ARTANZIX / 78

Szikra Renáta, Mucsi Emese

ISMERETLEN ABA-NOVÁK

Lappangó képek és egy eddig teljesen ismeretlen Aba-Novák-alkotás tűnt fel Kecskeméten. Neves magángyűjteményekből válogatott közel negyven kép szerepelt a kecskeméti Bozsó Gyűjtemény májusi Aba-Novák-tárlatán. A kiállításon olyan főművek mellett, mint a Felsőbányai patakparton (1925) vagy a Mérges Giovanni (1929), felbukkant egy lappangó festmény is, az 1931 körül készült Vurstli (Szitnyai cirkusz), illetve egy eddig kiállításon még egyáltalán nem szerepelt, a nagyközönség számára ismeretlen itáliai életkép, a Taverna. A Vurstli és a Vízhordó asszonyok népéletkép esetében ráadásul a két festmény nem mindennapi sorsára is fény derült: mindkét műalkotás magán hordozza ugyanis annak fizikai nyomát, hogy a második világháború idején kettévágták, és fatáblaként ablakok besötétítésére használták őket. (A.K.Á.)

Screenshot 2022 06 09 at 15.25.43

Aba-Novák Vilmos: Taverna, 1929–30 körül, 77×98 cm, tempera, fa | magántulajdon


JÉGKRÉMBALETT A A MoMA-BAN

Az A. E. Bizottság tagjainak sokrétű művészi tevékenységét és történetét bemutató 2011-es műcsarnoki Sírba visztek kiállításon volt egy korabeli lemezborítókból álló installáció, ám azt akkor még nem tudhatta senki, hogy az együttes hajdanán rongyosra hallgatott lemezeinek borítói egyszer még a New York-i MoMA gyűjteményébe is bekerülnek. A ’83-as Kalandra fel! kutyás és az egy évvel későbbi Jégkrémbalett bálnás borítóját a Bizottság zenekar vezetője, egyben a borítók tervezője, Wahorn András Juliet Kinchin kérésére ajándékozta a MoMA építészeti és design gyűjteménynek, amely ugyanekkor megvásárolta a Bizottság négy koncertplakátját. Kinchin már eddig is sokat tett azért, hogy a MoMA gyűjteményezési stratégiája és kiállításpolitikája nyisson a közép- és kelet-európai régió felé is (vele készült interjúnkat lásd az Artmagazin 2014/5. számában). A múzeum hamarosan nyíló Making Music Modern: Design for Ear and Eye kiállításán valószínűleg szerepelnek majd az új szerzemények.
http://www.moma.org/collection...

Screenshot 2022 06 09 at 15.25.33

Az A. E. Bizottság Jégkrémbalett albumának Wahorn Amdrás tervezte lemezborítója, 1984

HUYGHE A TETŐN

Dan Graham üvegpavilonja után, amely délibábos látomássá változtatta a New York-i felhőkarcolók sziluettjét, Pierre Huyghe vette birtokba a Metropolitan Múzeum tetőkertjét. A változatos domborzati viszonyokkal tagolt függőkert a kő és víz elemét helyezi előtérbe a növényzettel szemben. A feltört kőlapok alatt meggyűlő pocsolyákban spontán éled a természet, a tér közepén pedig egy közeli kőbányából ideszállított sziklatömb adja súlyos ellenpontját a víztartályban lebegő jókora lávakő misztikus látványának. Az időnként opálosra változó üvegfalak mögött, a lávakő és az alatta púposodó homokdomb között cirkáló orsóhalak és őskori állatokhoz hasonlító, más titokzatos vízi lények a civilizáció előtti időket jelképezik. Az Huyghe-től megszokott apokaliptikus látomást (lásd a 13. Documenta parkrészlete) ezúttal inkább a múzeumtérben (Gallery 916) augusztus közepéig megtekinthető videója képviseli. A Cím nélkül. Emberi maszk (2014) a fukusimai földrengés és atomkatasztrófa miatt elpusztult és elhagyatott területen drónnal felvett képeket építi bele egy szomorú, vagy inkább kifejezéstelen japán maszkot és hosszú parókát viselő, gyermekméretű, de szőrös majomkarokkal rendelkező titokzatos teremtmény történetébe. Az egykor pincérként (!) alkalmazott makákó végtelen elhagyatottsága és magányos bolyongása a kihalt étteremben mintha az utolsó utáni nap lenne. A tetőkertből leginkább Human, az Huyghe számos kiállításán szereplő „élő installáció”, a rózsaszín lábú albínó kutya hiányzik. 

The Roof garden Commission: Pierre Huyghe. Metropolitan Museum of Art, New York, 2015. november 1-jéig az időjárás függvényében.

Screenshot 2022 06 09 at 15.26.00

Pierre Huyghe installációja a The Metropolitan Museum of Art tetőteraszán (The Roof Garden Commission: Pierre Huyghe), 2015


GYŐZELEM ÉS GYÁSZ / KENTRIDGE A TIBERIS PARTJÁN

Róma lényegében egy mementótár, így a kortárs művészeti produkcióknak itt a Colosseummal vagy a Szent Péter-bazilikával kell versenyezniük a figyelemért. Ezért is meglepő, hogy William Kentridge Rómába tervezett, óriási köztéri műve kifejezetten történelmi tematikájú. A TEVERETERNO civil szervezet, a budapesti VaLyóhoz hasonlóan, a városlakók és a folyó kapcsolatát erősíteni vágyó korábbi kezdeményezésük mintájára, Kentridge-dzsel együttműködve, 550 méter hosszú, 13 méter magas rendhagyó történelmi tablót tervez a Tiberis (mai nevén Tevere) partjára, a Ponte Sisto és a Ponte Mazzini közé eső szakaszra. A furcsállott témaválasztást a módszer szentesíti: Kentridge a Traianus-oszlop timeline-szerű domborműszalagját gondolja újra. Elképzelése szerint a történelmi fragmentumok (a római és így az egyetemes európai történelem kivételes pillanatai) anakronisztikus módon követik majd egymást a monumentális murálián. A filozófus szerzetes, Giordano Bruno alakját a 13. századi pestisjárvány képei követik, föléjük az eksztázisban révülő Szent Teréz magasodik, majd szoros közelségben Anita Ekberg és Marcello Mastroianni hajlik csókra, az Apokalipszis lovasa pedig az ostiai fövenyen fekvő halott Pasolinit előzi meg, és így tovább. A mű egyik legfontosabb eleme a víz. A fal tövében hömpölygő víz az idő múlására utal, de a kivitelezés technikája is ezzel operál. A rakpart falát a hosszú évek alatt lerakódott környezeti szennyeződésektől magas nyomású vízpumpával tisztítják meg, világos hátteret teremtve a Kentridge tervezte stencilek fél kilométeres sorának. A munka egyelőre tervfázisban van, de ha az olasz hatóságok is úgy akarják, 2016 tavaszán vetítésekkel és élő zenével avatják a történelmi pannót. (M.E.) 

A projekt vázlatai és tervei az 56. Velencei Biennále olasz pavilonjában láthatók november 1-jéig.

Screenshot 2022 06 09 at 15.25.51

William Kentridge előadása a TEDx Roma keretében a TEVERETERNO-val közösen tervezett Triumphs and Laments (Győzelmek és gyászok) című projektről, háttérben a saját vázlatai. Forrás: VIMEO (https://vimeo.com/91426497)