Összeomlás nem, csak korrekció várható, avagy a nemzetközi helyzet „fokozódik”, de a piaci szereplők bizakodók. Helyzetelemző rövid interjúk Claude Pieninggel, a Sotheby’s londoni 19. századi európai festményekkel foglalkozó osztályának igazgatójával, Karl Schweitzerrel, a UBS svájci központú, nemzetközi befektetési bank Art Banking részlegének vezetőjével és Vologya Tsarenkovval, a Londonban és Moszkvában élő műgyűjtővel az év végi pénzügyi válság műtárgypiaci hatásairól.

Érinti-e ön szerint a művészeti piacot a globális pénzügyi válság?

Claude Piening: Igen, ez máris látható, szemben az 1991-es krízissel, amikor csak egy év múlva érződött a hatás a műkincspiacon. Főleg a kereskedelem bizonyos szegmenseiben érezhető a kellemetlen változás szele: a közép- és alsó kategóriás műtárgyak piacán. Amikor persze olyan vételi lehetőség adódik, ami megismételhetetlen, akkor a vevők még most, ebben a változékony helyzetben is versenyeznek a tárgyakért.

Mi lehet az oka, hogy a műkereskedelem ezúttal azonnal leköveti a pénzpiacokat?

Claude Piening: Egyértelmű ok a készpénzhiány – akinek részvényekben volt a pénze, sokat veszített. Ennél azonban érdekes módon úgy látszik, nagyobb szerepet játszik a befektetésekkel (legyen az bármilyen, akár műtárgybefektetésekkel) kapcsolatos általános bizonytalanság, bizalmatlanság. Amikor nemrég Amszterdamban az egyik aukciónkon a tételek több mint fele eladatlan maradt, nagy valószínűséggel ez volt az ok a háttérben.

Biztos befektetésnek tartja a műtárgyakat?

Claude Piening: Amint mondtam, az olyan tárgyak értéke, amelyekhez csak egyszer lehet hozzájutni az életben, stabil. Ezzel együtt az emberek tapasztalatom szerint inkább érzelmi alapon vásárolnak, persze a mai gazdasági körülmények között sokkal jobban számít, hogy a műtárgy egyúttal értékálló befektetés is legyen. Bár az érzelmi faktor fontosságára is van ellenpélda, mert a 80-as években rengeteg japán üzletember fektette a pénzét impresszionista képekbe, és rejtette széfek mélyére, ahol se ők, se más nem láthatja őket.

Sokan kényszerülnek most eladni értékes műtárgyaikat?

Claude Piening: Látok erre tendenciát. Amikor az egyik legnagyobb befektetési bank hetekkel ezelőtt csődbe ment, már másnap kaptam egy telefont az igazgatójától, hogy menjek el a házába felmérni a gyűjteményét, mert gondolkozik azon, hogy eladja. Végül az eladásra nem került sor, de hozzá hasonlóan biztosan mások is kénytelenek lesznek majd elgondolkozni azon, hogy a műtárgyaik eladásából pótolják a vesztességeiket.

Mennyire szükséges felülvizsgálni az aukciósházak becsérték[1] megállapításával kapcsolatos stratégiáját?

Claude Piening: Kritikával kell nézni az elmúlt évek bátor kalkulációit, a jövőben tekintettel kell lennünk a kialakult bizonytalan pénzügyi helyzetre.

Melyek tapasztalataik szerint a műkincspiac legérintettebb területei?

Claude Piening:Leginkább a közepes és az alacsony értékű tárgyak piaca szenved már most is a recessziótól, érezhető némi visszaesés a csúcsművek körében is, de attól nem kell tartani, hogy a krach ezt a szegmenst komolyan érinti. A ritka, különleges és kiváló minőségű művek piaca nagyon stabil. A november 3-i New York-i impresszionista és modern festmény aukciónk eredménye is ezt bizonyítja. Idén az össz-leütésiár 223 800 000 USD volt, míg tavaly ugyanekkor 269 000 000 USD volt a forgalom, a tavaszi aukciónkon pedig 235 000 000 USD volt az eredmény. Az adatokból világosan látszik, hogy a művészeti piacon nem összeomlás, hanem korrekció látszik. Nem is említve a szeptemberi Damien Hirst-aukció sikerét, amikor a művész 232 alkotását árvereztük hatalmas sikerrel.

____________________________________________________________


Mi a véleménye, mennyire érinti a pénzügyi krízis a műkereskedelmet?

Karl Schweitzer: Látványosan. A világ likviditási válságban van, a művészeti piac pedig csak akkor működik jól, ha van a világban szabad, elkölteni való pénz.

Gondolja, hogy a pénzpiaci problémák miatt a műkincs vonzóbb befektetés lesz?

Karl Schweitzer: Azt gondolom, hogy a művészet általában kockázatos befektetés, hiszen az egyes művészek „árai” eleve kevésbé kiszámíthatók, mint a részvénypiaci árfolyamok. Előfordulhat például, hogy hiába kerülnek nagyszerű művek a piacra, nem lesznek vevők, márpedig ez bizonytalanná teszi a műkincspiac likviditását. A műkereskedelem leköveti a világgazdasági folyamatokat, a recesszió visszaveti a műkincspiacot is. Az emberek most más problémákkal vannak elfoglalva, kevesebb idejük és energiájuk marad arra, hogy a műtárgyakra koncentráljanak. A leggazdagabbak persze most is készek arra, hogy műtárgyakat vásároljanak, de valószínűleg nem ugyanazon az áron, mint korábban. A befektetési kockázat sokkal magasabb, ha valaki túlárazva vesz egy alkotást. Ám itt is igaz, hogy egy nagyon jó minőségű tárgy esetében kevesebb az értékvesztés lehetősége és a likviditása is nagyobb.

Mit várhatunk ön szerint? Hogyan alakul a műkereskedelem jövője?

Karl Schweitzer: Nehéz komolyan és felelősséggel előre jelezni a művészeti piac folyamatait – én azt mondom, hogy inkább csak spekulálni lehet. A piac óvatosabb lesz, az aukciósházak például bizonyára visszafogottabbak lesznek a becsértékek megállapításánál. Az elmúlt években egyre felfelé tekeredő árspirálnak vége szakad. Az alacsonyabb becsértékek viszont felpezsdíthetik a vásárlási kedvet. A galériák esetében már problematikusabb a helyzet – náluk kevésbé rugalmasan alakíthatók az árak. Egy-egy művész árainak beállítása hosszú és érzékeny folyamat, a piac gyengülése viszont felrúgja a rendszert, a galériák is rákényszerülnek majd arra, hogy az árakat mérsékeljék és hogy a beadók árigényeit lejjebb tuszkolják, és persze kénytelenek lesznek alacsonyabb árréssel dolgozni. Eddig az eladók határozták meg a piac alakulását, mostantól a vevők fogják: attól függ minden, hogy mennyire marad stabil a vásárlóerő.

Mi a véleménye, ha valaki rászorul, most érdemes eladni egy-egy műtárgyat?

Karl Schweitzer: Az ilyen menekülő jellegű eladás szerintem most nem megfelelő stratégia, mert bizonytalan az előnyös eredmény, én inkább várnék, amíg stabilizálódik a helyzet.

Mik a tapasztalataik a UBS Art Banking ügyfeleivel kapcsolatban? Hogyan változott az érdeklődés a szolgáltatásaik iránt?

Karl Schweitzer: Őszintén szólva, az érdeklődés korántsem változatlan, az emberek figyelmét elsősorban most a pénzügyi veszteségek kezelése köti le, kevesebb energiájuk marad a művészetre, ez teljesen érthető. Nyilván a helyzet átmeneti, ha túljutunk a válságon, az emberek is megkönnyebbülnek, és visszatér minden a régi kerékvágásba.

Mit javasolna azoknak, akik mostanában vásárolnának műtárgyakat?

Karl Schweitzer: A recesszió kevésbé fogja érinteni azokat a művészeket és azokból a művészeti korszakokból származó műveket, akik és amelyek a piacon már kiforrott, stabil pozíciókat alakítottak ki, így a régi mesterek, a klasszikus modern és akár a már befutott háború utáni művészek munkáit nagyobb biztonsággal vásárolhatjuk, a válság kevésbé fogja a forgalmukat gyengíteni. És még egy dolog – vásárlásnál érdemes odafigyelni a saját magunknak szabott limitekre és kevésbé szabadon engedni az érzelmeinket egy-egy áhított darab megszerzésénél, így mérsékelhetjük a kockázatot.

____________________________________________________________


Hogyan befolyásolja a kialakult pénzügyi válság döntéseit új gyűjteményi darabok vásárlásánál?

Vologya Tsarenkov: Továbbra is lelkesen vásárolok jelentős és ritka darabokat, akár a többi gyűjtő – ezen a válság semmit nem változtat. Általában igaz, de ebben a mostani helyzetben különösen, hogy csak a ritka és kitűnő minőségű darabok lehetnek vonzók, mert ezek örökre megőrzik az értéküket. Tudni kell, hogy a részvénypiaccal szemben a műtárgypiacon a vevők döntéseiben nagyon fontos az érzelmi szempont, ezért hiába a recesszió, ha a gyűjtő vágyik egy tárgyra, meg fogja szerezni.

A krízis vezethet esetleg menekülő eladásokhoz? Rákényszerülhetnek a gyűjtők, hogy megváljanak egy-egy féltve dédelgetett darabtól?

Vologya Tsarenkov: Természetesen most biztosan többen szorulnak majd rá értékes művek eladására, hogy pótolják az egyéb befektetéseikből származó veszteségeket.

Akkor ez azt jelentheti, hogy több különleges darabhoz lehet majd hozzájutni a piacon és esetleg alacsonyabb áron?

Vologya Tsarenkov: Igen, én számolok azzal, hogy nő a jó minőségű tárgyak száma a kereskedelemben, és valószínűleg valamennyivel – de nem számottevően – alacsonyabb áron lehet majd őket megvásárolni, mint korábban.

Véleménye szerint szabad teret jelenthet az új helyzet a spekulánsoknak?

Vologya Tsarenkov: Nem igazán, mert ahogy mondtam, amit érdemes megvásárolni, azaz amibe a ritkasága, értékállósága miatt van értelme befektetni, azoknak a daraboknak az ára jelentősen nem fog csökkenni. Pont ezért jó befektetések – tartják az árukat.

Mit gondol, rövid és hosszú távon milyen folyamatokat indít be a pénzügyi válság a művészeti piacokon?

Vologya Tsarenkov: A november 3-i New York-i impresszionista és modern festmény árverések eredménye[2] kétségtelenül azt jelezte, hogy a top kvalitású darabokat továbbra is ugyanolyan szenvedéllyel fogják vásárolni, viszont a gyengébb műtárgyak piaca nagy bajban lesz, gyakorlatilag jó ideig lehetetlen lesz ezeket a műveket eladni. Ugyanez történt a korábbi 1991-es válság idején is – a csúcsművek kereskedelme mit sem változott, ám a piac maradéka sokáig nem állt talpra. Ezek a folyamatok mostanára annyiban változtak, hogy a művészeti piac globalizálódása következtében a jelenség az egész világot érinti. Ugyanakkor a globalizáció sok új gyűjtőt is bevont a piacra, a vásárlóerő bővülése pedig stabilizáló tényező.

Mit tud tanácsolni azoknak, akik vásárolnának most és szem előtt tartják a befektetési szempontokat is?

Vologya Tsarenkov: Nem tudom elégszer mondani, hogy minőség, minőség, minőség! Csak csúcsművet érdemes venni!

Jegyzetek:

[1] Az angolszász árverezési rendszer a magyartól eltérően nem induló árakat állapít meg, hanem úgynevezett alsó és felső becsértékkel jelzi a mű értékét; az aukció során az alsó becsérték alatt is megkezdhetik a vásárlók a licitet, viszont a megbízókkal többnyire védőárakban állapodnak meg az aukciósházak, amelyek alatt a művek nem értékesíthetők.

[2] A Sotheby’s 2008. november 3-i, New York-i impresszionista és modern kép árverésének kiemelkedő eredményei: Kazimir Malevics: Szuprematista kompozíció, 1916 – 60 002 500 USD; Edgard Degas: Danseuse au repos, 1879 k. – 37 042 500 USD; Edvard Munch: Vámpír, 1894 – 38 162 500 USD

Artmagazin 2006/5. 12-14. o.