Még a 20. századi képzőművészet, amely folyamatosan próbálkozott a korábbi képi nyelvezetek dekonstruálásával, sem mulasztott el lehetőséget adni néhány találkozásra a természetfelettivel (vagy ahogy később majd látni fogjuk: természetivel). Elég csak Barnett Newman vásznaira vagy Mark Rothko kápolnájára gondolnunk. A művészet és a vallás szférája ontológiai szempontból közel áll egymáshoz: a transzcendenciában találkoznak, mindkettő a megmagyarázhatatlant dolgozza fel, csak más-más eszközökkel. Kapcsolódási pontként ez bukkan fel az Evangélium 21 nevet viselő kortárs képzőművészeti gyűjtemény koncepciójában, felépítésében, műalkotásaiban és a kiállításnak abban a formájában is, amely 2021 őszén a debreceni MODEM-ben volt látható.

A gyűjtemény az említett két szférát közelíti, egyszerre szólal meg a kortárs képzőművészet és a Biblia nyelvén, hogy aki az egyiket már beszéli, jobban megértse a másikat is. A mecénások, vagyis Kovács Levente és Kovács-Szabó Tímea abból a felismerésből indultak ki, hogy vallásról és vallásosságról beszélni mára szinte tabuvá vált, miközben az egyénnek kevés türelme van magát a Szentírást olvasni, de talán a képzőművészet össze tudja kötni a befogadót az örökérvényű üzenetekkel. „Így szeretnénk átadni a keresztyén kultúra, továbbá a jézusi szeretet, be­ fogadás, bűnbocsánat, megváltás és követés személyes üzenetét a mai mű­vészet nyelvén” – ekképpen mutatkozik be a gyűjtemény. Kiolvasható ebből az erősen vallásos látásmód, amely azonban tökéletesen megfér a némely mű által elénk tárt, teljesen szekuláris és hétköznapi közegbe helyezett jelenetekkel.

A gyűjtők, valamint a kurátor, Petrányi Zsolt hosszas kutatómunka után végül tizenkét művészt kért fel, hogy reflektáljanak az evangéliumokba foglalt krisztusi élettörténet egy-egy szakaszára. A Jézus életeseményeit elbeszélő és egyben a mai ember számára releváns igevers-csoportokról a mecénások döntöttek, az alkotók pedig választottak közülük. Kovács Levente fejében már tizenkét éve megfogalmazódott egy hasonló tematikus gyűjtemény létrehozása, a művészek pedig 2019-ben kezdték meg a kiválasztott állomások interpretálását, és 2021 tavaszára készültek el. A munkákból egy album is született, amelyhez az evangélikus Fabiny Tamás és a római katolikus Székely János püspökök írtak vallási ismertetéseket. A kezdeményezők szeretnék, ha az Evangélium 21 vándorkiállításként bejárhatná a világot, és minél több helyen hozzáférhetővé válna.

Az elkészült tizenkét alkotáshoz tartozik egy felvezető egység: Mátrai Erik négy evangélistát ábrázoló művei. A képsorozat tradicionális ábrázolási sémákkal jeleníti meg a négy védőszent szerepét. Máté, a vámszedőből lett szent portréja feldarabolt bankjegyekből készült, utalva az ő védelme alatt álló pénzváltókra és bankárokra; Márk a búzaszenteléshez kötődik, így ő pirított búzaszemekből lett kirakva. Lukács az orvosok és festők védőszentje, ezért ő Mátrai szétvágott festményeiből, míg János, Jézus tanításainak egyik legfőbb mediátora, valamint az írók és tanárok védőszentje egymásra helyezett A, B és C betűs lemezekből jött létre. A négy különálló evangélium fennmaradásában, a négy különálló Jézus-képben felcsillan a töredékesség posztmodern gondolata. A teológusok a történelem során már többször is szerették volna egybeszerkeszteni az evangéliumokat, de végül a kereszténység a négy különböző Jézus-kép mellett döntött, mert a csodákat a nyelv korlátozott rendszerében úgysem lehet teljes egészükben kifejezni.

Fátyol Viola fotósorozata Jézus nagyon korai életszakaszát ábrázolja, a születéstől a keresztelésig, mégpedig saját maga és gyermeke életjeleneteivel. Így Krisztus megszületésének csodája összecseng a nemzés és a születés világi értelemben is varázslatos jellegével.

Csontó Lajos Tanítványok című, az apostolok kiválasztásáról szóló munkája is kiváló példa arra, miképpen lehet a jézusi életutat nem illusztratív módon újraértelmezni. A művész tömegeket fotózott, majd egy-egy képen kiemelte azok arcát, akik épp a kamerába néztek. Így tizenkét, szemmagasságba helyezett portrét alkotott, a képeket pedig fényes felülettel tette tükörszerűvé. Így a mű azt a pillanatot jeleníti meg, amikor első benyomás, sőt első tekintetváltás alapján érezzük valakiről, hogy dolgunk van vele. És mondjuk összebarátkozunk vele, ahogy Jézus is az apostolokkal, akik egy szempillantás alatt döntöttek, és mintegy megbabonázva követték őt. (Ezt a jelenséget nevezi a pszichológia az önfenntartó benyomások közül elsőbbségi hatásnak, mert a másokról alkotott kezdeti benyomások nagyon nehezen változnak, még akkor is, ha már alig bírnak racionális alappal.)

Ahogy az irracionális bizonyosság vonatkozásában is fellelhető – az esztétikai diskurzusban többek között a Pszeudo-Longinosz, Kant és Schiller által is tárgyalt – fenséges természetfeletti minősége, úgy hozza el azt Csontó munkája hétköznapi életünkbe is. Vagy lehet, hogy mégsem Csontó hozza el, hiszen a fenséges egyébként is folyton körülvesz minket, csak az a kérdés, mennyire figyelünk rá. Benne vagyunk, a részét képezzük, és mi magunk vagyunk az. Tehát félrevezető is természetfelettinek nevezni, mert ez maga a természeti, a misztikum.

A MODEM-beli kiállítást Mátrai Erik Monstrancia című térinstallációja zárja, amely egyben a jézusi életállomások meghatározott sorrendjének utolsó darabja a gyűjteményben és az albumban is. A munka a feltámadás fényét érzékelteti. A krisztusi feltámadásnak számos művészeti előképét ismerjük Rafaellótól id. Lucas Cranachon és Rubensen keresztül kortárs megközelítésekig, ám az összes említett példa narratív és figuratív, míg Mátrai egy tudatállapotot, egy atmoszférát közvetít, amely különböző módokon teljesedhet ki a befogadókban. A fény Krisztus fénye, az ő jelenvalóságát jelképezi, ahogy a négy oldalról négy színnel, a víz kékjével, a vér vörösével, a kenyeret szimbolizáló sárgával és a tisztaságot jelképező fehérrel megvilágított monstrancia, azaz szentségmutató is.

Mátrai monstranciájában és annak négy árnyékában a keresztény szimbolika egy komplex asszociációs láncolata olvasható ki. A művész korábban is foglalkozott már a fény szakralitásának felmutatásával, többek között a velencei San Lio templomban és a pécsi evangélikus templom ablakai révén is. Már-már hagyományos jelenség, hogy kortárs képzőművészeket kérnek fel templomi üvegablakok megtervezésére: a 20. századból ilyen a krakkói Assisi Szent Ferenc-bazilika Atyaistene, Stanisław Wyspiański munkája; a churi katedrális Giacometti által készített ablakai Svájcban, de hasonló együttműködés egyik legfrissebb példái Gerhard Richter ablakai is a kölni dómban. Ezekben az épületekben a beáradó fény szimbolikája éppen ellentétes felfogást tanúsít Søren Kierkegaard Vagy­vagyának azon soraival szemben, amelyek ezekről az üvegablakokról mégis először eszembe jutottak: „a boldogság aj­ taja nem befelé nyílik, hogy nekiro­ hanva benyomhatnánk; épp ellenke­ zőleg, kifelé nyílik.” Ellentétes, mert az említett architektúrák alapján a boldogság felénk érkezik, ránk árad, és nem tudatos döntés – ajtónyitás –, hogy elérjük-e.

Ám Mátrai munkásságában emellett ugyanúgy felismerhető a fény mindennapi esszenciája, a „napi” terminus alkotóeleme: a fényviszony állandó uralkodónk, hangulatunk, cselekedeteink befolyásolója, egyik legsúlyosabb függőségünk, mindennapi megrészegítőnk. A kortárs fényinstallációval foglalkozó művészek, mint James Turrell vagy Robert Irwin mind ezt próbálják megragadni és megtapasztaltatni, újabb és újabb szituációkat kreálva. Kortárs művészeti tendencia az is, hogy ezeréves mítoszokat próbálunk meg közelebb hozni a ma emberéhez – az Evangélium 21 ezen alapgondolata rajzolódik ki a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak Mélyi József által vezetett nyári, a pannonhalmi Arcus Temporum művészeti fesztiválon megvalósult projektjében is, amely során az alkotók a Boldogasszony-kápolnában és környezetében értelmezték újra a keresztút stációit. A Pannonhalmi Főapátságban az utóbbi években egyébként is jellemzők a hasonló szemléletmódú kortárs képzőművészeti kiállítások. Persze azonos motivációt megfogalmazva nemrégiben a Biblia közvetítésének olyan, a vallás eredeti céljaival alig összeegyeztethető radikálisabb formái is megjelentek, mint az Instagram-sztár papok vagy Justin Bieber 2021-es popszáma és videóklipje, a Holy.

A vallást a történelem során rengetegféle indítékból használták már ki; az Evangélium 21 gyűjtemény rávilágít, milyen az, ha eszköz voltától teljesen megtisztítva, szemléletmódként és a mindennapi életre vonatkoztatható tanácsként tekintünk rá. Ha egyik politikai oldal sem teszi propagandájának témájává, és így politikai állásfoglalástól függetlenül mindannyiunknak megmarad a lehetősége, hogy szabadon értelmezzük és szabadon viszonyulhassunk hozzá.

Egy szigorúan körülhatárolt tematikájú gyűjtemény létrehozása egyébként is nagyon effektív kommunikációs csatorna, igen plasztikusan képes egy-egy kérdéskört közrefogni, így remélem, ezzel a módszerrel minél több gyűjtő él a közeljövőben; illetve azt is, hogy az Evangélium 21 minél több kiállítótérben megtalálja helyét.