Bruce Naumanról először talán neonokat használó művei juthatnak eszünkbe – összemosódó, egymásba vágó szavakból álló szóhalmok, a saját nevét kisbetűvel és a mai csetnyelvezetben már oly gyakori betűismétléssel leíró mű, csupa kapitális betűs, az utcai reklámüzeneteket idéző felirat („EAT”, „WAR”, „READ”, „RUN FROM FEAR”). Nauman az 1960­as évek vége óta folyamatosan azt a kérdést járja körbe, hogy mi válhat műalkotássá, és mi értelmezhető akként a kortárs képzőművészet folyamatosan változó halmazában. Bruce Nauman a médiumok széles skáláját használja munkáiban – az életmű szobrokból, fotókból, neonokból, mozgóképekből és rajzokból áll. Régi formákat alakít újjá vagy használ: az 1960­as évek végén például elkezdett klausztrofób és zárt folyosókat, szobákat építeni, amelyekbe lépve a látogatók saját bőrükön tapasztalhatták meg a bezártság érzését.

Most a Tate Modern retrospektív kiállításon mutatja be munkáit. A kiállítás különös figyelemmel fordul a hang­ és mozgóképalapú művek, valamint a híres neonművek felé – azzal a céllal, hogy a most bemutatott 40 alkotás hűen tükrözze, mi foglalkoztatta Naumant 50 évet felölelő munkássága alatt. A munkákat nem kronologikus sorrendben bemutató kiállítás – szervezői szerint – tökéletesen illusztrálja, hogy Nauman művei mennyire szemben állnak a mai képernyőalapú információs és szórakoztató kultúra azonnali elégedettséget ígérő, szinte zéró energiabefektetést megkívánó gyakorlatával.

Bruce Nauman, Tate Modern, London, 2021. február 21-ig