Daniel Spoerri

Kovács A. Ágnes

A csapdaképeiről ismert neves képzőművész, Daniel Spoerri eddigi munkásságát bemutató impozáns kiadvány jelent meg a Kijárat Kiadó gondozásában.

A nyughatatlan, kalandos életű művész – a mi Amerigo Totunkhoz hasonlóan – Európa-szerte több helyen megfordult és több műfajban, sőt művészeti ágban alkotott maradandót. A román származású Spoerri pályafutását balett-táncosként kezdte: Zürichben, majd Párizsban tanult, ahol olyan képzőművészekkel került barátságba, mint Dieter Roth vagy Jean Tinguely. Mielőtt hatásukra a képzőművészet felé fordult volna, Svájcban nemcsak mint táncos-színész lépett a világot jelentő deszkákra, hanem kísérleti színházzal is foglalkozott.

Spoerri saját bevallása szerint már drámáiban és rendezéseiben megmutatkozott az, ami csapdaképein még koncentráltabban jelent meg: a véletlen elfogadása és a saját értelmezésről való lemondás. Képzőművészeti munkássága a 20. század egyetemes művészete szempontjából kulcsjelentőségű fogalmakkal jellemezhető: a már említett csapdaképek és a posztmodern világ tárgyaiból összeállított assemblage-ai, illetve az Eat Art-mozgalom. A könyv címe utal az 1962-es Anekdotikus topográfia (Anecdoted Topography of Chance) című munkájára, ami látszólag egy 53 oldalnyi „tárgykatalógus”, Spoerri mindennapi életével, utazásaival, művészeti elképzeléseivel kapcsolatos tárgyak sorszámozott, rajzokkal, térképekkel, leírásokkal jellemzett, rövid, személyes történetekkel (anekdotákkal) illusztrált elrendezése.

A düsseldorfi Restaurant Spoerri pedig az Eat Art-projekt égisze alatt működik, ami egyszerre egy hagyományos (ételeket-italokat felszolgáló) étterem és egy művészeti boszorkány-konyha. (Artmagazin, 2010/ 2. 70–75.) Ide- illő Spoerri-idézettel élve a társadalom számára a művészet olyan, mint a só és a bors az egyénnek. Spoerri „konyhaművészete” (happeningjei, performance-ai) az ételek elidegenítésével megkérdőjelezi, elutasítja a kiüresedett tradíciókat, majd igyekszik új alternatívát nyújtani: így kerülhet az étlapra az elefántormány-steak vagy a konzerv selyemhernyó. A Ligetfalvi Gergely által kulináris vagabondként aposztrofált művész életében a humoros-ironikus művészeti gesztusok nem szorítják háttérbe sem a színházat (vagy a filmet), sem a költészetet.

Az életmű pikantériája, hogy Spoerri elmondása szerint egész életében író akart lenni. A most megjelent kötet – ami a művészeti album, az elméleti szakkönyv, egy személyes napló és a 20. századi művészet anekdotákkal tűzdelt izgalmas regényének speciális elegye – tartalmaz a Spoerri-művek reprodukcióitól kezdve a művészeti világ nagyjairól szóló történeteken át olyan érdekességeket is, mint a művész toszkánai Giardinójában termő gyógynövényekből készült leves receptje. A könyv igazi jelentőségét mégis az adja, hogy több, eddig nem publikált alkotást (főleg rövid történeteket és novellákat) is bemutat. Az Anekdotomania egy fáradhatatlan művészeti kalandor és gasztro-fenegyerek átfogó, összegző igényű, de egyben színes-szagos (képes-receptes) és olvasmányos önéletírása, ami mind a szakértő művészettörténész, mind a művészet iránt érdeklődő laikus számára izgalmas és informatív olvasmányul szolgálhat.


Daniel Spoerri: Anekdotomania. Kijárat Kiadó, 2010, 350 oldal, 3990 Ft

Full 002570