Novemberi jóslatok

Interjú egy „szupergyűjtővel”

Folytatódik a vita a felpörgetett műkereskedelem lehetséges jövőjéről. A specialisták egymásra licitálva ígérnek hol derüt, hol borút. A világ legnagyobb és legbefolyásosabb műgyűjtője, Eli Broad véleményét a New York Post kérte ki. Az amerikai szupergyűjtő, akinek nevét februártól a Los Angeles-i Művészeti Múzeum egyik szárnya is viselni fogja, tele van kételyekkel, de beszámol a közgyűjtemények új prototípusáról, a várható novemberi eseményekről és egy milliárdos kollekció mozgatórugóiról is.

 

Eli Broad (1933-)
A Harvard után ingatlanügyletekkel indult, majd a pénzügyi óriás, a SunAmerica alapítójaként gazdagodott meg. A nyolcvanas évektől kezdve állította össze mértékadó, hatalmas kollekcióját, túlnyomó részt háború utáni amerikai festményekből. A Sotheby's kortárs részlegének igazgatója így nyilatkozott róla: „Az emberek szerint ő a piac mérőműszere, a piac feje.”

New York Post: Úgy látja, hogy a kortárs művészet árai nem emelkednek tovább?

Eli Broad: Számomra nem kérdés, hogy elérték a csúcspontot. Néhány mű ára 200%-ot vagy 300%-ot is emelkedett. Ez a drágulás példa nélküli. Nem tudok elképzelni még egy piacot, ahol ilyen áremelkedés történne.

New York Post: Aggódik a képzőművészeti árak esetleges zuhanásáért?

Eli Broad
: Ha az árak lefelé mennek, az a gyűjtő számára lehetőség.

 

New York Post: A gyűjteménye (a benne található Andy Warhol-, Robert Rauschenberg-, Jasper Johns- és Cindy Sherman-művekkel együtt) félig magánkézben, félig egy alapítványnál van. A Lacma [Los Angeles Megyei Művészeti Múzeum] kurátorai számára mindegyik elérhető lesz, hogy megtöltsék az új Broad Kortárs Művészet Múzeumot (BCAM), amire épp most költött 60 millió dollárt. A szabad kölcsönzési elv nem szokatlan a patrónus és a múzeum számára?

Eli Broad: Azt hiszem, ez egyedi. Ez a legjobb mindkét oldalnak, a magánfélnek és a közösségnek. Így folytonos marad a közintézmény, miközben valaki (mint én) be tudja mutatni a műgyűjteményét.

New York Post: De miért nem adta oda a gyűjteményét egyszerűen a múzeumnak?

Eli Broad: Ha egyszerűen csak odaadod, akkor a 90%-a raktárba kerül. Így viszont a gyűjteményt sokkal szélesebb közönség láthatja majd.

 

David Smith: Cubi XXVIII, 1965, krómacél. Az absztrakt amerikai szobrász enigmatikus műve sokáig a New York-i Guggenheim Múzeum előtt állt, majd 2005-ben Eli Broad megvásárolta 23,8 millióért a Sotheby'snél.

New York Post: Ön vette meg David Smith Cubi XXVIII. (1965) című művét a Sotheby'snél 2005-ben 23,8 millió dollárért, ami a háború utáni művek rekord árának számított akkor. Azt mondta, hogy nagyon bánta, amikor 20 évvel korábban túllicitálták, és elszalasztotta a Cubi-sorozat egyik szobrát. Most a 23 millió jó vételnek tűnik, hiszen a háború utáni művek új rekordját egy 72,8 milliós Mark Rothko festmény tartja. Gondolja hogy az árverés még mindig jó fórum a műtárgy-vásárlásra?

Eli Broad: Az aukciósházak vagy dőzsölnek vagy koplalnak, jelenleg mind sok-sok éve dőzsöl. Nem hiszem, hogy túl aktívak lennénk a novemberi árveréseken ilyen áraknál, hacsak nincs valami különleges ritkaság, mint a
Cubi...

New York Post: Ugyanúgy vásárol műtermekből, művészeti vásárokról és galériákból […]. Maradt még egyáltalán jó mű, amit meg lehet venni?

Eli Broad: Tavaly vettünk egy hatalmas Cy Twombly-munkát és három Jeff Koons-művet: két festményt és egy repedt tojásos szobrot, ami épp most készül, de a BCAM megnyitójára kész lesz.

New York Post
: Jeff Koons (akitől sok művet megvásárolt már) alkotásai a Christie's és a Sotheby's kortárs árveréseinek egymással viaskodó sztárjai lesznek [novemberben]. Mindkét árverezőház azt reméli, hogy elérik majd a 20 millió dollárt.

Eli Broad: Jó művek, de ezeket az árakat fel nem foghatom.

Jeff Koons: Kék gyémánt, 1994-2005, krómozott acél, 2,5 méter. A szobor a Christie's New York-i kortárs árverésén kerül kalapács alá 2007. november 13-án.

New York Post: Hogy a Koons-mű körüli izgalmat tovább csigázza, a Christie's e heti sajtóanyagában Elizabeth Taylort idézi: 'szépek a vörös szívek..., de én igazán a kék gyémántokért őrülök meg!' Megváltoztatják a magas árak a műalkotások befogadását?

Eli Broad: Befolyásolják, növelik a népszerűséget, de ha magas árat is érnének el, nem hiszem, hogy ez azt jelenti: nagy művek.

New York Post: Megpróbált megvásárolni olyan médiaérdekeltségeket, mint a Tribune Company és a The Los Angeles Times. A nyomtatott sajtó van olyan jó vétel, mint a képzőművészet?

Eli Broad: Nem hiszem, hogy az újságok jó pénzügyi befektetések. Én sem pénzügyi okokból érdeklődtem, hanem mert fontos a demokráciánk számára a szabad sajtó és az oknyomozó újságírás. Sőt, a műtárgypiacon elért hatalmas profit ellenére a képzőművészetet se tartottam soha befektetésnek. A biztosítási költségeim a művészettel együtt drágulnak.


Fordította: Rieder Gábor