Artanzix / 74

Szikra Renáta és Mucsi Emese

REMBRANDT SÖTÉT OLDALA

 Typex (alias Raymond Koot) Rembrandt-képregényéről első pillantásra látszik, hogy idegen test egy múzeumshop megszokott árukészletében – annyira elüt műfajában, képi világában és brutálisan hétköznapi dialógusaival a tudományos és ismeretterjesztő szakirodalom impozáns köteteitől (nem beszélve a híres önarcképek és a kor tulipomániáját idéző dísz- és kegytárgyak özönéről). A holland képregényrajzoló a Rijksmuseum támogatásával vágott bele a rendhagyó monográfia megrajzolásába, hogy Rembrandt művészetét a fiatalabb korosztály számára is érdekessé tegye. Adatoktól hemzsegő betűtenger helyett a vizualitást előnyben részesítve más megvilágításban mutatja be a hollandok bálványát. Typex három év megfeszített munkájával készült, fejezetenként más és más stílusban rajzolt, de mindig Rembrandt-barnában tartott képregénye nem a zsenit, hanem a molnár fiából lett megszállott művész hétköznapi énjét vetíti elénk. A morózus, sértődékeny, hiú és arrogáns, mecénásait kezelni sosem tudó festő küzdelmes évtizedeinek kiemelkedő eseményein kalauzol végig, de nem a kanonizált adatok mentén. Fontos szerepet kap az 1642-ben Amszterdamba érkezett, Hansje nevű elefánt gyötrődése (úgy is, mint Rembrandt-metafora), a festő Jan Lievensszel kötött barátságának és örök rivalizálásának visszatérő motívuma, az Éjjeli őrjárat valódi keletkezéstörténete, az ivászatok Saskiával, szeretője és fia menedzseri ambíciói, valamint a pestisjárvány ezúttal alulnézetből, egy virgonc patkánycsalád szemszögéből. A trágár dialógusok és a finom részletek egyensúlya, a groteszk karikatúrák és a Rembrandt-művek érzékeny parafrázisainak váltakozása Rembrandtot minden pátosz nélkül, de mély együttérzéssel mutatja be. Bár lenne egy Munkácsy-képregényünk!

Typex: Rembrandt. Fordította Wekerle Szabolcs. Libri Kiadó, Budapest, 2014

74 anzix1

© Fotó: Artmagazin
 

 

BUDAPEST SZÍNES VÁROS

A mostantól hónapokig tartó viszonylagos szürkületben minden szín feltűnőbb. Nemcsak a lekopaszodott fák mögül kibukkanó, korszerűsített panelek vad színskálája, hanem a budapesti belváros tűzfalain szaporodó gigantikus falfestmények is most kelnek igazán életre. Vasarely 1983-as Színes Város koncepcióját (mely szerint a művészet vonuljon az utcára és épüljön be a város szövetébe) Magyarország első tűzfal- és köztérszínesítő szervezete, a Színes Város Csoport aktualizálja 2008 óta. A civil mozgalom idei fesztiváljának keretében ősz derekára készültek el az utolsó munkák, melyek helyszíneire neves hazai és nemzetközi street art és graffitiművészek pályáztak. Tőlünk nyugatabbra, de például Varsóban is nagy becsben tartják és gyorsan le is védetik a művészi faldekorációkat – és nemcsak ha Banksyről van szó –, miközben nálunk ez idáig szinte nem is volt legálisan festhető tűzfal a belső kerületekben. Az idén önkormányzati hozzájárulással született újabb tíz falfestmény a Kertész, Akácfa, Dob és Kazinczy utca környékén sűrűsödik, borús napokon igazi vitaminbomba. | www.szinesvaros.hu

Jakócs Dorottya, Tripsánszki „Tripó” Dávid: Mindenkinek van egy városa (Dob utca 38.)

74 anzix2

© Fotó: Artmagazin
 

 

THE BEST PICTURE IN THE WORLD

Magánadományokból igyekeznek előteremteni Piero della Francesca Feltámadás freskója restaurálásának költségeit, amely az enyészettől mentené meg Sansepolcro egyre fakuló kincsét. Az Arezzo melletti kisváros neve Szent Sírt jelent, ezért festette a város híres szülötte éppen a sírból kiemelkedő diadalmas Krisztus képmását az egykori városháza (ma városi múzeum) falára. A hányattatott sorsú műalkotás vagy kétszáz évig vastag mészréteg alatt lapult, a második világháborúban pedig csak egy hajszál választotta el a teljes megsemmisüléstől, ám egy művészetkedvelő és olvasott brit tüzér tiszt parancsmegtagadása csodával határos módon megmentette az utókor számára. A szövetségesek előrenyomulása során a korábban afrikai hadszíntéren szolgáló Tony Clarke egységét Sansepolcro közelébe vezényelték, hogy előkészítsék a terepet az első nagyobb tüzérségi támadáshoz. Clarke fejében a városka neve egy háborútól teljességgel idegen asszociációt hívott elő. Még a boldog békeidőkben olvasta Aldous Huxley 1925-ös esszéjét, amelyben az író Piero della Francesca freskóját egyszerűen „a világ legjobb képének” nevezi és szuperlatívuszokban ír a mű átütőerejéről, az „atletikus” Krisztus alakjában újjászülető klasszikus ideálról és a kettős perspektívára épített tökéletes háromszög kompozícióról. (Huxley attól sem riadt vissza, hogy bevallja: Botticelli összes híres művét tűzre vetné, ha csak ezzel menthetné meg Piero della Francesca sansepolcrói és arezzói freskóit.) Clarke-ot már Monte Cassino pusztulása is elborzasztotta – bár csak felvételeken látta –, így feljebbvalója sürgetése ellenére sem adta ki a tűzparancsot, amivel a hadbíróságot kockáztatta. Szerencsére a németek addigra már elhagyták a várost, így a másnapra bemasírozó szövetséges csapatok tudtukon kívül megkímélték az 500 éves műalkotást. A háború után a hálás város utcát nevezett el Clarke-ról, ő maga pedig visszatért a könyvekhez: Cape Townban letelepedve Afrika egyik legjobb könyvesboltját működtette haláláig.

74 anzix3

Piero della Francesca: Feltámadás, 1463–65, Museo Civico Sansepolcro A kettős perspektíva egyik enyészpontja a szarkofág közepére esik (a katonák alulnézetből látszanak), a másik Krisztus arcára, amely egyben a végtelenül egyszerű, ám annál hatásosabb háromszög kompozíció csúcsa. A szarkofág széle, melyre Krisztus lép, az égi és földi világ határát jelzi. A barna ruhás őr, akit szemből látunk, állítólag a festő rejtett önarcképe, a tőle jobbra dárdájára dőlő katonát pedig úgy takarja a pajzsa, hogy elsőre nem tűnik fel, hogy a kompozíció tisztasága érdekében Piero della Francesca nem festett lábakat neki. © Wikimedia Commons
 

 

A HETEDIK

Hatalmas körterem, oldalát kiterjedt mozaikkompozíció fedi. A murália pixelkockáiból vigyázzban álló alakok, ökölbe szorult kezek, Marx, Engels és Lenin bontakoznak ki. A centrális szerkesztésű tér fém tetőszerkezetének közepén, piros alapon hatalmas sárga sarló és kalapács magasodik fölénk. Bulgáriában járunk, a Buzludzsa hegységben, a bolgár kommunista párt 1981-ben átadott, mára pusztulásra ítélt pártközpontjában.

Akár egy tudományos-fantasztikus opus díszlete is lehetne ez az utópikus miliő, most mégis más környezetben, más alkalomra épül részben újjá: a budapesti Operaház színpadán, Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operájának bemutatójára. Zsótér Sándor rendező és állandó munkatársai, Ambrus Mária díszlettervező és Benedek Mari jelmeztervező ezúttal az említett építészettörténeti zárvány ihletésében dolgoznak. Az opera a harmincéves háború utáni időszakban játszódik, talán épp ez a még rettegéssel teli hidegháborús hangulat adja a megfeleltetés alapját. Hogy mi az együttállás aktualitása és hova repül a bűvös hetedik golyó, az majd az Operaházban kiderül.

További előadások: 2014. december 14., 16., 18., 21., 26., 28.

M.E.

74 anzix4

A bűvös vadász egy díszleteleme, © Fotó: Nagy Attila