Üvegkarácsony a vízen

A mostanság hányatott sorsú Velence épphogy felbukkant a víz alól, máris vendégcsábító hírek lengik körül. Az obligát tél végi maszkabál előtt decemberben a Campo Santo Stefano karácsonyi vásárrá alakul, csak nem a mézeskalács és a sült kolbász, hanem a forró olasz kávé és cantucci illata lengi be a teret. A régiségkereskedőnél márvány puttókar nyújtózik, a standokon olasz tészta tekereg. Az ügyetlen kezekben roppanó minőségi üvegtárgyak láttán a szemközti pulton velencei maszkok sírnak. Az ünnepi csillogás központja idén Murano szigete. A 15. században épült Palazzo Giustinian közel négyezer darabos gyűjteménynyel büszkélkedő velencei Üvegmúzeuma télen is várja a látogatókat. December elején veszi kezdetét a helyi és egyben a nemzetközi üvegszakma krémjének kezdeményezése, a csillogó Üvegkarácsony. Az egy hónapos program során a szervezők látványos installációval lepik meg az odalátogatókat: különleges, kifejezetten erre az alkalomra készített muranói üvegcsillárokból Fényalagutat építenek a San Pietro-kolostor oszlopcsarnokában. (M.E.)

Nefertiti smink nélkül

100 éve éppen decemberben bukkant rá Ludwig Borchardt kutatócsoportja Ahet-Aton (a mai Tell-el-Amarna) közelében Nefertiti királynő csodálatos épségben megmaradt büsztjére. Ehnaton fáraó nagy hatalmú feleségének megkapóan naturalisztikus portréja Thotmesz szobrászműhelyében készült, és modellként szolgált a királynőről készített későbbi szobrok számára. Mára a kollektív emlékezet részévé vált az ikonikus mellszobor intelligens arcának minden részlete. Nem titok, hogy az egyiptomi nők több ezer évvel ezelőtt is komoly kozmetikai apparátust vetettek be, hogy arcuk a mennyei ideálhoz közelítsen; egy 2009-ben Berlinben végzett CT-vizsgálat azt is kimutatta, hogy még a Nílus Szépe isteni arcvonásai sem nélkülözhették egy ügyes kezű sminkmester tudományát. Kiderült, hogy a legapróbb részletekig gondosan megfaragott homokkő szoborarcot borító színes stukkóréteg valójában vakolatnyi smink. Nemcsak a száj sarkában finoman kifaragott ráncokat és az orrnyergen ülő apró dudort takarja, de az arccsontok vonalát is korrigálja. A kiismerhetetlen arcú királynő ez év december elejétől sok száz Amarna-kori kincs társaságában, a berlini Neues Museum új kiállításán fogadja hódolóit. (Sz.R.)

Hívő rajongók, rajongó hívők

A hit mikéntje ugyanaz, mindenben ugyanazon módon hiszünk, Darwin hite azonos Mózesével, csak éppen ki-ki mást helyez az origóba. Éppen ezt a hitbeli sokszínűséget mutatja meg a berlini KOW Galéria Believers című karácsonyi kiállítása, ahol Joseph Beuystól kezdve Andreas Siekmannon át Santiago Sierráig olyan műveket válogat egymás mellé, melyben alkotóik hitükhöz fűződő viszonya kerül ábrázolásra. Ez a hit hol agresszív, hol visszahúzódó, hol pedig a világ legtermészetesebb dolga, de mindig elkötelezett és egyenes. Santiago Sierra afganisztáni veteránt állít a sarokba, Philippe Halsman összemontírozza Mao Ce-tung és Marilyn Monroe arcképét, míg Ines Doujak függönyt készít a végtelenségig ismétlődő Prométheusz-ábrázolásokból. A kiállított alkotások közé pedig még egy, a londoni Camden Townból érkező párna is befért, huzatán egy II. Erzsébet királynő szemét a „God save the queen” felirattal kitakaró Sex Pistolsborítóval, hogy a hit útjai még innen is ezerfelé ágazhassanak szét. (B.A.)

Berlin, KOW Gallerie Brunnenstr. 9, 10119 Berlin
2012. november 10 – 2013. február 3. (B.A.)

Ikon született

Habár ez így nem pontosan igaz, mivel Amy Winehouse zenei berkekben már évek óta az, viszont most már a képzőművészet meg a nemzeti emlékezet is kanonizálta, sőt egyenesen Winston Churchill és II. Erzsébet mellé helyezte. Ugyanis mindhármuk portréja szerepel a londoni National Portrait Gallery állandó kiállításán november vége óta, ekkor került bemutatásra a múzeum új szerzeménye, Marlene Dumas Amy-Blue című képe. Az áttetsző kékben pompázó portréról, rendes ikonhoz mérten, nem hiányoznak a különc énekesnő „attribútumai”, például a jellegzetes, vastag fekete szemkihúzás sem. A dél-afrikai művésznő nem sokkal az énekesnő halála után, 2011 júliusában, egy interneten talált fotó alapján készítette a festményt, ami Sarah Howgate, a National Portrait Gallery kurátora szerint „félelmetes érzelmi töltettel bír”. (A.K.Á.)

Mindenki arcképe 

Hívő rajongók, rajongó hívők Melyik az a portré, amelyikben kivétel nélkül mindenki magára ismer? Ezt a kérdést szegezi a londoni Euston Road járókelőinek a Wellcome Collection molinója. A Halál mint önarckép kiállítás a néhai Sir Wellcome tudósi gyűjteményén alapuló intézmény szellemiségét tükrözi. A Wellcome Collection kiállítótereiben a művészet és az orvostudomány közti kapcsolatok nagy értékű műtárgyak, orvosi műszerek és alkalomadtán némi nyers hús szokatlan, ámde szerencsés együttállásából olvashatók ki. Az aktuális kiállítás törzsanyagát adó művészeti és kuriózumgyűjtemény központi motívuma a koponya, a mindenkori portré elarctalanítása: az egyéni vonások elrothadása után akárki magára ismerhet benne. A kiválasztott majd háromszáz művészt is éppen ez foglalkoztatta. A halál Otto Dix szemében szörny, Goyánál kegyetlen csontváz, Dürer metszetén világgyőző hatalom, Warholnál szentségtörő alak. A paletta a reneszánsz vanitas képektől a századfordulós képeslapokon át a 20. századi mexikói temetői installációkig terjed: de akár James Ensor maszkjait, akár Mapplethorpe portréit nézzük: minden arcból a Halál vigyorog ránk. (M.E.)

Így tedd rá, úgy tedd rá, Psy, Weiwei, Anish

A dél-koreai rapper, Psy vírusként terjedő lovaglótánca az évek óta megingathatatlannak tűnő Justin Bieber-klipet letaszítva került a legnézettebb YouTube-videók élére. A YouTube történetének legkedveltebb videójaként lett Guinness-rekorder: eddig több mint kétmillióan lájkolták. A szám a szöuli Beverly Hills, a Kangnam negyed újgazdag rétegének jellegzetes figuráit és életmódját parodizálja, és a keresztbe tett csuklóval gyeplőt rázó, ostorral csapkodó lovaglótánc futótűzként söpört végig a világhálón. A habkönnyű Gangnam Style farvizén evezve az eredetinél súlyosabb mondanivalóval is milliókat talál meg, aki Psy dalához és mozdulataihoz nyúl parafrázis-forrásért. A szabadság- és véleménykorlátozásban ma élenjáró Kínában adóproblémák (és rendszerkritikus művei) miatt börtönnel fenyegetett Ai Weiwei volt ugyanis az első művész-feldolgozója a koreai őrületnek. Ő házi őrizetben készítette el barátaival saját változatát. A pink pólóban önfeledten tomboló Ai Weiwei és barátai a gyeplőtartó mozdulatot bilincset rázó mozdulattá alakítva örömtáncolnak. Művészkollégája, Anish Kapoor akciója pedig egyszerre tesz direkt gesztust Ai Weiwei felé (átvéve a paródia paródiájának ötletét) és kísérletet arra, hogy praktikus csatornát választva juttassa el minél több emberhez üzenetét. A Kapoorféle változatban ugyanis közel 250 ember ropja gangnam style-ban – a művész műtermében és olyan bejátszott helyszíneken, mint a MoMA, a Solomon R. Guggenheim vagy a Whitney Museum – emberi szabadságjogokat és szólásszabadságot követelő táblákat tartva a magasba. A videóban a leragasztott szájú, megbilincselt kezű Kapoornak még egy szóló is jut, mielőtt valamennyi szereplő Ai Weiwei-maszkot húzna az arcára, ezáltal téve meg az utolsó támogató gesztust a kínai művész felé. Ha minden igaz, Budapest is beszáll a buliba: az itteni Gangnamot a szervezők a Műcsarnok elé képzelik. (B.A.)

Újra a csúcson

Most már nem lehet a nemzetközi aukciós híreken úgy csámcsogni, hogy közben szomorúan vetjük össze őket a válság előtti számokkal. A nagy globális aukciósmogulok parádés eredményeket értek el novemberben. Az impresszionisták és a modernek még nem késztették álmélkodásra a közönséget (azért az előző számunkban beharangozott Kandinszkij 23 millió dollárért ment el), de a háború utáni művészet minden szuperlatívuszt megérdemel, az árakból ítélve. A sort a Sotheby’s nyitotta New Yorkban, a maga 375 millió dolláros összforgalmával. A nagy múltú ház soha ennyit nem kaszált még egyestés árveréssel! Itt már csak a nagykutyák játszottak, a 71 licitre bocsátott tételből 43 darab kelt el egymillió dollár felett. A szalagcímeket mégis a nagy rivális, a Christie’s hódította el, 412 millió dollárral. Soha senki nem szedett össze egy árverésen ennyi pénzt kortárs (illetve egész pontosan: háború utáni) művészettel. Jó pár évvel ezelőtt, 2006-ban a modernekkel és az impreszszionistákkal a Christie’s még ennél is jobban teljesített, de az még a kortárs mesterek diadalútja – illetve spekulatív befektetői korszaka – előtt eshetett meg. Most tipikus amerikai sztárok művei hallatán koppant a kalapács, az absztrakt expresszionizmus mesterei mellett a pop-art királyai és a kortárs művészet nagyágyúi taroltak. Kicsit plasztikusabban fogalmazva: Franz Kline fekete gesztusaitól Andy Warhol megsokszorozott szabadságszobrán át Jeff Koons csillogó óriás virágcsokráig ívelt a névsor. A piac pörgését jelzi, hogy nem egyegy brutális csúcsleütés húzta fel az este végeredményét, hanem tucatnyi több tízmilliós műtárgy. A legdrágábban Warhol 3D-s szemüvegre kitalált szabadságszobor-nyomata kelt el, 43 millióért. Az abszolút novemberi győztes mellesleg nem a Christie’snél, hanem a Sotheby’snél született meg: itt vette meg egy ismeretlen telefonos licitáló 75 millió dollárért Mark Rothko delejesen izzó színmezős festményét. A kép címe: Első. Most már tényleg az. (R.G.) 

Post-War and Contemporary Art Evening Auction November 14, 2012 | Christie’s New York