21. századi girovág

A természetbe vágyás és utazás utáni sóvárgás a sokszor szürke városi lét és az örökké nyughatatlan urbánus tempó velejárója. 2002-ben Abraham Poincheval szokatlan módon tett eleget a természet és utazás hívó szavának: épített egy hetvenkilós fém lakókapszulát, és azt Sziszüphoszként tolva maga előtt négy szakaszban átvágott az Alpokon. A négy évszak alatt megtett háromszáz kilométeres túra során Poincheval mindvégig kamerázta a bejárt utat – nem máshogyan, mint az otthonául szolgáló kapszula űrhajóéhoz hasonló keskeny kerek ablakán át. Az így rögzített videó és a klausztrofóbiások rémálmait megtestesítő fémotthon szolgál mementóként az útról. Elképzelhetjük, milyen lehetett az élet a súlyos kapszula apró légterében, milyen fizikai erőfeszítéseket igényelt annak hurcolása és milyen az egyedüllét ilyen puritán körülmények között! A középkorban folyamatosan kolostorról kolostorra vándorló, az új közösségekbe azonban be nem illeszkedő vendégszerzetesek, a girovágok életmódját láthatjuk így újrajátszódni. A makacs és önfejű természettel folytatott küzdelemben a váratlanul becsatlakozó útitársak nyújthatnak segítséget. Mi, kiállításlátogatók most május végéig a Palais de Tokyóban ámulhatunk a művész elszántságán.

Palais de Tokyo, 2017. május 8-ig

Miniatűr könyvek

A marokkói bőrrel bevont, vízjellel ellátott papírra nyomdai eljárással vagy kézírással sokszorosított, fametszetekkel illusztrált miniatűr könyvek az iparművészet és a képzőművészet találkozásának tökéletes képviselői. A Baku belvárosában látogatható Minyatür Kitap Müzesiben több mint 3600 miniatűr könyvet nézhetünk meg. A kiállított kiadványokon keresztül megismerhetjük a szokatlan műfaj történetét, megtudhatjuk, milyen céllal készítettek ilyen apró köteteket és van-e olyan könyv, amit eredetileg is apró méretűnek szánt írója. A múzeum csillaga a mívesen kivitelezett 17. századi Korán-másolat, azonban több 1800-as években született angol és francia miniatűrön is ámuldozhat, akit Bakuba visz a jó sorsa. A legtöbbször vallási és politikai célzattal, egy idea terjesztése érdekében készített könyvek esztétikája együtt változott az ideák alakulásával – így kaptak teret a múzeum gyűjteményében a szovjet éra politikai propagandájaként is gyakran használt, miniatűr könyvként megjelentetett kiáltványok és a politikai töltetű szövegek is. A mindenkori zsebekbe könnyen beférő könyvecskék mindig is egyszerű módját nyújtották az információ terjesztésének. A 2001 óta működő múzeum eredetileg azért nyitotta meg kapuit, hogy a babaházba illő méretű könyvekkel a gyermekek olvasási kedvét igyekezzen meghozni, azonban felnőtt fejjel is izgalmas megtudni, milyen különböző céloknak felelhet meg egy kiadványtípus és hogyan alakult esztétikája a történelem útvesztőjében.

A mostohagyermek

A vizuális művészeteknek ott vannak a múzeumok, a színdaraboknak a színpadok, az élőzenének pedig a koncerttermek. A stúdiózene azonban valahol a sor végén állhatott, amikor a kulturális élmények helyszíneit osztogatták. A tökéletesre kevert hangsávok könnyedén tompulnak és fátyolosodnak, amikor a stúdiózenét nem megfelelő eszközön hallgatjuk. Mondhatni nagyon ritkán van lehetőségünk eredeti valójában átélni azt, amiért hangmérnökök és előadók akár hónapokon keresztül küzdöttek a hangszigetelt stúdiókban. A kortárs fotográfia fenegyerekeként számontartott Wolfgang Tillmans ezért hozta létre Playback Room névre keresztelt projektjét. A zenehallgatásra berendezett szoba 2014-ben a Between Bridges termeiben debütált, most pedig a Tate Modern Wolfgang Tillmans: 2017 című kiállításán is látogatható. Pontosan mi is ez? A kiállítás egyik terme zenehallgató szobává alakult, ahol az 1982 és 1987 között aktív brit Colourbox három számát hallgathatjuk meg stúdióminőségben. Az élmény után pedig kutathatunk tökéletesebb fülhallgatók és hangszórók után. 

Wolfgang Tillmans: 2017, Tate Modern, 2017. június 11-ig

Ez az a hely

A nyugat-azerbajdzsáni Seki városa a Selyemút egyik fontos állomása volt. A szovjet éra alatt több mint hétezer szakértőt és kétkezi munkást alkalmazó selyemgyár az ország politikai helyzete és a különböző rezsimek váltakozása következtében ma már meg sem közelíti régi aktivitását. A bakui Yarat Centre-ben a kolumbiai Oscar Murillo Dis Place címmel az iparművészeti remekként exportált azeri selymet előállító városnak állított emléket. A seki artizánokkal együttműködő művész a régióra jellemző, a középkor óta készített ólomüveg ablakok technikáján alapuló sajátos, fa nyílászárókat gyártatott újra, azzal a különbséggel, hogy az üveglapok helyére a ma már szinte elhagyatott gyár fémhulladéka került. Sőt, a meglepő hirtelenséggel lepusztult gyár területéről Bakuba szállíttatott több selyemszövéshez és -festéshez használt eszközt is, hogy azok a tengerparti múzeum második emeletét megtöltve a seki selyem aranykorára emlékeztessék a látogatót.