Az Osztrák–Magyar Monarchia festészetét bemutató kiállítás szerzőnk, P. Szűcs Julianna által is említett érdekességei közül alán a legnagyobb meglepetést Paczka Kornélia Jászai Mariról festett grandiózus képe jelentette.

A Színháztörténeti Múzeumban őrzött festményen a magyar színjátszás nagyasszonyát egészen szokatlan kompozícióba rendezve – egy pamlagon elterülve – örökíti meg a festő (történetesen egy nő). Nem valamelyik szerepében, a színpadon állva, fénykép alapján, hanem kiiktatva a modellülés kényelmetlenségét, félig szinte fekve, azt az állapotot előidézve, amikor a lassan múló órák alatt lefoszlanak az álarcok. Mondjuk nem Jászai Mariról. Az ő arcán akkor is ott a tragikai kifejezés, ha félig már alszik. Tekintete elvileg magába réved, de valahogy mégis látszik, hogy tudatában van annak: nézik. Hogy mindig nézik, a közönség a színpadon, a festő éppen akkor, és majd mi is, az egész utókor, amíg csak lesz Jászai Mari tér a Földön. Igazán nagy bravúr ezt visszaadni, szóval lássuk, ki Paczka Kornélia, akinek a nevét alig-alig ismerjük. A Paczka név mégis kicsit ismerős lehet, főleg árverési katalógusokból, csak Ferenc utótaggal. Ő a férj, a pályatárs, akihez 1890-ben Rómában ment hozzá a német Cornelia Wagner. Cornelia Göttingenben született 1864-ben. Berlinben, Münchenben, Párizsban tanult és sokat utazott. Rómában nemcsak későbbi férjével találkozott, hanem a tíz évig ott élő Max Klingerrel is, akivel szoros kapcsolatban álltak, Klinger sok képének ő volt a modellje, és közösen kísérleteztek különböző grafikai technikákkal. Cornelia például az algráfiával, ami alumíniumlemezt használ a litográfia köve helyett, és amit Magyarországon ő igyekezett elterjeszteni. A legérdekesebb, hogy a külföldi szakirodalom Cornelia Paczka-Wagnert a szimbolizmus egyik fontos alkotójaként tartja számon, aki a nem egészen problémátlan, saját jogú női létezés lényegét kutatta, és igyekezett először grafikai, majd festménysorozatokban, később plasztikus művekben is megfogalmazni ezt. Max Klingerrel együtt élénken érdeklődött a pszichoanalízis iránt, kompozíciói, címadásai (Vita Beata, Káosz, Tánc, Zene) a századforduló tipikus témaválasztásaival mutatnak összhangot. Miközben férjével inkább Berlinben éltek, a nyarakat mindig Magyarországon, a dunántúli Tolna-Szántón (ma valószínűleg Koppányszántó) töltötték. Paczka Ferenc képeiről sokszor köszönnek vissza népviseletbe öltözött helyiek, a falusi élet jelenetei (Komámasszony látogatása, Parasztlányok, Kosnyírás), de hogy a népi motívumok képbeágyazása, mint festői probléma az itthon Paczka Kornéliaként szereplő festőnőt sem hagyta hidegen, azt jól mutatja Jászai Mari palástszerű köpenyének a képfelület jó részét kitöltő hímzett bélése.