, Ausztria (feltehetően), fémfonallal hímzett bőr, Iparművészeti Múzeum © Iparművészeti Múzeum, Budapest / Fotó: Friedrich Krisztina

Merészen alávágott, úgynevezett barokk vagy francia sarok adja ennek a 18. századi csinos cipőnek jellegzetes, máig visszatérően divatos formáját. A (csaknem) lábfej közepére eső alátámasztás komoly egyensúlyérzéket és odafigyelést követelt viselőjétől, amiről legfeljebb a hegyes orrba kényszerített lábujjak sajgása terelhette el a figyelmet. A szalagcsokrokkal és csillogó fémszálas, domború hímzéssel díszített kék cipőhöz is járt valószínűleg egy akkortájt igen népszerű kiegészítő. A cipő anyagából készült pánttal fapapucsra emlékeztető alátétet erősítettek rá, amivel részben az utcai piszoktól kímélték meg a kényes portékát, részben stabilan alátámasztották a magas sarkat. A 18. századi viseletek és kiegészítők előszeretettel használták a kék szín minden árnyalatát, aminek az is oka lehetett, hogy a korábban alkalmazott növényi festőanyagokat felváltotta, majd kiszorította az akkoriban feltalált első mesterséges színezék, az intenzív berlini kék, amelyet további textilfestékek követtek. A ragyogó kékek mára kicsit megfakultak, de gondoljunk csak kedvenc lábbelinkre, vajon háromszáz év múlva is ilyen jól nézne ki?

 

Hegyi Ibolya: Galaxis I., 1994, fém- és gyapjúfonallal, gobelin technikával szövött kárpit, 110,7 x 110,7 cm, Iparművészeti Múzeum © Iparművészeti Múzeum, Budapest / Fotó: Soltészné Haranghy Ágnes

Sokféle textil, szövött kárpit látható a kék teremben, például a 19. sz.-i Arts and Crafts mozgalom egyik vezéralakja, William Morris tervezte csodálatos növényornamentikájú, kézzel nyomott bársony- és pamutszövetek, ám ez a minden fényt elnyelően mélykék, másutt fényesen csillogó kárpit mégis jobban vonzza a tekintetet. Hegyi Ibolyát egy másik ősi kárpitműfaj, a falakat virágos mezővé változtató 16. századi verdűrök is inspirálták. A színüket fokozatosan változtató, zöldből elkékülő francia textilekhez hasonlóan szívesen használja a zöld és a kék minden árnyalatát vizet és égboltot megjelenítő modern kárpitjain. A csillagok összesűrűsödése a feketéskék űrben fantasztikus mélységérzetet kölcsönöz ennek a nem is túl nagy faliképnek.