Horvát Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmje képviseli Magyarországot a 93. Oscar-versenyben a „nemzetközi film” kategóriában – ennek apropóján online hamarabb elérhetővé tesszük az Artmagazin legfrissebb számában megjelent cikkünket, ami épp azt igyekszik körüljárni, hogy a film sajátos képi világa mögött milyen képzőművészeti inspirációk húzódnak.

Szerelmes vagy a szerelembe. Apukám szokta ezt mondani nekünk, a gyerekeinek, amikor azt látja, hogy full beleestünk valakibe, aktuális új szerelmünkbe, akit igazán még nem is ismerhetünk, mert annyira kevés időt töltöttünk vele. Szerelmesként persze nehéz megkülönböztetni, hogy tényleg az adott embert szeretjük vagy magát az érzést szeretnénk újra és újra megtapasztalni, és csak ehhez kell az a valaki. Ebben a kezdeti fázisban egyébként akár egy pillanat alatt el lehet jutni az oltárig, közös családig, közös jövőig – gondolatban. A sorozatos képzelgések miatt egy idő után azonban néha nehéz megítélni, mi az, ami tényleg megtörtént, és mi az, ami csak fantázia.

Horvát Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című új mozija a szerelemnek erről a kezdeti, ábrándokkal és bizonytalanságokkal teli időszakáról szól. A film főszereplője, dr. Vizy Márta New Jersey-ben élő, negyvenéves idegsebész. Egy amerikai orvosi konferencián megismerkedik dr. Drexler Jánossal, akivel egymásba szeretnek. Legalábbis ő ennek tudatában érkezik meg Budapestre. A filmen göngyölödő történetük egyszerre love story és paranoiathriller: amikor találkoznak, a férfi azt állítja, sohasem látta őt azelőtt. Ettől kezdve nem lehet eldönteni, hogy mit is nézünk. Dr. Vizy képzelgését egy vágyott nagy szerelemről dr. Drexlerrel? Vagy egy negyvenes, saját mentális egészségében elbizonytalanított orvosnő érzelmi és szellemi hullámvasút-menetét egy kissé nárcisztikus, összezavarodott kollégájával?

A Felkészülés alapélménye az állandó bizonytalanság-érzés, ami a főszereplő és a néző számára egyaránt gyomorideget okoz. Erre az érzésre a film operatőrileg és a motívumok szintjén is ráerősít. Amerikából csak a New Jersey fölötti felhőket látjuk légiutas-nézetből, a helyszín végig Budapest. Kabátos idő van, legtöbbször esik, a villamos, a taxi, a kórház és a konyha ablakán át felvett látványokból egy érdekes, eldönthetetlen hangulatú város képe áll össze előttünk, az egyik legjobban sikerült filmes Budapestként. A Felkészülés miliőjének megjelenítéséhez az alkotók részben Saul Leiter (1923–2013) amerikai fotográfus életművéből inspirálódtak. Leiter Diane Arbus, Richard Avedon, Weegee és más híres amerikai fotósok mellett a New York-i iskola alkotói közé tartozott, csak az ő életét nem dolgozta fel olyan mértékben a fotótörténeti legendagépezet, mint ismertebb pályatársaiét. Oeuvre-je nagy vonalakban divatfotós munkáiból, fekete-fehér képeiből és úttörőnek tekinthető, színes streetfotóiból áll. A film szempontjából inkább az utóbbiak érdekesek. Leiter közel hatvan éven át rögzítette New York állapotait ablaküvegeken keresztül, taxiból, erkélyről megfigyelt és különböző vízfelületeken visszaverődött látványként ábrázolva a várost. Az üvegablaktól, párától, zuhogó esőtől vagy hótól elmosódott, szinte misztikus, pittoreszk képein jól látszik, hogy korábban festőnek tanult. Számára az eső nemcsak egy hangulat volt, hanem felület, ami tükröződik; és eszköz, ami elmossa az éles kontúrokat.

Jersey-ből frissen hazatérő emigráns Budapest-imázsa tényleg valami ilyesmi lehet: él még benne a leiteri esős, keleti parti utcák hangulata, de már kezdi őket összemosni jelenlegi, régi-új városának képeivel. A Felkészülésben a Budapest-élmény nagyon intenzív, igaz, főként azért tudjuk, hol vagyunk, mert időről időre, különböző közelségből, párás jármű- vagy lakásablakokból látjuk a főszereplőnő kedvenc helyét, a zölden ívelő Szabadság hidat. Ha pedig Leiter fotóinak hatását, idézeteit nem a kamerabeállításokban, képi megoldásokban, a D.O.P. munkájában keressük – ahogy a Carol című film (rendezte: Todd Haynes, fényképezte: Edward Lachman, 2015) esetében tette anno a kurátor, Zelda Cheatle a londoni Somerset House-ban bemutatott Through a Lens: Saul Leiter and Carol című kiállítás esetében – akkor egy, a fotósnál és a Felkészülésben is kiemelt szimbolikus elem, a víz különböző használatát találjuk meg összefüggésként. Leiternél a víz amellett, hogy hangulatelem, a bizonytalanság-keltés kelléke: felület és természetes (görbe)tükör, éles vonalakat elmosó optikai eszköz is a fotográfus kezében. A Felkészülésben is összetett bizonytalanság-szimbólumként jelenik meg: a tenger mint az amerikai otthon távolságának mércéje; a Budapest két felét elválasztó Duna mint a szereplőket elválasztó természeti elem; a könnycsepp alakú zafír mint az előrevetített bánat jelképe a fülbevaló-jelenetben; az agyműtét közben, a neurológiai problémát jelző pillanatban, amikor a páciens nem tudja, a Balatont látja-e az elé rakott tesztképen; az elmosódott, esős budapesti városképekről pedig már volt szó. Hogy ez a víz által megjelenített bizonytalanság a főszereplő lelkiés szellemi állapotának kivetülése a környezetére, azt egyrészt abból is tudjuk, hogy a pszichiáternél elmondja, nem biztos abban, hogy az egész szerelmi történet nem csak az ő fejében létezik-e. Másrészt a filmben különböző vizuális utalások is hozzá kötik a vízszimbolikát, például a szemének vagy az ahhoz passzoló ruhatárának kék és zöld színei. És ha ez nem lenne elég, akkor gondoljunk csak arra, hogy hívják: dr. Vizy Márta.

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre mottója Sylvia Plath Mad Girl's Love Song című versének refrénje: „Azt hiszem, tényleg csak a fejemben létezel.” (Ford.: Závada Péter)

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (r.: Horvát Lili), magyar romantikus dráma, 95 perc, 2020