A Méregember és a figyelő Kundi

A drezdai Higiéniai Múzeum történetei | II. rész

Mélyi József

62 éves korában elhunyt Martin Roth német kulturális menedzser, aki pályája elején 1991-től, vagyis az újraegyesítés után vállalt múzeumvezetői állást Drezdában nyugatnémet kurátorként. Tíz évet töltött a Német Higiéniai Múzeum élén, majd 2011-ig a Drezdai Állami Műgyűjtemény felett rendelkezett. 1995 és 2003 között ő vezette a Német Múzeumok Szövetségét, 2011-től pedig öt éven át volt a londoni Viktória és Albert Múzeum igazgatója. A tíz évig a vezetése alatt működött drezdai Higiéniai Múzeum történeteiről Mélyi József írt kétrészes esszét az Artmagazinba 2015-ben. 
 

 
A hatvanas évek nagy attrakciója, az Üvegtehén, amiben 60 km vezeték és 120 lámpa segíti modellezni egy szarvasmarha életfunkcióit, köztük az összetett gyomor működését. Az átlátszó négylábú jelenleg az állandó kiállítás étkezéssel kapcsolatos részlegében tanulmányozható.
 
A drezdai Higiéniai Múzeum a weimari köztársaság idején az egészségügyi felvilágosító munka és a múzeumi tudásközvetítés világszinten is egyedülálló központjának számított. Az 1930-ra elkészült épületben az emberi test működését bemutató Üvegember a látogatók tömegeit vonzotta, a kiállításokat megtervező és kialakító szakemberek pedig az egészséggel, betegséggel, a szélesen értelmezett higiéniával kapcsolatos információk vizuális megragadhatóságára dolgoztak ki újabb és újabb módszereket. Az intézményi háttérrel legitimált tudás azonban 1933-tól a nemzetiszocialista hatalom kezében vált propagandafegyverré: a nácik a múzeumban elsősorban az eugenikai elképzeléseikkel kapcsolatos ismeretterjesztés és meggyőzés eszközét látták. Ebben az időben a meggyőzendő tömeg, illetve a később tömegpusztítóvá váló gondolatok befogadó közege is átalakult. Elegendő ezt csupán a német orvosi kar számarányainak megváltozásával illusztrálni: 1933-tól kezdve rövid időn belül 8000 zsidó származású orvos vesztette el a munkáját; ezekben az években a Németországban dolgozó orvosok körülbelül 45 százaléka lett a nemzetiszocialista párt tagja.
 
Kundi, a múzeum kabalafigurája a hatvanas évekből. Ő volt az NDK-s gyerekek Makk Marcija, az egészséges életmód testőre
 
   Az alacsonyabb rendűnek tételezett embercsoportok megbélyegzésére, illetve az egyes ember életének értéktelenségére alapozó rasszizmus és biologizmus ebben az időszakban Németországban az állami ideológia részévé vált. A mérgező gondolatok kialakításának és terjesztésének egyik központja a drezdai Higiéniai Múzeum lett; a múzeum munkatársai és az általuk rendezett kiállítások kulcsszerephez jutottak a propagandában, a náci fajelmélet terjesztésében. Csaknem minden funkcióját a Higiéniai Múzeum irodáiban látta el például Ernst Wegner, a szászországi belügyminisztérium egészségügyi komisszárja, a fajhigiéniai állami akadémia rektora, tartományi népegészségügyi vezető. 1933 és 1936 között a múzeum örökség- és fajgondozó osztályának vezetője volt Hermann Vellguth, aki a „német nemzettest megtisztítása” érdekében tevőlegesen vett részt az 1934-es Nép és faj és az 1936-os Vér és faj című kiállítások elkészítésében. A Higiéniai Múzeum munkatársaként került Berlinbe Bruno Gebhard, aki a 19. században Francis Galton által kialakított eugenika náci továbbgondolásának népszerűsítője lett. Gebhard rendezte 1934-ben az Eugenika az új Németországban, illetve 1935-ben Az élet csodái (Wunder des Lebens) című hírhedt kiállításokat, utóbbihoz a valaha a Bauhausból indult Herbert Bayer készített plakátokat. Számos nemzetiszocialista megbízást követően Bayer 1938-ban távozott az Egyesült Államokba – Gebhard, aki már 1937 óta ott élt, 1940-ben Clevelandben megalapította az USA első egészségügyi múzeumát.
 
Az egykori bauhausos Herbert Bayer tervezte Az élet csodája vándorkiállítás plakátját és a képen látható katalógus címlapját is 1935-ben | Forrás: Wikimediacommons
 
   Ezekben az években a drezdai múzeum kiállításainak arculata teljesen átalakult: a nácik a tények összefüggésrendszere helyett az érzelmi meggyőzésre helyezték a hangsúlyt – ennek jeleként a tárlatokról szinte teljesen eltűntek a statisztikák. Az 1938-as Egészséges élet – vidám alkotómunka című berlini kiállításra a Higiéniai Múzeumban készült el az úgynevezett Méregember, egy 3 méter 30 centi magas alak, amely többek között öt motor, 498 higanykapcsoló és 369 izzó segítségével mutatta be a mérgezés öt módját. Ugyanilyen demonstrációs eszköz volt a három és fél méternél is magasabb Cellon óriás, amelynek átlátszó műanyagból elkészített mellkasában villámok cikáztak. Az épületben – amelyben különböző náci népegészségügyi intézmények kaptak helyet – a háború alatt folyamatos maradt a propagandatevékenység, amely egyrészt továbbra is a (politikai) szervezet részeként értelmezett munkások egészségvédelmét, másrészt a kényszersterilizációval, majd a fogyatékosok megsemmisítésével végződő „fajhigiénia” népszerűsítését célozta. Az 1945 elején lezajlott drezdai bombatámadások során a múzeum épületének 80 százaléka megsemmisült. Az újjáépítés szinte azonnal megkezdődött, a szerkezet 1946-ban már ismét a helyén állt. 1949-től az intézmény az NDK legfontosabb egészségügyi propagandaeszközévé vált: az ötvenes években nemcsak a nevelés számított kiemelt feladatnak, hanem az újonnan alakult államban fellépő gyógyszer- és vitaminhiányra vonatkozó „ellenséges propaganda” ellensúlyozása is. A múzeum mindenekelőtt vándorkiállításokat szervezett, ezek közül a Vidéki higiénia című tárlat Romániában és Bulgáriában is sikert aratott. A keletnémet városokban utazó pavilonokat állítottak fel – a több mint tíz éven át Berlinben állomásozó kiállítást a drezdai múzeumépület kicsinyített másában rendezték be. Elindult az üvegemberek exportja, 1948 és 1959 között 21 nő és 12 férfi készült eladásra, ezenkívül legyártottak még három torzót és egy üveglovat is. Időközben a Nyugatra települt egykori munkatársak – köztük az Üvegember tervezője, Franz Tschackert – Kölnben kiépítették a múzeum párdarabját, s ezzel e területen is kezdetét vette a német–német konkurenciaharc. A hazai harcokban a múzeum a korszak bejáratott ötleteihez nyúlt; 1953-ban készült el a keletnémet gyermekeknek az a naptár, amelyben egy Sztálin-idézet alatt kifürkészhetetlen okból ez a tanító versike állt: „Egy dologra mégis gondolj / állatokat sose csókolj!” (Und noch eines musst Du wissen / niemals darfst Du Tiere küssen!)
 
Enteriőrfotó az állandó kiállítás „Emlékezet – Gondolkodás - Tanulás” interaktív terméből
 
   A Higiéniai Múzeum épületében található leghíresebb alkotás 1956-ban készült, és ma is ott van a helyén, bár nem látható. Gerhard Richter Életöröm című 5 x 15 méteres falfestménye a drezdai főiskola akkor 24 éves hallgatójának diplomamunkája volt (amely „nagyon jó” minősítést kapott). „A tér alaphangulata ünnepi-derűs, vidámságra hangoló, de egyszerre megnyugtató, világos és tárgyilagos is legyen” – írta Richter még akkoriban. A térmélységet szándékosan kevéssé hangsúlyozó, szinte tapétaszerű képen, amelybe a festőnek még egy négyszárnyú ajtót is bele kellett komponálnia, több csoport volt látható: a reggeli a szabadban szocialista parafrázisa, körtáncoló gyerekek vidám együttese, galambok, fák, gyümölcsök, őzikék, egy meztelen férfi törülközővel a vízparton, anya és apa gyermekükkel, háttérben egy traktor. A foyer-ban lévő képet 1979-ben a hivatalos indoklás szerint egyrészt azért festették le, mert vissza akartak térni az eredeti építészeti koncepcióhoz, másrészt – és nyilván ez a valódi indok – mivel az alkotó 1961-ben elhagyta az NDK-t és Nyugatra távozott. Egy kiállítás előkészületei során 1994-ben a falat két helyen kibontották, így láthatóvá váltak a mű részletei – Richter azonban nem akarta, hogy művét ismét teljes egészében megtekinthetővé tegyék. „Ami a falképet illeti, meg kell mondanom, bár egyrészt megtisztelő, hogy kibontásáért erőfeszítéseket tesznek, másrészt azonban biztos vagyok benne, hogy ez a falkép nem tartozik a világ megőrzendő műalkotásai közé. Ezért nem is tudom jóváhagyni a helyreállítására irányuló esetleges ráfordításokat, és meg kell hogy mondjam Önöknek, ezzel nem is értenék egyet.” 2000-ben az épület felújításakor a képre védőréteget, arra pedig fehér vakolatot vittek fel – Gerhard Richter hivatalos életmű-katalógusának kezdő évszáma pedig 1962.
 
A „Szexualitás” termének egyik vitrinrészlete grafikonok és táblázatok helyett asszociatív diagrammal
 
   1959-ben, az NDK fennállásának tizedik évfordulójára készült el az újabb attrakció: az üvegtehén, amely szinte már a tervtúlteljesítés jegyében 60 kilométer vezetéket és 120 lámpát foglalt magában. A világító objektum nemzetközi premierjére Indiában került sor, innentől fogva a tehén a fejlődő országokba exportált szemléltetőeszközök „zászlóshajója” lett (a nyolcvanas évekig összesen kilenc üvegtehenet készítettek és adtak el a világ különböző országaiba). A múzeum hazai feladatai erre az időszakra már kissé elmozdultak a korábbi irányoktól, elsősorban az egészséges táplálkozás propagálása, a cigaretta, az alkohol és egyéb káros szenvedélyek hatásainak bemutatása, illetve a szexuális felvilágosítás felé. A legmodernebb eszközök (egy 1986-os kiállításon megjelent már a komputer is) felvonultatása mellett fontos szerepet kapott a múzeum kabalafigurája, Kundi, aki felvilágosító munkáját a televízióra, rajzfilmekre is kiterjesztette. Az egyes epizódokban a kis sapkás manó (magyar párhuzama: Makk Marci) fantasztikus berendezései – egy telefon, egy monitor és egy csodálatos messzelátó – segítségével figyelte a gyerekeket, vajon rendesen elvégzik-e a napi tisztálkodással járó feladatokat. Mivel e tevékenysége erős párhuzamot mutatott az NDK állambiztonság megfigyelő apparátusával, ezért Kundi 1990-ben nyomtalanul eltűnt a képernyőkről.
   Németország újraegyesülése után nem tűnt el azonban a múzeumból az NDK múlt; az önreflexív történeti visszatekintés ma ugyanúgy a múzeum része, mint a néhány éve beszerzett viaszgyűjtemény, amelyben a vásári tárgyak mellett a kortárs műalkotások is megtalálhatók. Az autoriter politika kisajátításainak hosszú évtizedei után a múzeum visszatért az alapítók gondolataihoz.
 
Az anatómiai rendellenességeket vagy kuriózumokat bemutató viaszkabinet gyűjteményét és a tematikára reflektáló
kortárs művészeti alkotásokat kapcsolja össze a 2015. április 19-ig látható Blicke! Körper! Sensationen! időszaki kiállítása.
A legizgalmasabbak az 1900 körül készült, vásárokon és népnevelő szándékú egészségügyi felvilágosító körutakon mutogatott
meghökkentő viaszfigurák. Az előtérben látható villám sújtotta lány égési sebeket, a torzó a kardnyelő trükköt modellezi

A cikk megszületését a B.Braun támogatta.

Eredeti lead: A múzeum történetére a harmincas években a fasiszta fajelmélet és az eugenikai program propagálása vetett sötét árnyat, ám a háború után a hamvaiból feltámadt intézmény újult erővel vetette bele magát az egészséges életmód népszerűsítésébe, amihez Életöröm című erősen szocreál freskójával a frissen diplomázó Gerhard Richter is hozzájárult. Üvegember után lett Üvegtehén is, amitől még Nehru is el volt ragadtatva, és a szimbolikus mindent látó szem mellett színpadra lépett Kundi, a múzeum új kabalafigurája, aki titkosszolgálati módszereket vetett be a mocskos kéz, elhanyagolt fogmosás képében támadó ellenséggel szemben.