A negyedik talapzat

A Trafalgar tér négy sarkán négy szobortalapzat áll. Hármon van szobor, a negyedik valahogy üres maradt. Nem mintha nem lett volna rá jelölt, IV. Vilmos lovas szobra állt volna ott, de menet közben elfogyott a bronzra szánt pénz, Bronzvilmos nem ülhetett rá bronzlovára. A talapzat ezért üresen állt egészen 2005-ig, amikor London magához vette a kezdeményezést, és kitalálta, hogy nagy szabadtéri időszakos kiállítást szervez. Független testület döntése alapján kérnek föl művészeket, hogy egy évig vagy tovább az ő művük legyen a negyedik talapzaton. 2020 júliusa óta Heather Phillipson szobra, a The End látható ott. Tejszínhab, rajta egy szem cseresznye, egy óriási légy és egy drón. Szupergusztustalan. Eredetileg május végéig maradt volna a hab a tortán, de a járvány miatt jelenlétét szeptemberig meghosszabbították.

Heather Phillipson: The End (A vég), London, Trafalgar Square

Tate Modern

Elég nehezen megoldható helyzet, ha a műalkotások maguk is műalkotásban vannak. Főleg, ha további műalkotások társaságában. Most mit nézzen az ember? A templom épületét vagy a benne látható freskókat? A Tate Modern épületét vagy a benne látható képeket? A benne állandóan látható képeket vagy az időszakos kiállítást? Szóval ott van a Tate Modern, ez a ma csodálatosan értelmetlennek látszó téglarakás, hozzá a téglakémény, amely éppoly nagyvilágian fölöslegesnek tűnik, mint a Temze másik partján a Szent Pál kupolája. Odabent több emeletnyi festmény és szobor. És egy külön szakasz a szürrealistáknak – ez az időszakos kiállítás. Az állandó ingyenes, a szürrealistákért tizennyolc fontot kérnek. Ér annyit mondjuk a Dalí-féle Homártelefon?

Surrealism Beyond Borders (Szürrealizmus a határokon túl), Tate Modern, London, 2022. augusztus 29-ig

A kék fiú

Minek nézzen Gainsborough-t az ember a National Galleryben, amikor azzal az erővel nézhet Leonardót, Piero della Francescát, Rembrandtot vagy akárkit, aki csak számít. Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak. És ha Londonban vagy, tégy úgy, mint az angolok? Mert a Kék fiú elsősorban az ő szívügyük, Angliából vitték el a képet az új amerikai tulajdonoshoz, és most csak hazalátogatott az elveszett gyermek. Lehet mondani, hogy a száz év alatt egy percet sem öregedett. Aki elhiszi, hogy a művészetet pénzben is ki lehet fejezni, azt talán érdekli: 1921-ben a Kék fiú volt a világ legdrágább festménye. És a pénz akkor is beszélt, London meg csak ugathatott. Most meg átmenetileg felfüggesztheti a bánkódást, május végétől majd újra szomorkodhat.

Gainsborough's Blue Boy (Gainsborough Kék fiúja), National Gallery, London, 2022. május 15-ig