VARÁZSCERUZA HELYETT ECSETTEL

Wolfgang Beltracchiról, a 20. század második felének legnagyobb műtárgyhamisítójáról készítette az idei Német filmdíjjal kitüntetett, kifejezetten szórakoztató dokumentumfilmjét Arne Birkenstock. Ezt a Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet Szemrevaló filmfesztiválján láthatta először a magyar közönség. A filmben a bohém, kecskeszakállas, minden hájjal megkent Beltracchi elhivatott képhamisítóként szakmája minden mesterfogását, trükkjét felvonultatja. Az elképedt néző, látván miként vasalja, antikolja vagy fosztja meg a friss olajfestékszagtól a saját maga buherálta sütőben a képet, és tömköd a megfelelő helyszínről összevadászott „autentikus” pormacskákat a vakráma és a vászon közé, önkéntelenül is csodálattal adózik ennyi odaadás és mesterségbeli tudás láttán. Minden részletre odafigyelő előtanulmányok és kivételes érzék kellett ahhoz, hogy Beltracchi fellelje kedvenc művészei munkásságában azokat a hézagokat, amelyeket azután saját műveivel töltött ki. A II. világháború zűrzavarában nyoma veszett vagy sosem reprodukált lappangó képek újrafestése különösen jövedelmezőnek bizonyult: vezető művészettörténészek hitelesítették az általa festett André Derain-, Fernand Léger-, Kees van Dongen-, Heinrich Campendonk- vagy a nagy kedvenc, Max Ernst-képeket, melyeket a vezető aukciósházak, a Christie’s, a Sotheby’s vagy a Lempertz értékesítettek horribilis árakon. A kétes értékű karriernek végül egy festéktubus vetett véget, az 1914-ben még nem használt titánfehérrel festett ál-Campendonk után sorra göngyölítették fel korábbi gyanús ügyleteit. Beltracchit 2011-ben hat, odaadó feleségét bűntársként négy év börtönbüntetésre ítélték. 14 hamis festményt ismert el, de a filmben elhangzott homályos utalások több száz ma is neves múzeumok és műgyűjtők falain lógó Beltracchi-remekművet sejtetnek. A forgatás alatt született Max Ernst-művet mindenesetre kénytelen volt már saját nevével szignálni, ám ezzel a Beltracchi-Ernsttel – ha nagyságrendekkel kevesebbet is – de minden bizonnyal megint szépen keres majd.

Beltracchi – A hamisítás művészete, 2013. Rendező: Arne Birkenstock, 102 perc. www.beltracchi.senator.de 

MING

A kínai művészet hallatán az egyik első kép, ami beugrik, az kétségtelenül a kobaltkékkel festett fehér porcelán: a Ming-váza, ami az angol szólás-mondással „precious as a Ming-vase” a mindenkori értékes antik tárgy szinonimájává lépett elő. A kínai művészet (egyik) aranykorának, a Ming-korszaknak szenteli őszi blockbuster kiállítását a British Múzeum, a sokat ígérő 50 év, ami megváltoztatta Kínát címmel. (Az ősz a Szigetországban mindenképpen a Ming jegyében telik, mert a kiállítással egy időben a múzeum – mi mást, mint – egy Ming-vázát turnéztat szerte az országban, a skótok Nemzeti Múzeuma pedig éppen október közepén zárja a Ming: az Arany Birodalom tárlatát.) A Dzsingisz kán utódainak hatalmát 1368-ban megtörő – és 1644-ig a trónt őrző – Ming-dinasztia függetlenséget és viszonylagos békét hozott Kínának, virágzó kifinomult udvari kultúrát Pekingnek (akkor épült a kor legnagyobb alapterületű palotakomplexuma, a Tiltott város). A kiállítás beharangozója a modernizmus csírájáról, a nagy fordulatról szól, mintha ott és akkor kezdődött volna az, amit kínai művészet alatt értünk. Az európai reneszánsz antikvitáshoz való viszonyának tükrében a kiállított kincsek armadája, a híres vázáktól az égővörös lakkszekrénykékig nyugati szemmel nézve éppen nem a változásról tanúskodik. Sokkal inkább saját antikvitásukhoz és a Konfucius korabeli Kína aranykorához való hűségükről, a hagyományőrzéshez való kivételes affinitásukról – de ez persze semmit sem von le a csodálatos műtárgyak értékéből és időtlen szépségéből.

Ming: 50 év, ami megváltoztatta Kínát, British Museum, London, 2015. január 5-ig.

A SZELEK URA

A Marvel-hősök visszatérnek a filmvászonra vagy a képregényoldalakra, hogy átadják helyüket a nyugdíjba vonulással riogató idős japán anime mester, Hayao Miyazaki és társa, Isao Takahata teremtményeinek a párizsi Art Ludique múzeum falain. A tárlat a Studio Ghibli égisze alatt készült, 1300 eredeti grafika segítségével a comics-rajongók mellett a manga-híveknek kínál betekintést a japán rajzfilmkészítés kulisszatitkaiba. Miyazaki a hetvenes évek óta meghatározó személyisége a műfajnak, Nauszika, Kiki, Chihiro vagy Totoro történetei nemcsak (sőt elsősorban talán nem is) a gyerekeknek készültek. Nyugati szemszögből vizsgálva amúgy is csak a mélyen a sintoista világfelfogásban gyökerező tanmesék felszínét karcolgatjuk, ahol az egyik alapprobléma az ember és természet valahol végleg elrontott viszonya. A természet erői, a pusztító tűz és különösen a mindent felforgató, változást hozó szél ugyanolyan fontos szereplője Miyazaki filmjeinek, mint a hősnők. A Marvel-szuperhősökre gondolva, forradalmi újítás volt részéről a lányokra bízni a világ sorsát. Ráadásul míg Pókember, Vasember, Hulk és a többiek az apokalipszis elhárítására szakosodtak, addig Miyazakinál a világégés többnyire elkerülhetetlen, viszont hősnői a túlélés és az újrakezdés mestereiként mutatnak kiutat a káoszból. Vagy nem.

A Studio Ghibli rajzai. A layout titkai – Takahata & Miyazaki animációjának értelmezése, Art Ludique, Párizs, 2015. március 1-jéig.

RUHAPERFORMANSZ

A Stern magazin 1990-ben a divat pápájának nevezte Király Tamást, a nyolcvanas évek magyar underground művészetének „antidivattervezőjét”, akinek a képzőművészet és a színpad inspirálta, sokszor hordhatatlan ruhaszobraival, máskor letisztultan elegáns alkotásaival műfaji határokat feszegető látványos ruhaperformanszokon találkozhatott rajongótábora. A „divatsétaként” elhíresült eseményeken például a járókelők közé vegyült modellekkel keltett feltűnést városszerte, de karakteres modelljeit is többnyire az utcán vagy szórakozóhelyeken választotta ki. A nemzetközi divatszakma is számon tartotta: a Nyitott Kapuk tematika köré szerveződő 1988-as berlini bemutatón (ahová Kelet-Európából csak őt hívták meg) egy olyan geometrikus vonalvezetésű kollekcióval szerepelt, amelyről az i-D és a Vogue is beszámolt. Idehaza a Petőfi Sándor utcai újhullámos butikban, a New Art Stúdióban lehetett hozzáférni öltözékeihez, a hordhatatlan kategóriával pedig az URH-, Kontroll Csoport-, A.E. Bizottság- és a Sziámi-koncerteken találkozhatott az alternatív közönség. A tavaly tragikus körülmények között elhunyt Király Tamás életművének korai szakaszát dolgozza fel a tranzit.hu Design Héten nyíló kiállítása, ahol a rendszerváltás előtti évek képi és tárgyi emlékeinek kontextusában idézik fel Király korlátokat nem ismerő extrém világát.

Nyitott kapuk: Király Tamás 80’, Majakovszkij 102, a tranzit.hu nyitott irodája, 2014. november 28-ig.