ARTANZIX / 48

A műtárgypiac stabil

A nagy nemzetközi aukciósházak próbáltak továbbra is hinni a 2011. eleji rekord-szemeszter folytatásában, és ősszel is tovább pumpálták az árakat. Hiába.

A piacot ma az óvatoskodó és megfontolt vásárlók irányítják, nem az árverezőházak. A Christie’s és a Sotheby’s nagy őszi impresszionista és modern aukciója visszaesést hozott a tavalyi értékekhez képest. A Christie’snek még 150 millió dollárt se sikerült összekaparnia, a tételek 44 százaléka bennragadt. Ezek a számok bizony a 2008-as tragikus produkciót idézik. Szerencsére a Sotheby’s valamit javított a helyzeten. A hamarosan megrendezett kortárs aukciók helyrebillentették az egyensúlyt. Bár a házak itt is túl magasra lőtték be a becsült árakat, a leütések nem hoztak siralmas végeredményt. A Christie’s egy szép kövér Lichtenstein mellett (43 millió dollár) új fotórekorddal is dicsekedhetett: Andreas Gursky Rajna című, tűéles német tájképe 3,8 millió dollárral letaszította a trónról Cindy Shermant (Artmagazin, 2011/3., 4.). A Sotheby’s pedig a műkereskedelemben szinte alig forgó amerikai absztrakt expresszionista festő, Clyfford E. Still négy képével hozta magát nyerő helyzetbe. A megingások ellenére a műtárgypiac meglepően rendíthetetlennek tűnik, még most is szilárd pontnak számít a pénzügyi világ káoszában.

(R.G.)

28c15cc7b7bd39629bd3c5310223cdf2

A szezon legdrágább tétele a Christie’s New York-i árverésén ez a festmény lett, 43 millió dolláros árral. Roy Lichtenstein: I Can See the Whole Room!... and There’s Nobody in it! 1961, olaj, grafit, vászon, 122 × 122 cm

Új Leonardo

Újabb rég elveszettnek hitt Leonardo-műalkotás a láthatáron: alig négy évvel a La Bella Principessa (A szép hercegnő) névre keresztelt kréta- és tusrajz azonosítása után ismét korszakos felfedezésre lehet büszke a műtárgypiac.

Az Amerikából a londoni National Gallerybe restaurálás céljából került festményre egy szakértői gárda nyomta rá a hitelesítő pecsétet, miután a retrográfiai átvilágítások segítségével és csaknem hat év gondos tisztogatást követően előtűnt a ráfestések alól az eredeti forma. A Leonardo da Vincinek tulajdonított, az 1500-as évek elején készült Salvator Mundi jelenleg a londoni National Gallery november 9-én nyílt Leonardo-kiállításán tekinthető meg. „Ránéztem a képre – mondta a szakértőbizottság egyik tagja, Martin Kemp az Artinfónak – és éreztem, hogy csodát látok. Teljesen világos volt, hogy ilyen jelenléte csak Leonardónak lehet. Mintha a Mona Lisával álltam volna szemben.” A csalhatatlan, Leonardóra utaló jelek között említi Kemp a mélységélességgel való játékot, hogy az áldásra emelt kéz ujjai rendkívül élesek (és más Salvator Mundi-ábrázolásokkal ellentétben anatómiailag is igen részletesek), míg Krisztus arca lágyan van megfestve, ami Leonardo 1500 utáni munkáinak kimondottan a sajátja. Valamint a Krisztus kezében látható hegyikristály országalmát is, hiszen Leonardo kifejezetten szakértője volt a különleges csillogású hegyikristályoknak. A specialisták szerint a Salvator Mundihoz fogható festmény legutóbb több mint 100 évvel ezelőtt került elő (Benois Madonna).

(B.A.)

4810c76b1dcb69a74d88f17b6422419a

Esterházy-díj

Az osztrák Esterházy Alapítvány egyre tevékenyebb a kortárs színtéren.

A pár éve folyamatosan gyarapodó közép-kelet-európai kortárs gyűjteménye mellett 2009-ben útjára indította az Esterházy Művészeti Díjat. Az Uniqa által szponzorált díjat idén is a Szépművészeti Múzeumban osztották ki, ezúttal november 17-én. A negyven év alatti festők legizgalmasabb és legtehetségesebb képviselőit kereső zsűri ezúttal is három – egyenlő rangú – nyertest választott ki. A triumvirátusba bekerült a pesti hiperrealista színtér egyik legvirtuózabb képviselője, a pusztuló kőbányai aluljárók dokumentaristája, Szabó Ábel, a társadalmilag elfogadott szimbólumokat érzékenyen elmosó Király András és a fantasztikus történeteket humoros, mégis festői formába öntő Karácsonyi László Attila.

(R.G.)

46898e0fed909a26abb18815cfe51036

Karácsonyi László Attila: On the Moon, olaj, vászon, 120 × 100 cm

Digitális forradalom

Bár a műkereskedelem konzervatív műfaj, a nagyot álmodó informatikusok újra és újra megpróbálkoznak a digitalizációval.

Már tervezik a másodjára megrendezendő on-line art fairt (VIP), az s[edition] nevű cég pedig kirukkolt a webes platformok számára készített, limitált példányszámú digitális munkákkal. A művésznévsor nem hosszú, de előkelő, olyanok találhatók meg rajta, mint Damien Hirst, Shepard Fairey vagy Wim Wenders. A céget a neves londoni galériát igazgató Harry Blain és a korábban a Saatchi Online-t irányító Robert Norton alapította. Blain szerint egy régi álom vált valóra a s[edition]-nel. „Az ötlettel – mondta az Art Newspapernek – már a kilencvenes évek eleje óta játszadozom, akkor még a CD-ket nézegettük, de az a technológia még nem volt megfelelő. Ez most a fametszet és a rézkarc 21. századi változata. A művészek az éppen aktuális médiumot használják, hogy eljussanak a szélesebb közönséghez.” A digitális műalko- tások letölthetők mobiltelefonra, iPodra és számítógépre is. Tracey Emin szerelmes üzenetet ír nekünk, Shepard Fairey katonanőjének géppuskájából rózsa hajt ki, Bill Viola pedig fordítva játszat le egy zuhanyzó-etűdöt. A felkért művészek mindegyik számozott példányt eredetiségi tanúsítvánnyal látják el. Az eljárás tényleg hasonlít a sokszorosított grafikák piacához, ráadásul a művek ára se túl magas, 5 és 500 font közötti a szórás. Damien Hirst pillangói például letölthetők 7,5 fontért.

(R.G.)

A5d15dd2838fb80041c2bd89089b38a3

Tracey Emin A szerelem az, amit akarsz című digitális munkája

A Frieze New Yorkba megy

Az elmúlt évtized legnagyobb fordulatszámon pörgő kortárs művészeti vására, a londoni Frieze az angolszász kortárs műkereskedelem másik fővárosába, New Yorkba terjeszkedik.

Minthogy az elmúlt két-három évben kissé csökkent az érdeklődés a Frieze magazin által létrehozott művészeti vásár iránt, a tízéves jubileumra igazán nagy dobással készülnek: 2012 májusára, a manhattani Randall-szigetre közel 170 darab, kortárs művészetre specializálódott galériát hoznak össze a nemzetközi élvonalból. Ott lesz a New York-i galériák krémje, közük a 303 Gallery, David Zwirner vagy Kentridge galeristája, Marion Goodman is. (Bár az olyan nagyágyúk, mint Larry Gagosian távolmaradása azért zavaró fehér folt maradt a Frieze New York amúgy színes palettáján.) A londoni nagy testvérhez hasonlóan a New York-i különkiadás is egy hatalmas – külön erre a célra tervezett – sátorban kerül megrendezésre, és a szigetországban két éve létrehozott, a fiatal galériák ifjú művészeit bemutató Frame szekció mellett a tengerentúlon bevezetik a Focus szekciót is, ahol olyan galériákkal ismerkedhet meg a nagyközönség, amelyek 2001 után jöttek létre a világ különböző pontjain, Los Angelestől egészen Kolozsvárig. A teljes képhez már szinte csak mi hiányzunk.

(A.K.Á.)

2db43ea8e7b9ef91983e7d61d31fd1be

Frieze-logó Londonból