„Szép új világ” Itáliában

Időutazásra hív Firenze. Azonban január végéig nemcsak Michelangelóval és Dantéval, hanem De Chiricóval és Lucio Fontanával is találkozhatunk, ugyanis a Palazzo Strozzi reneszánsz architektúrája mögött megelevenedett az 1930-as évek Itáliája. A Harmincas évek – Olasz művészet a fasizmus idején című kiállításon egymás mellé kerül a magas művészet és a tömegkommunikáció, a festmények és az illusztrált magazinok – pont, ahogy a való életben is történhetett. A harmincas évek művészeti életében nagy volt a mozgolódás: és ebben a kavalkádban minden stílus, a klasszicizmustól a futurizmusig, az expresszionizmustól az absztrakt műveket létrehozó irányzatig, az államilag támogatott műveszettől a nagypolgári otthonok dekorációs igényeit kielégítő alkalmazott műfajokig, mindenki együtt kavargott. A helyzet csak fokozódott a feltörekvő iparművészet és a tömegkommunikáció által hozott műfajok (plakátok, magazinok) bekapcsolódásával. Ráadásul ezek rengeteg megoldást „elloptak” és újrahasznosítottak a magas művészet motívumaiból válogatva. Az olasz művészeti színtér olyan volt, mint valami mozgalmas műhely, ami ráadásul kíváncsi és nyitott a nemzetközi modernizmus ideáira is. A 99 festmény, 17 szobor és 20 korabeli dizájn tárgy mellett az akkori otthonok díszítőfestési mintái, képes magazinok, sőt egy valódi rádióstúdió is a kiállítás része – ez hetente ötperces, a látogatók által szerkesztett műsort sugároz, de van külön „helytörténeti” szekció is, amely bemutatja a 30-as évekbeli Firenze művészeti életének főbb alakjait, a köréjük szerveződő társaságokat vagy a városban élő nemzetközi kolóniát. (Lásd cikkünket a következő oldalakon.) Ahogy a magas művészet mellett kiemelt szerepet kapnak a tárlaton a populáris műfajok (rádió, mozi, illusztrált sajtó), úgy a hivatalos-tudományos nézőpont mellett a kurátorok a személyes történetekre, egyéni emlékezetre épülő, alternatív narratívákat is bemutatnak. Nobel-díjas tudóstól háziaszszonyon át papig számos, változatos életutat bejárt emberrel készült interjú hallgatható meg a kiállításon berendezett rádióstúdióban arról, ők hogyan élték meg az 1930-as éveket. És bár az olasz fasizmust nem lehet összekeverni a némettel, már munkálnak a háttérben azok a politikai erők, amelyek 1938 után itt is degenerált jelzővel illetik majd az avantgárd irányzatokat. 

A harmincas évek. Olasz művészet a fasizmus idején (Anni Trenta – Arti in Italia oltre il fascismo)
Firenze, Palazzo Strozzi
2012. szeptember 22 – 2013. január 27.