​Agnes Pelton életének nagy részét Amerika keleti parti művészeti nyüzsgésétől távol, a kontinens nyugati szélén, egy, a kaliforniai Palm Springs közelében lévő kis közösségben, Cathedral Cityben töltötte.

Izoláltsága révén nem véletlen, hogy művei nemcsak életében, de még a halálát követő néhány évtizedben is viszonylag ismeretlenek maradtak. Agnes 1881-ben született egy Németországban élő, tehetős amerikai családba, amely, miután Rotterdamban és Baselben is élt, New Yorkba költözött, ahol Pelton édesapja viszonylag korán elhunyt morfium-túladagolásban. A kislányt rossz egészségi állapota miatt édesanyja tanította otthonukban, hogy aztán 1895-ben megkezdje tanulmányait a mára nemzetközileg is híres brooklyni Pratt Institute-ban. Pályája kezdetén álomszerű, szimbolista hagyományokra emlékeztető, erdei tisztásokon feltűnő görög nőalakokat festett – képei közül kettő is szerepelt az 1913-as Armory Show anyagában, ahol a korban megszokott arányok ellenére meglepő módon a háromszáz kiállító közül ötven nő volt. (Manapság, néhány kivételtől eltekintve, ezeket az életműveket a legtöbb művészettörténész sem ismeri, még úgy sem, hogy a női művészek munkái az Armory Show előtt és után is több kiállításon szerepeltek.) Pelton munkássága is csak az elmúlt időszakban vált szélesebb körben ismertté, és ha a koronavírus nem szól közbe, az első nagyobb, egész munkásságát áttekintő kiállítás márciustól júniusig lett volna látogatható Agnes Pelton: Desert Transcendentalist címmel a Whitney Museumban. 

A sajátos, már-már az absztrakció határán mozgó szimbólumokkal, finom fénypászmákkal és hullámzó görbületekkel teli festmények mögött egy nem a megélhetésért festő, a miszticizmus és spiritualitás iránt érdeklődő, de mindvégig odaadó keresztényként élő művész áll. Pelton életművének legjelentősebb hányada a nagy gazdasági világválság okozta regreszszió éveiben jött létre, festményein mégsem hagytak nyomot a napi közéleti és politikai történések. Meditációs gyakorlatként festett, így születtek csillagokat, felhőket, tengert és természeti szimbólumokat ábrázoló, álomszerű képei, amik a 80-as évek tudományos-fantasztikus filmjeinek látványterveire emlékeztetnek (gondoljunk csak James Cameron az évtized vége felé forgatott és a víz alatt játszódó, A mélység titka címet viselő filmjében szereplő földönkívüliek irizálóan színes hajóira). Pelton egyébként a saját maga kedvtelésére készített festmények mellett megélhetése érdekében portrékat és sivatagi tájképeket adott el turistáknak. A sivatagok nyugalmában elzárkózó festőnő életművének újrafelfedezése pedig nem véletlenül hozott nagy múzeumi egyéni kiállítást. 

Munkái újabb lehetőséget nyújtanak arra, hogy felfedezzük, a női művészek milyen, eddig talán ismeretlen módon járultak hozzá a modern absztrakció történetéhez. Azt is mondhatjuk, hogy a pár éve felfedezett, svéd Hilma af Klint után az ezoterikus absztrakció újabb, későbbi sztárja a sivatag jelentette felsőbb erő sugallatait szinte médiumként közvetítő Agnes Pelton lesz.

Agnes Pelton: Desert Transcendentalist, Whitney Museum of American Art, New York, 2020. június 28-ig