ARTANZIX / 109
TINTORETTO?
Vad és űzött ez a tekintet vagy mélységesen szomorú? Vajon így nézett ki az ifjú Tintoretto? Ő lenne Il Furioso? Kollégái elképesztő energiája, lendületes, dinamikus ecsetkezelése és expresszív, az érzelmeket szabadjára engedő újszerű stílusa miatt nevezték „Őrjöngő”-nek az 1518-ban született velencei festőt. Máig találgatás övezi, hogy valóban ifjúkori önarcképről vagy valamelyik közeli barátja portréjáról van-e szó a képünkön látható kissé nyers, de épp ezért megkapó arckép esetében. A Metropolitan Museum of Art Tintoretto születésének ötszázadik évfordulójára rendezett kiállításának középpontjában a portrék és mindenekelőtt az arcképekhez készült vázlatok állnak, melyek meglepően modernnek hatnak a benyomások híresen gyors rögzítése (prestezza) és az arcmásokon tükröződő eleven érzelmek miatt. Természetesen nemcsak New York, hanem Tintoretto szülővárosa is méltóképpen megemlékezik a kerek évfordulóról. A Dózsepalotában rendezett életmű-kiállításhoz kapcsolódva, a Gallerie dell’Accademia a festő fiatalkori műveiből válogat. (Sz. R.)
Celebrating Tintoretto: Portrait Paintings and Studio Drawings, Metropolitan Museum of Art, New York, 2019. január 27-ig.
Tintoretto 1519–1594, Palazzo Ducale, Velence, 2019. január 6-ig.
PICASSO SZÍNEI
Picasso korai útkereső korszakát elemzi a Musée d’Orsay kiállítása, rögtön színekbe – rózsaszín-kék-okker – kódolva a Párizsba érkező fiatal katalán festő kezdeti, de már ak- kor is zseniális kísérleteit. Picasso Párizsban is úgy zongorázta végig példaképei és kollégái stílusát, mint ahogy azt utazását megelőzően a századelő barcelonai művészkörében tette. Mindent magába szívott, folyamatosan az in- tenzív feldolgozás állapotában alkotott – ezért van olyan önarcképe, amit mintha Van Gogh készített volna róla, Toulouse-Lautrec-es hul- lámzó kontúrokkal megfestett halványképű Harlekinje, Degas lavórban fürdő női aktjait kísértetiesen idéző saját verziója. Első komoly kiállításán 1900-ban Barcelonában már csak- nem ötszáz portrét és vázlatot állított ki, de Párizsban is őrült sebességre kapcsolt, mini- mum napi három képet festett, és fél évvel letelepedése után, 1901-ben már Ambroise Vollard galériájában aratott sikert képeivel. Az extrém tempóban szerzett festői tapaszta- latokat hamarosan sajátos modellgárdájával ötvözte, a társadalom peremére szorult figurák, köztük prostituáltak, csavargók és az artis- ták, bohócok világával. Különleges technikai adottságából és kíváncsiságából végül művészi program lett. Festészetének folytonos megújí- tása, az aktuális (vagy örök) témák az adott helynek és pillanatnak leginkább megfelelő formába öntése egész életén át foglalkoztatta és műveit mégis első pillantásra felismerhetővé tette. (Sz. R.)
Picasso. Bleu et Rose, Musée d’Orsay, 2019. január 6-ig.
METAMORFÓZIS
Cocteau tulajdonképpen maga a filmköltészet. Valaki, aki a költő pozíciójából tekintett a filmre mint új kifejezési eszközre, és poétikus mondanivalóit azonnal kipróbálta a még fiatal médiumban, átültetve metaforáit egy másik rendszerbe, a vizualitáséba. Közben szinte minden más művészeti ágban is alkotott, a dizájnban vagy a színházban is, ami éppúgy lehetővé tette az összművészeti megoldásokat, mint a film. Így aztán Cocteau életműve a művészek és dizájnerek multidiszciplináris gyakorlata előfutárának tekinthető. Műveinek gyakran visszatérő motívuma a szem, mint az arc legkifejezőbb része, amely persze tükörként is funkcionál – látni lehet benne a másikat vagy épp az emberek belső, igazi arcát –, de az élet és a halál közötti választóvonalként is megjelenik. Cocteau nagyon élénk társasági életet élt, és szinte mindenkivel kapcsolatban állt, aki valamilyen műfajban meghatározta a 20. század művészetét: Coco Chanellel, Picassóval, Gyagilevvel stb., de homoszexualitása és a folyamatos droghasználat nem csak a társasági élet szintjén hozott számára intenzívebb tapasztalatokat. A Den Bosch Design Museum kiállítása most felfedi előttünk valódi arcát: a rajzokon és festményeken, faliszőnyegeken és posztereken, fényképeken és filmeken keresztül minden eddiginél árnyaltabb képet kaphatunk arról, ki is volt valójában Cocteau. A múzeum gyűjteményében egyébként jó néhány kerámia és ékszer is található, amelyeket az 1990-es évek óta őriznek, és most először kerül sor arra, hogy ezeket a darabokat a teljes életmű összefüggésében lehessen látni. (L. Zs.)
Jean Cocteau – Metamorphosis, Design Museum Den Bosch, ‘s-Hertogenbosch, 2019. március 10-ig.
BUKARESTI MAGÁNMÚZEUM
Októberben nyílt meg Románia első magánmúzeuma, a Muzeul de Artă Recentă Bukarestben. Egy libanoni származású építész irodája, a Youssef Tohme Architects and Associates tervezte új sarokház megőrizte a keményvonalas sztálinista külügyminiszter, Ana Pauker egykori villájának körvonalait, és csak kétpercnyire van Nicolae Ceauşescu már korábban múzeummá alakított diktátori rezidenciájától. A szintén libanoni üzletember, Roger Akoury romániai szakértőkkel közösen kialakított gyűjteményének otthont adó épületben még folynak a munkálatok: a konferenciaterem például a megmaradt atombiztos bunkerből lett, de a labirintusszerű folyosókon és a néhol cellaszerűen berendezett kiállítóterekben is kísért még a múlt. A válogatás a hatvanas évek közepétől kezdve mutatja be a hivatalos művészeti ideológiával szembehelyezkedő, a kommunista diktatúra időszakára vagy például a 1989-es forradalomra reflektáló műveket. Az 1965-ös IX. pártkongresszuson némi engedékenység mutatkozott a szocialista realizmustól eltérő művészetfelfogások irányában, és az új művészgeneráció gyorsan alkalmazkodott a nyugati trendekhez. Így a MARe csaknem száz román művész ötszáz alkotását jegyző gyűjteményében egyszerre vannak jelen az absztrakt, a neokonstruktivista és hiperrealista irányzatok, és kiemelt szerepet kapnak az addig nem preferált, új műfajok: a performansz, a videóművészet és a land art projektek is. A jelenlegi Mennyország a pokolban című kiállítás a forradalom utáni időszak erőteljes vallási újjáéledésének és spiritualizmusának jelenségét vizsgálja, az ortodox ikonográfia évszázados hagyományai és az egyházi intézményrendszert kritizáló blaszfém művek között húzódó széles tartományban. (Sz. R.)
Heaven in Hell, MARe, Bukarest, 2018. november 28-ig.