Hétköznapi tapasztalat, hogy a rajzolók mindig saját magukat rajzolják. Dürer a maga szálkás, ványadt testével ajándékozza meg a hőseit, de még mondjuk Szyksznian Wanda is fölismerhető, pedig Szörényi Leventét ábrázolja a lemezborító. Azért van egy biztos kivétel: Aubrey Beardsley. Nem rajzolhatja önmagát, mert ilyen kéz nincs. Húsz centi minden ujja. Ilyen orr nincs, a csont közepe annyira távol van az arctól, hogy ekkora ötlete még a természetnek sem lehet. És hiába minden előzetes okoskodás, Beardsley mégis a saját kezét rajzolja, a saját orrát metszi rézbe, ez tetszik neki vagy ezt tanulmányozza a legalaposabban. Mindösszesen is csak huszonöt éve jutott arra, hogy a vonásait közkinccsé tegye, de nem pocsékolta az időt, a 19. század utolsó évtizedét most is Beardsley évtizedének mondják az angol művészettörténészek. A franciáktól ez nem várható el, de most nézik, nézik Beardsley kezét a Musée d’Orsayban. 

Aubrey Beardsley (1872–1898), Musée d'Orsay, Párizs, 2021. január 10-ig