Tucatáruból műalkotás

könyvkritika

Andy Warhol nagyon aktuális. Nem tudni, meddig, de még mindig. A régimódi kasseli professzor, Klaus Honnef esszéje – anekdoták és élvezetes töprengések közepette – vezet végig minket az amerikai szupersztár életművén, a nincstelen reklámgrafikustól a manhattani pop-dandyig.
Honnef magabiztosan választja szét a búzát az ocsútól, a korszakalkotó újításokat a Warhol-mítosz ködfelhőitől. Márpedig nem volt könnyű dolga, mert a pop-art szupersztárja tudatosan építette extravagáns imázsát.

Meghamisította saját születési dátumát, rikítóan fehér parókát hordott, társasági eseményekre dublőreit küldte el – s az se bizonyos, hogy önéletrajzait saját maga írta volna. A szerzőségre amúgy se adott sokat, hiszen a hétköznapi tucatáruk fogyasztói paradicsomának képzőművészeti krónikásaként lett világhírű. Szitanyomatok hosszú sorát készítette – számtalan kreatívot és besegítőt foglalkoztató – műtermében, a legendás Gyárban: hollywoodi sztárok portréit, közlekedési balesetek újságképeit, szappandobozokat és leveskonzerveket. Bármit, ami elég profán volt ahhoz, hogy lerángassa vele az égből a magasművészetet. „Az üzleti művészet – jelentette ki egy helyen – egy lépéssel a Művészet után következik. Reklámművészként kezdtem, és üzletművészként akarom befejezni.” A Taschen kismonográfia-szerzőjének sikerült megtalálnia a törékeny egyensúlyt Warhol valódi jelentősége és túlértékelése között. Hogy Danto neve nem szerepel, talán még jót is tesz az esszének. Igaz, elveszve a hamis adatok között, Honnef a szlovákiai Mezőlaborc (Medzilaborce) helyett Csehországot jelöli meg a család születési helyeként. De ez már legyen a mezőlaborci Warhol Múzeum gondja!
Klaus Honnef: Andy Warhol. Taschen–Vince, Budapest, 2007, 96 oldal, 2275 Ft

R. G.

2007/3. 79. o.