Ma már talán különösen hangzik, de 1749-ben Gabriël Metsu egyik festménye 850 guldenért kelt el azon az árverésen, ahol Vermeer van Delft A hit allegóriájáért mindössze 70 guldent fizettek. Néhány évvel később Vermeer Tejet öntő lányáért ugyan adtak 560 guldent, de Metsu Rajzoló nőt ábrázoló képe ennek majdnem a duplájáért talált gazdára. A két festő népszerűsége közötti különbségről több 17. századi történet is tanúskodik: a leleményes kereskedők Vermeer képeit Metsu műveiként értékesítették! Napjainkra mindez gyökeresen megváltozott.

Vermeer Virginálon játszó nőt ábrázoló képéért 2004-ben 16 245 600 fontot fizettek, a holland arany évszázad közkedvelt festői között tartjuk számon, Rembrandt és Frans Hals előkelő társaságában. Gabriël Metsu (kiejtve: meccü) neve viszont alig ismert a múzeumlátogatók számára. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy utoljára 1966-ban rendeztek Metsu-kiállítást, így a most három előkelő helyszínen – Dublinban, Amszterdamban és Washingtonban – is bemutatásra kerülő tárlat joggal kapta a Gabriël Metsu: A holland arany évszázad újrafelfedezett mestere címet.

A flamand származású apától Leidenben született Metsut már 14 évesen festőként említik. Mesterei feltehetően a leideni Gerard Dou és az utrechti Nicolaus Knupfer voltak. Pályája elején elsősorban nagyméretű, történeti tárgyú képeket festett, majd 1657-ben átköltözött Amszterdamba, ahol a zsánerképfestészetre specializálódott. Ekkor készült – többek között – a Kürtöt fújó pék képmása. (Különös kék árnyalatai feltehetőleg az idők során elszíneződött pigmenteknek köszönhetők.) Metsu bensőséges hangvételű, harmonikus színvilágú, a különböző anyagok textúráját rendkívül érzékletesen ábrázoló műveivel gyorsan a kortárs életképfestők, Gerard ter Borch vagy id. Frans van Mieris riválisává vált. A mostani kiállítás a festő sokoldalúságát hangsúlyozza. A mindössze 37 évet élt Metsu gazdag oeuvre-jében ugyanis a tehetős polgárok életéből vett jelenetek mellett megtalálhatók csendéletek és portrék is. Legismertebb képe, a Rijksmuseumban őrzött A beteg gyermek, mély empátiával ábrázolja az anyai szeretetet és aggodalmat, Az öreg baromfiárus ugyanakkor a humor iránti fogékonyságáról tesz tanúbizonyságot. A képen idős baromfiárus kínálja portékáját egy fiatal hölgynek. A mai néző szemével „ártatlannak” tűnő piaci jelenet erotikus tartalma Metsu kortársai számára egyértelmű lehetett: a holland vogelen (madarászni) szó ugyanis a szexuális együttlét szinonimája volt. Az öregúr tehát valójában nem a kezében tartott tyúkot ajánlgatja a hölgynek... Metsu legalább tíz alkalommal megfestette önarcképét, mindig más „szerepben”: hol tékozló fiúként, hol a kovácsműhelybe látogató lovagként, hol Fürdés után öltöző vadászként jelenik meg. Bár a fürdőző vadász témája nem előzmény nélküli a holland festészetben, sőt Metsu maga valószínűleg tényleg űzte ezt a sportot, a mezítelen testű önarckép kendőzetlen hétköznapisága még a mai nézőt is meglepi. Az amszterdami tárlaton együtt szerepelnek az eredetileg párt alkotó darabok, például a levelet író előkelő férfi és a levelet olvasó fiatal nő, akinek zaklatott érzelmeiről csak a – szolgálólány által felemelt függöny alól előtűnő – viharos tengerfestmény árulkodik. A kiállításon láthatóak újonnan magtalált és restaurált, valamint magángyűjteményekből kölcsönzött művek is, továbbá olyan korabeli használati tárgyak, amelyek felfedezhetők Metsu képein, valamint a művész két, saját kezű rajza és pár rá vonatkozó levéltári dokumentum is.

Rijksmuseum, Amszterdam, 2010. december 16 – 2011. március 21.