PIXELVÁROS ÉS HTML

Weblapok milliárdjainak rengetegében vitathatatlan, hogy az emlékezetes alakításhoz nagy ötlet vagy legalábbis makulátlan kivitelezés kell. Ráadásul ma, amikor az internet már a sziklaszilárd jelen, egyre relevánsabb műfaj az internetes médiaművészet, nem véletlen hát, hogy az alkotók gyakran saját webes megjelenésüket is műalkotásként értelmezik. Az Artinfo összegyűjtött 20 feltétlen kattintásra érdemes weblapot a művészvilágból – az Artmagazin pedig kiválasztotta közülük a kedvenceit.

A street art nagyágyúi közül Banksy és Blu honlapja igen mutatós. Előbbi munkái impozáns gyűjteményét, humorát fitogtató gyakori kérdések rovatával dobja fel („– Nincs szükséged gyakornokra? – Köszönöm, de nincs.”), utóbbi pedig csinos kis jegyzetfüzetébe saját kezűleg (MS Print segítségével) írja be a szükséges információkat. Nagyobb kalandokra találunk a pár éve nálunk is kiállító belga konceptualista Wim Delvoye-nál és a brit Keith Tysonnál. Mindketten saját univerzumukat kódolták webre, Tyson ráadásul szó szerint, hiszen nyitóoldala egy naprendszer, melynek bolygóira kattintva újabb és újabb galaxisok nyílnak meg előttünk. Wim Delvoye világa ugyan kisebb, de annál kidolgozottabb, színes pixelvároskájának minden épülete egy-egy menüpontot takar. (Magyar tervezőt is megihletett, legalábbis úgy tűnik a HVG-ben a Klubkártya-hirdetést látva.)

A valódi izgalmakat persze az internetes művészek tartogatják, Petra Cortright weblapjának nyitóoldalán például egy emotikonokból kirakott kereszt látható, majd az oldal percekig gördül automatikusan lefelé, hogy végül egy bizarr GIF-ekkel díszített menürendszerben válogathassunk a művész videói közül. Nem marad el tőle Michael Manning sem, akinek a vendégeként mintha tévécsatornák közti örök szörfözésre lennénk kárhoztatva, a váltás ráadásul olyan gyors, hogy sosincs elég idő értelmezni a látottakat. A JODI néven futó benelux művészpáros pedig a teljes dekonstrukcióhoz vezeti el látogatóit, az önmagát felszámoló, hibás HTML-kódokból álló weboldalra, ami örök zsákutca és csak a böngésző bezárásával lehet kimenekülni belőle.

Számos hasonlóan izgalmas megoldással találkozhatunk még – egyelőre úgy tűnik, hogy a lehetőségek száma végtelen.
(B.A.)

dOCUMENTA (13)

A dOCUMENTA a világ egyik legjelentősebb kortárs művészeti kiállítása és eseménye, amelyet 1955 óta ötévente rendeznek meg a németországi Kasselban. A 2012-es, vagyis a 13. dOCUMENTA fő gondolati iránya a Collapse and Recovery (Összeomlás és felépülés). Ez sejteni engedi, hogy Carolyn Christov-Bakargiev kurátor dOCUMENTA-ja, számos korábbi dOCUMENTA-hoz hasonlóan, aktuális társadalmi beágyazottságában foglalkozik a művészettel.

A The Ideal State (Az ideális állam) tulajdonképpen egy oktatási program. Olyan szeminárium-sorozat, ahol az idei dOCUMENTA felvetései kerülnek terítékre, különös figyelmet fordítva a politikai, társadalmi és oktatási szempontokra. Alapját a dOCUMENTA (13) által megjelentetett 100 Notes – 100 Thoughts kiadványsorozat és a kiállításhoz kapcsolódó különféle anyagok jelentik. A program ezek olvasásával, közös vitával, illetve a meghívott előadók közreműködésével a majd Kasselben is megjelenő felvetéseknek, valamint a jelenlegi magyarországi társadalmi, politikai helyzetre adott reflexióknak, kritikáknak ad helyet és teremt keretet. A szemináriumon tehát olyan kérdésekre kereshetjük közösen a választ, mint például: Adhat-e egy ideális, fiktív hely – mint a dOCUMENTA – erőt és kreativitást társadalmi gesztusokhoz? Hogyan járulhat hozzá a művészet ahhoz, hogy valóban újraképzelhessük világunkat? Mi a politikai művészet funkciója? Mi az értelmiség és a művész szerepe, illetve társadalmi felelőssége?

Ezek köré a kérdések köré szerveződik a közös munka: projekttervek előkészítése, megvitatása. A szemináriumsorozat a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészetelmélet Tanszékén kerül megrendezésre, és nyilvános események egészítik ki. Míg a szemináriumra előzetes jelentkezés alapján válogatják ki a résztvevőket, a kiegészítő programokon bárki részt vehet. Az első kerekasztal-beszélgetést 2012. április 2-án a Laborban tartották, ahol Tamás Gáspár Miklós (filozófus), György Péter (esztéta) és Páldi Lívia (kurátor) d(13)-résztvevőkkel beszélgetett Bodó Balázs (médiakutató, közgazdász). A kasseli dOCUMENTA (13) hivatalosan 2012. június 9-én nyílik. A nemzetközi kortárs művészeti kiállításról és kísérő rendezvényeiről, valamint a hozzá kapcsolódó magyarországi programokról folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat.
Az Ideal State programot a Robert Bosch Alapítvány támogatja.
(Szikra Renáta)

LEONARDO

Leonardo jelenleg (teljesen vagy részben) saját kezű alkotásaként elismert festmények: (Forrás: Luke Syson et al.: Leonardo da Vinci. Painter at the Court of Milan. Kiállítási katalógus, London, National Gallery, 2011) 

1. Angyali üdvözlet, 1472–1476 k., Firenze, Uffizi
2. Leonardo da Vinci – Andrea del Verrocchio: Krisztus keresztelése, 1476 k. (Martin Kemp datálása), Firenze, Uffizi
3. Ginevra de’ Benci portréja, 1474–78, Washington, National Gallery
4. Benois Madonna, 1481 után, Szentpétervár, Ermitázs
5. Szegfűs Madonna, 1477–78, München, Alte Pinakothek
6. Háromkirályok imádása, 1480–82, Firenze, Uffizi 7. Szent Jeromos, 1488–90, Róma, Vatikáni Múzeum
8. Leonardo da Vinci – Antonio Boltraffio(?): Litta Madonna, 1491–95, Szentpétervár, Ermitázs
9. Sziklás Madonna, 1483–1485 k., Párizs, Louvre
10. Leonardo da Vinci (és műhelye): Sziklás Madonna, 1491/2–1499 és 1506–08, London, National Gallery
11. Hermelines hölgy, 1489–1490, Krakkó, Czartoryski Múzeum
12. Zenész képmása, 1486–87, Milánó, Pinacoteca Ambrosiana
13. Utolsó vacsora, 1492–97/8, Milánó, Santa Maria delle Grazie kolostorának refektóriuma
14. La belle Ferroniere, 1493–94, Párizs, Louvre
15. Sala delle Asse freskója, 1498, Milánó, Castello Sforzesco
16. Salvator Mundi, 1499 után, New York, magángyűjtemény
17. Szent Anna harmadmagával, 1501 után, Párizs, Louvre
18. Leonardo da Vinci és műhelye: Orsós Madonna, 1501 után, Drumlanrig kastély, Skócia, Buccleuch-gyűjtemény (2008 óta letétben: Edinburgh, National Gallery of Scotland)
19. Mona Lisa (La Gioconda), 1502 után, Párizs, Louvre
20. Keresztelő Szent János, 1508–16 k. (Martin Kemp datálása), Párizs, Louvre (Képek forrása: Wikipedia)

Az, hogy a művészettörténet mennyire élő, dinamikusan változó diszciplína, nem a modern és kortárs művészet vizsgálata során tapasztalható igazán, hanem az olyan agyonpublikált régi mesterek kapcsán, mint Leonardo da Vinci. 500 év távlatából is felbukkan eredeti, eddig ismeretlen alkotása a műtárgypiacon, ezzel párhuzamosan viszont neves múzeumok falain lógó Leonardók attribúciója kérdőjeleződik meg. Bár a szakértői vélemények a 2009-ben – többek között egy ujjlenyomat alapján – Leonardónak ítélt leányportré (La Bella Principessa) és a tavaly felfedezett, vázlatokról már ismert Salvator Mundi eredetiségét illetően sem egybehangzóak, a londoni National Gallery február elején bezárt kiállítása még megosztóbb kutatási eredményekkel rukkolt elő. Az Ermitázs gyűjteményét gazdagító Litta Madonna kapcsán ugyanis rávilágított arra, hogy még azt a kevés (körülbelül 15), eddig – legalább részben – Leonardo saját kezű alkotásának elismert festmény attribúcióját sem árt felülvizsgálni. Bizonyítékul kiállították Leonardo egyik milánói tanítványának, Antonio Boltraffiónak a festményhez készült két rajzát, melyek közül az egyik olyan, a képen nem látható részletformákat tartalmaz, amelyeknek az utólagos kikövetkeztetése és vázlatként való lerajzolása felesleges lett volna. A rajzok tehát sokkal inkább előkészítő tanulmányok, mintsem a befejezett műről készített másolatok – legalábbis a kiállítás kurátorai szerint. Az Ermitázs művészettörténészei – érthető okokból – nemhogy az átattribuálástól, de a közös Leonardo–Boltraffio szerzőségtől is elhatárolódnak, ezzel szemben olyan nem szakmai platformok, mint a francia Wikipedia már tényként közlik, hogy a Litta Madonna festője Boltraffio.

 (A.K.Á.)