A reneszánszról új könyvet írni, ilyen címen, meglehetősen merész vállalásnak tűnik a piacon fellelhető megannyi színes album, monográfia vagy éppen tudományos korszakbemutatás mellett.

A tőle már megszokott módon, nem is szakmai mélyfúrásra vállalkozik a Scolar kiadó művészeti sorozatának soron következő darabja, hanem a tudományos ismeretterjesztés útján elindulva (és a sorozat többi részének koncepcióját szorosan követve, lásd: Artmagazin, 2009/5. 84. o.) húsz reneszánsz festményen keresztül kíván képet adni az európai művészet talán legtöbbet vizsgált korszakáról. A válogatás a szerzőnek, dr. Jeannie Labnónak, a Sussexi Egyetem művészettörténészének szubjektív szempontjait követi, aki saját bevallása szerint vagy egy alkotó jelentősége, vagy a közölt mű a stíluskorszakban betöltött fontossága alapján készítette el listáját. A szelekció még így is nyíltan közönség- és olvasóbarát, amennyiben egy-két kivételtől eltekintve szinte csak a nagy nevek (és sokszor legismertebb munkáik) szerepelnek benne. Így kaphatott helyet a könyvben Jan van Eyck Arnolfini házaspárja, Botticelli Vénusza vagy éppen Raffaello Athéni iskolája. Az igényesen reprodukált művek egy-egy részletét újfent játékos képkivágások hozzák közelebb, az olyan festészettechnikai fogalmak, mint a giornata vagy a sfumato tisztázása pedig a kor tudományos érdeklődésére mu tatnak rá. A minden alkotásnál megjelenő képleírás és a színhasználat aprólékos elemzése némi segítséget jelenthet a reneszánsz mint stílus megértéséhez vagy éppen a velencei tüzes koloritra való rácsodálkozáshoz, de nem utolsósorban a tankönyvekben és bedekkerekben szereplő rogyásig ismételt festmények alaposabb megismeréséhez. Vagy egyszerűen csak egy felelőtlen otthoni este eltöltéséhez, amikor belefeledkezhetünk közel kétszázötven év egyazon szóval jelölt művészetébe, a reneszánszéba.

Jeannie Labno: A Reneszánsz. Scolar, Budapest, 2009, 128 oldal, 2975 Ft